Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Örökbe adnám a magyar államot – Selmeci János jegyzete
12/07/2024 18:04
| Szerző: Selmeci János
| Szerkesztő: Ivánkai Márk
Pedig még a matekból hármas Pisti sem költségvetési hiány idején akarna magának saját kormányzati negyedet és még milliárdosabb rokonokat, Viktornak viszont az sem elég, hogy a repülőgépekkel tud játszani, úgyhogy szénné adóztat minket továbbra is.
Amikor az ember gyermeket vállal, elfogadja, hogy cselekedeteiért egy jó ideig felelős lesz; ha a gyerek valami kárt csinál, például kilyukasztja az óvoda összes labdáját, azt bizony a szülei fogják kifizetni, azért az örömért cserébe, amit a gyermekáldás egy életen át jelenthet.
A drága és ostoba magyar államot viszont nem én vállaltam, csak úgy kaptam a nyakamba, sőt a főnökük, a megrendelőjük vagyok elvileg, nem pedig az apjuk, szülőtársaimmal, a magyar adófizetőkkel mégis mi járulunk a kasszához minden baromsága után.
A miniszterelnök világjáró turnéja (ami amúgy szintén uniós euró milliókba kerülhet, és szintén nekünk) kissé elterelte a figyelmet a hétfőn bejelentett 400 milliárd forintos megszorításról, amire azért van szükség, mert a kormány elszórta a pénzünket marhaságokra. Nem véletlen, hogy a szülők havonta csak meghatározott összegű zsebpénzt adnak a gyereknek, azon felül, ha mondjuk jó jegyeket hoz haza, kaphat egy focicipőt vagy egy telefont, de egész biztosan nem repteret, és pláne nem vágunk hozzá egy végtelen keretű hitelkártyát, hogy telefon helyett telekommunikációs céget vegyen, majd átpasszolja a háromnegyedét egy haverjának, akit a sulis menzáról ismer.
A jövőre is gondoló szülők jól tudják, de még a legtöbb gyerek is meg tudja érteni, hogy a hatalmas, több százezer forintba kerülő Lego-csillaghajót nem akkor vesszük meg, amikor apu éppen munkanélküli, meg amúgy is fel kell újítani a lakást, a magyar állam viszont tudjuk kinek a jövőjére gondol, amikor 500 milliárdért vesz irodákat a haveroktól a tök üres kasszából.
Pedig még a matekból hármas Pisti sem költségvetési hiány idején akarna magának saját kormányzati negyedet és még milliárdosabb rokonokat, Viktornak viszont az sem elég, hogy a repülőgépekkel tud játszani, úgyhogy szénné adóztat minket továbbra is, kedves gyerekek, aki a legszebben mondja ki, hogy pénzügyi tranzakciós illeték, az ötös mellé egy csokit is kaphat, aki pedig elhiszi, hogy a cégek nem hárítják át az adót az emberekre, amikor nagy lesz, akár még államtitkárként is dolgozhat majd Márton bácsi minisztériumában.
A szülők tudják mit vállalnak, lehet, hogy Pisti csak hármas matekból, de a verseket gyönyörűen meg tudja tanulni, és egy kisebb legóval is megelégszik, Julcsi pedig még akkor is baromi aranyos volt, amikor éppen kilyukasztotta azokat a bizonyos labdákat.
Az ostoba és egyáltalán nem cuki magyar államot viszont szeretném örökbe adni.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2024. július 12-i adásában hangzott el.
