Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az El Pais nevű baloldali, egyébként a legolvasottabb spanyol lap nemrég, némileg rémülten, leközölt egy felmérést a fiatalok pártválasztásáról, ami a Vox, az autonóm közösségek jogait tagadó, antifeminista, homofób, euroszkeptikus, és persze bevándorlás ellenes párt egyértelmű tarolását mutatja.
Közpénzről és lojalitásról - Kárpáti Iván jegyzete
Ez a logika a NER igazi arca. A közpénzt a Fidesz nem közösségi erőforrásnak tekinti, hanem politikai tulajdonnak. Aki részesül belőle, az tartozik valamivel.
Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete
Egy időben mindenféle városban, amerre jártam, megnéztem az állatkertet, van összehasonlítási alapom. Magyarországon talán a szegedi mérhető hozzá. Csak annak most nincs politikai vonzata, szóval arról majd egyszer egy másik műsorban. És most, hogy utána néztem, az egykori szürke, unalmas és senkit sem érdeklő nyíregyházi vadasparkból az 1996-ban kinevezett igazgató, Gajdos László és csapata csinált egy jó helyet.
Nem ők szülték – Józsa Márta jegyzete
Pintér Sándor, a Nemzeti Együttcinizmus Rendszerének belügyminisztere minapi parlamenti szereplésével minden bizonnyal beírta magát a legnagyobbak közé. Bizonyos értelemben …
Korunk jogara – Dési János jegyzete
Ez csak a néphülyítés része, s a népnek mindig akad egy uszulni való szelete, amelynek tagjai imádják az ilyesmiket, mert akkor sokkal jobban lehet gyűlölködni. Gyűlölök, tehát vagyok. Lengessük hát az arany WC kefét lelkesen, forgassuk a fejünk fölött, miközben cöfcöfcöf csatakiáltásokat hallatunk a művelt világ elleni támadáskor. Az arany WC kefe korunk jogarja.
Szegény Manci; cica-adó tönkretette a családomat – Selmeci János jegyzete
Mancika életét Magyar Péter tette tönkre.
Hálaadás Moszkvában - Hardy Mihály jegyzete
Vajon miféle politikai hálaadás hajtja Orbán Viktort holnap Moszkvába, hogy azzal a Vlagyimir Putyinnal találkozzon, akit háborús bűnösként egyelőre messze elkerül minden, magára valamit is adó európai vezető?
Kutyaélet - Szénási Sándor jegyzete
A lényeg, hogy Rogánék rájöttek, mi a Tisza végső célja. Hogy kínjukban, vagy boldogságukban, hogy végre eszükbe jutott valami ütős, nem sejtjük. De ez jött ki: az ebadó a cél, mi más?
Örökbe adnám a magyar államot – Selmeci János jegyzete
12/07/2024 18:04
| Szerző: Selmeci János
| Szerkesztő: Ivánkai Márk
Pedig még a matekból hármas Pisti sem költségvetési hiány idején akarna magának saját kormányzati negyedet és még milliárdosabb rokonokat, Viktornak viszont az sem elég, hogy a repülőgépekkel tud játszani, úgyhogy szénné adóztat minket továbbra is.
Amikor az ember gyermeket vállal, elfogadja, hogy cselekedeteiért egy jó ideig felelős lesz; ha a gyerek valami kárt csinál, például kilyukasztja az óvoda összes labdáját, azt bizony a szülei fogják kifizetni, azért az örömért cserébe, amit a gyermekáldás egy életen át jelenthet.
A drága és ostoba magyar államot viszont nem én vállaltam, csak úgy kaptam a nyakamba, sőt a főnökük, a megrendelőjük vagyok elvileg, nem pedig az apjuk, szülőtársaimmal, a magyar adófizetőkkel mégis mi járulunk a kasszához minden baromsága után.
A miniszterelnök világjáró turnéja (ami amúgy szintén uniós euró milliókba kerülhet, és szintén nekünk) kissé elterelte a figyelmet a hétfőn bejelentett 400 milliárd forintos megszorításról, amire azért van szükség, mert a kormány elszórta a pénzünket marhaságokra. Nem véletlen, hogy a szülők havonta csak meghatározott összegű zsebpénzt adnak a gyereknek, azon felül, ha mondjuk jó jegyeket hoz haza, kaphat egy focicipőt vagy egy telefont, de egész biztosan nem repteret, és pláne nem vágunk hozzá egy végtelen keretű hitelkártyát, hogy telefon helyett telekommunikációs céget vegyen, majd átpasszolja a háromnegyedét egy haverjának, akit a sulis menzáról ismer.
A jövőre is gondoló szülők jól tudják, de még a legtöbb gyerek is meg tudja érteni, hogy a hatalmas, több százezer forintba kerülő Lego-csillaghajót nem akkor vesszük meg, amikor apu éppen munkanélküli, meg amúgy is fel kell újítani a lakást, a magyar állam viszont tudjuk kinek a jövőjére gondol, amikor 500 milliárdért vesz irodákat a haveroktól a tök üres kasszából.
Pedig még a matekból hármas Pisti sem költségvetési hiány idején akarna magának saját kormányzati negyedet és még milliárdosabb rokonokat, Viktornak viszont az sem elég, hogy a repülőgépekkel tud játszani, úgyhogy szénné adóztat minket továbbra is, kedves gyerekek, aki a legszebben mondja ki, hogy pénzügyi tranzakciós illeték, az ötös mellé egy csokit is kaphat, aki pedig elhiszi, hogy a cégek nem hárítják át az adót az emberekre, amikor nagy lesz, akár még államtitkárként is dolgozhat majd Márton bácsi minisztériumában.
A szülők tudják mit vállalnak, lehet, hogy Pisti csak hármas matekból, de a verseket gyönyörűen meg tudja tanulni, és egy kisebb legóval is megelégszik, Julcsi pedig még akkor is baromi aranyos volt, amikor éppen kilyukasztotta azokat a bizonyos labdákat.
Az ostoba és egyáltalán nem cuki magyar államot viszont szeretném örökbe adni.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2024. július 12-i adásában hangzott el.
