Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Politikusság és a becsületesség nem egymásnak ellentmondó dolgok - Dési János jegyzete
5/05/2025 18:03
| Szerző: Dési János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Kétségtelen a Momentum megszólalói már egy ideje mondogatják, hogy sok értelme a parlamentben vigéckedésnek nincs, máshol kell próbálkozni.
Lemond országgyűlési mandátumáról és nem indul a következő választáson a számomra egyik legrokonszenvesebb politikus, Orosz Anna, a Momentum képviselője. Orosz Anna politikai ténykedését talán karrierje eleje óta figyelem, és mindig úgy gondoltam, hogy ő az, aki valóban mindent megtesz, ami egy igazi ellenzéki politikustól elvárható. A maga módján ez a mostani visszalépése is ebbe a sorba tartozik. Éppen itt elmélkedtem pár hete arról, hogy talán ideje megfontolni, érdemes e még az ellenzéknek a parlamentben politizálni, ahol valóban már több nem múlik rajtuk, mint hogy roppanós virslit, erős mustárral rendelhetnek a legendásan jó és olcsó parlamenti büfében. Bocs, ha már nem jó és nem olcsó, én 15 éve nem teszem be a lábam oda. Minek? De én könnyen beszélek, mert nem vagyok választott képviselő, bár a virslit szeretem, főleg, ha roppanós.
Ráadásul időközben a házelnök, egy jelentős fideszes mameluk, kitiltogatja azokat a képviselőket az országházból, akik felismerve azt, hogy hagyományos parlamenti eszközökkel esélyük sincsen bármit elérni – ideértve a szélesebb közönséget – mindenféle akciókat szerveznek, aminek kitiltás és méretes büntetés az egyedüli következménye. Felvetettem akkor, hogy értem azokat az ellenérveket is, amelyek szerint nem adunk fel önként pozíciókat, meg Kéthly Anna is ott maradt a Horthy-kor parlamentjében, pedig sokat ő sem tudott elérni és így tovább. Nem beszélve a képviselői honoráriumról, és ezt most nem gúnyosan mondom. Ahhoz, hogy legyenek politikusok, szakértők, rendezvények és a többi, bizony pénz is kell. Mégis, egyre kevesebb értelme van annak, ami ott bent történik a Kossuth téren. Mindehhez hozzájön, hogy felemelkedett, s talán az ország legtámogatottabb pártjává vált a Tisza, méghozzá úgy, hogy nincs a parlamentben, messziről elkerüli azt.
Pár hete Hajnal Miklós, másik momentumos képviselő jelentette ki, a legközelebbi választáson már nem indul, ezzel megnyitva az ellenzéki teret a Tisza vezetőjének egyéni körzetében.
Orosz Anna most nem annyit mondott csak, hogy lemond, hanem hozzátette – bár Újbudán sikeres és népszerű volt – újra sem indul.
Kétségtelen a Momentum megszólalói már egy ideje mondogatják, hogy sok értelme a parlamentben vigéckedésnek nincs, máshol kell próbálkozni. Ezzel együtt maradtak, miközben lehet, hogy igazán ütős akció abból lett volna, ha testületileg fogják a kalapjukat, aztán, szervusz Kövér László, csak maradj magadnak, büntetgess kedvedre olyat, aki hagyja magát. Lehet, hogy ezt kellett volna. Nyilván nem könnyíti az efféle akciókat a Tisza eddigi teljes elzárkózása a meglévő ellenzéki pártoktól, akiknek támogatóira mégiscsak szükség lesz előbb-utóbb.
„2019 óta azt tekintem feladatomnak, hogy az újbudaiak és a magyarok érdekében dolgozzak legjobb tudásom szerint. Azt érzem, hogy erre országgyűlési képviselőként nincs már lehetőségem. A rendszer szó szerint és átvitt értelemben is hátracsavarja a karjaimat, ha valamit tenni próbálok a választók érdekében” – fogalmaz a most lemondott politikus, utalva arra a fotóra, amelyen egy szakasznyi rohamrendőr csavarja hátra Orosz Anna karját és lökdösi félre. Azt mondja most, akkor értette meg, hogy mennyire tehetetlen.
Orosz Anna bár nem most kezdte, önkormányzati vezetőként, pártpolitikusként és képviselőként is komoly gyakorlatot szerzett, mégis a legfiatalabb politikusi generációhoz tartozik. Tehát joggal bízhatunk benne, hogy előbb-utóbb valahol, valahogy visszatér. Semmiképpen sem vereség, ráadásul az ő veresége, ami történt. Pontosan azt mutatja, hogy a politikusság és a becsületesség nem egymásnak ellentmondó dolgok. Legalábbis azoknál a politikusoknál, akik nekem a legrokonszenvesebbek még most is.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2025. május 5-ei adásában hangzott el. (Ha appon keresztül éri el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a jegyzet meghallgatásához, kérjük, lépjen át a klubradio.hu-ra.)