A Bezzeg-nóta - Szénási Sándor jegyzete
A politika jórészt a felejtésről szól. Magyar Péter is szokta gyalulni a rezsimet évtizedek óta kiszolgáló elitet, ami az ő múltját tekintve szintén mókás, mint ahogy Vona memóriazavara is, midőn a régi ellenzék szokásos kesergőjét adja elő, aminek talán a Bezzeg címet adhatnánk.
Orbánnak az nem fáj, ha oroszok gyilkolják a magyarokat
A magyar miniszterelnök nem emeli fel a telefont és nem kérdezi meg: "Vlagyimir Vlagyimirovics, mondja csak, miért is hullanak a magyar fiúk százával a keleti fronton?" Nem kezdeményez szankciókat azok ellen az orosz tábornokok ellen, akik parancsot adnak más magyarok meggyilkolására. Nem követeli, hogy a Kreml vállaljon felelősséget a katonai gépezetének magyar áldozataiért.
Mint két tojás - Dési János jegyzete
Itt van a plakát: Mint két tojás. A képen a tojáshéjból két fej bukkan elő, az egyik szakállas, a másik csupasz képű. Első ránézésre egyáltalán nem hasonlítanak egymáshoz. “Mint két tojás” - ezt azzal próbálja a szerző igazolni, hogy mindkét karikatúra-figura kis ukrán zászlócskát lobogtat.
Bárkik, bárhol – Józsa Márta jegyzete
Ez a sejtelmes jelszava a kormányfő által bejelentett, árnyalataiban szeptemberben ismertetendő lakásvásárlási programnak. A részletek még kidolgozatlanok, de azt tudjuk, hogy egy garantált bérminimumot kereső embernek két és fél évi jövedelme teljes összegét kell félretennie beugróként.
Téglák – Szénási Sándor jegyzete
A digitális köd homályában lapuló gyanús személyeket remélhetőleg kiveti magából a hétezer harcos közösségének immunrendszere, amit már csak az is erősít, hogy maga a klubtulajdonos viszi el neki a hírek esszenciáját.
Szeretkezz, ne háborúzz! – Selmeci János jegyzete
Mi lenne ha a vízparti stégen az esthajnal csendjében a vizet bámulva ölelnénk meg egy meztelen fideszes... vagy legalább csak elfoglalnánk magunkat a politika helyett valami mással, egymással, kicsit jöjjünk le a gyűlölet-szerről...
A burkus királynő és az igazmondó juhászok – Józsa Márta jegyzete
Manapság a fekete mágia sem a régi, a burkusok félelmetes brüsszeli helytartója ellen valami új fortélyra volt szükség. Az akciónak ugyan eleve nem volt sok esélye, de legalább a szavazati adatokból újra kiderült, hogy ki kivel focizik egy csapatban.
Hogy melyik disszonancia? Hát a kognitív! - Szénási Sándor jegyzete
Rohadt fárasztó lehet Fehér Ház-i sajtósnak lenni, naponta száznyolcvan fokos fordulatokat közvetíteni a média felé, a teljes kognitív disszonancia állapotában kaparni azért, hogy az elnök jól jöhessen ki a maga által előállított zűrzavarokból.
Min-Ho nem Ryan - Szénási Sándor jegyzete
30/10/2024 18:04
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
"Amikor neked, katona, azt parancsolják, hogy tüzelj, nem azt válaszolod, hogy igenis, parancsnok elvtárs. Te a politikai tiszthez fordulsz, és megkérdezed az elvtársat hogy jóváhagyja-e a másik elvtárs utasítását. Ha igen, lőhetsz."
Nem véletlen, hogy a Ryan közlegény megmentése című filmet nem Észak-Koreában forgatták, több okból sem. Közöttük ott van az is, hogy az egyén, ami Adynál fenség, Észak-fok, és titok, ezt a kitüntetett szerepet teljességgel hiányolni kénytelen az ázsiai kultúrákban. Ha pedig azt a kultúrát egy vérbő diktatúra keretezi, az adott közlegény, nevezzük Min-Ho-nak, a vezetői által bőkezűen adagolt hullajelöltek egyike csupán, és senki sem számol el azzal, hogy a halála ár-érték arányban józan döntés eredménye volt-e.
Az orosz-ukrán frontra küldött észak-koreai katonák a dél-koreai hírszerzés szerint a néphadsereg 11. hadtestéhez tartoznak, képzettek, harcra készek, és különleges egységet alkotnak. Szemben azokkal a hírekkel, hogy Kim Dzsongun képzetlen, mondhatni rossz minőségű gyalogságot küldött volna Putyin húsdarálójába. És mégis.
Ahmed Hasszan, a Grey Dynamics nevű brit magán hírszerző cég vezetője azt állítja, a koreaiak fegyverzete messze elmarad a nyugati elit egységekétől, a kommunikációs rendszerük elavult, és valahol a besorozott és a speciális egységek közötti szürke zónában menetelnek. Egy ukrán felvétel szerint, amit a CNN közöl, Putyin katonái, miközben a koreaiak átöltöznek orosz egyenruhákba, azzal a kérdéssel alázzák őket, hogy vajon mi a fuck kezdhető ezekkel a fickókkal? Mire jók, azon túl, hogy megtöltik a hullazsákokat?
Ahogy a Meduza nevű független, rigai bázisú híroldal írja, a két fél kölcsönösen nem beszéli egymás nyelvét, de még ha tennék is, az északi csapatok parancsnokok és politikai tisztek satujában működnek, magyarul az utóbbiaknak az előbbiek minden parancsát jóvá kell hagyniuk. Ez a híroldal szerint így néz ki: „Amikor neked, katona, azt parancsolják, hogy tüzelj, nem azt válaszolod, hogy igenis, parancsnok elvtárs. Te a politikai tiszthez fordulsz, és megkérdezed az elvtársat hogy jóváhagyja-e a másik elvtárs utasítását. Ha igen, lőhetsz.” Ez a rendszer, mondja Fjodor Tertitszkij, a Korea Egyetem előadója, alkalmas arra, hogy megakadályozzon egy politikai puccsot Kim ellen, de a harcban kissé nehézkes. Közben lelövik a közlegényt, esetleg többet is, és bár a kálóval, mint tudjuk, Kim-nek nem kell elszámolnia, az állítólag küldendő 12 ezres koreai egység önmagában is kicsi ebben a háborúban.
Persze, teszi hozzá Ian Matvejev katonai elemző a Meduzán, Kim-nek 1,2 milliós hadserege van, ebből 200 000 fő speciális kiképzésű. Utánpótlás van. A társadalom kussban van tartva. Putyinnak minden jó, amíg nem kell oroszokat százezres tömegben besoroznia. Addig sorra halhatnak meg a koreaiak, és soha nem tudják meg, hogy minek.