Állatmesék - Józsa Márta jegyzete
Két ismeretlen tíz vaddisznót engedett szabadon azok közül az állatok közül, melyeket azért zártak be, hogy nyugi legyen.
A kérdés - Szénási Sándor jegyzete
Bár a Tisza vezet, csak egy kisebbség hiszi, hogy kormányra is juthat. Részint persze azért gondolják ezt, mert tudják, hogy O.V. a hatalomért mindenre képes, de talán azért is, mert gyanakodnak a honfitársaikra, tán magukra is, hogy bepánikolva visszahátrálnak a régi rossz reflexekhez.
Orbán az ukrán elnökválasztáson indul - Kárpáti Iván jegyzete
Kevesebb mint hat hét van hátra a választásokig, és az embernek az az érzése, hogy nem is Magyarországon kampányolunk. Mintha hirtelen áthelyezték volna a szavazóköröket Kijevbe, és a tét az lenne, hogy ki győzi le Volodimir Zelenszkijt.
Vallásháborúk - Józsa Márta jegyzete
Nem lehet tudni, mi lesz, minden kornak van egy éppen valamilyen kórban szenvedő ideológiai, vagy vallási áramlata, korunkban az iszlám betegeskedik.
Együttnyomorgás – Józsa Márta jegyzete
Azt magyarázzák el a mindent ellepő kormánypárti kampányszlogenek a magyar lakosság jelentős részének, hogy ne is törődjenek vele. Hanem törődjenek bele. Abba, hogy egy havi családi pótlékból egy hétvégi ebédre sem futja, mit tegyünk, ilyen a munkaalapú társadalom. Apa szívja csak a mérgező port az akkumulátorgyárban, anya vegyen saját fizetéséből almát az ovis gyerekeknek.
Grószmutti meghalt – Szénási Sándor jegyzete
Ha lengyelek lennénk, kérdezhetnénk, mikor jön Gliwice, 1939. szeptember 1-re utalva, amikor is Pesten Az Est nevű, akkor már kormánypártivá nyomorított napilap közölte, hogy a lengyelek az éjjel betörtek Németországba, a hitleri hadsereg ezért kénytelen volt támadni. Az akció egyébként egy sima hamis zászlós művelet volt, lengyel katonaruhás németek lőttek egy német rádióállomást, ez volt az ürügy az invázióra.
A Medián nem hazudik, Orbán Viktor sem hazudik – Selmeci János jegyzete
Nem tudom. Erre a következtetésre azután jutottam, hogy három napot töltöttem el közeli kapcsolatban a Medián friss számaival, majd rövidebb viszonyt folytattam a Medián állítólagos januári nyers adataival, eközben pedig hozzáértő ismerőseimmel folytattam nyilvános, és nem nyilvános, de mindenképpen mélyreható beszélgetéseket a valóság feltárása érdekében, amiről, már a valóságról, ennek köszönhetően egyre kevesebbet merek tudni.
Békesarc - Józsa Márta jegyzete
Egyenes következtetések mutathatóak ki a között, hogy közép-ázsiai posztszovjet falvakból és Észak-Koreából rekrutált katonák masíroznak a lebombázott Donyeck megye falvaiban, és hogy Trump elnök egy pingvinnel a hóna alatt sétál a virtuális valóság hatékony segítségével Nuukba, a zöld sziget fővárosába.
Örökbe adnám a magyar államot – Selmeci János jegyzete
12/07/2024 18:04
| Szerző: Selmeci János
| Szerkesztő: Ivánkai Márk
Pedig még a matekból hármas Pisti sem költségvetési hiány idején akarna magának saját kormányzati negyedet és még milliárdosabb rokonokat, Viktornak viszont az sem elég, hogy a repülőgépekkel tud játszani, úgyhogy szénné adóztat minket továbbra is.
Amikor az ember gyermeket vállal, elfogadja, hogy cselekedeteiért egy jó ideig felelős lesz; ha a gyerek valami kárt csinál, például kilyukasztja az óvoda összes labdáját, azt bizony a szülei fogják kifizetni, azért az örömért cserébe, amit a gyermekáldás egy életen át jelenthet.
A drága és ostoba magyar államot viszont nem én vállaltam, csak úgy kaptam a nyakamba, sőt a főnökük, a megrendelőjük vagyok elvileg, nem pedig az apjuk, szülőtársaimmal, a magyar adófizetőkkel mégis mi járulunk a kasszához minden baromsága után.
A miniszterelnök világjáró turnéja (ami amúgy szintén uniós euró milliókba kerülhet, és szintén nekünk) kissé elterelte a figyelmet a hétfőn bejelentett 400 milliárd forintos megszorításról, amire azért van szükség, mert a kormány elszórta a pénzünket marhaságokra. Nem véletlen, hogy a szülők havonta csak meghatározott összegű zsebpénzt adnak a gyereknek, azon felül, ha mondjuk jó jegyeket hoz haza, kaphat egy focicipőt vagy egy telefont, de egész biztosan nem repteret, és pláne nem vágunk hozzá egy végtelen keretű hitelkártyát, hogy telefon helyett telekommunikációs céget vegyen, majd átpasszolja a háromnegyedét egy haverjának, akit a sulis menzáról ismer.
A jövőre is gondoló szülők jól tudják, de még a legtöbb gyerek is meg tudja érteni, hogy a hatalmas, több százezer forintba kerülő Lego-csillaghajót nem akkor vesszük meg, amikor apu éppen munkanélküli, meg amúgy is fel kell újítani a lakást, a magyar állam viszont tudjuk kinek a jövőjére gondol, amikor 500 milliárdért vesz irodákat a haveroktól a tök üres kasszából.
Pedig még a matekból hármas Pisti sem költségvetési hiány idején akarna magának saját kormányzati negyedet és még milliárdosabb rokonokat, Viktornak viszont az sem elég, hogy a repülőgépekkel tud játszani, úgyhogy szénné adóztat minket továbbra is, kedves gyerekek, aki a legszebben mondja ki, hogy pénzügyi tranzakciós illeték, az ötös mellé egy csokit is kaphat, aki pedig elhiszi, hogy a cégek nem hárítják át az adót az emberekre, amikor nagy lesz, akár még államtitkárként is dolgozhat majd Márton bácsi minisztériumában.
A szülők tudják mit vállalnak, lehet, hogy Pisti csak hármas matekból, de a verseket gyönyörűen meg tudja tanulni, és egy kisebb legóval is megelégszik, Julcsi pedig még akkor is baromi aranyos volt, amikor éppen kilyukasztotta azokat a bizonyos labdákat.
Az ostoba és egyáltalán nem cuki magyar államot viszont szeretném örökbe adni.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2024. július 12-i adásában hangzott el.
