Út a börtön világába - Hardy Mihály jegyzete
Szögezzük le, hogy amiről tudunk, azt minden jel szerint csak a jéghegy csúcsa, amint egyre újabb és újabb rémtörténetek és videók kerülnek elő kezdem azt gondolni, hogy Dante pokoli jelenetei váltak valósággá – Magyarországon és a magyar hatóságok csendes sunyításával.
Öltönyösök - Szénási Sándor jegyzete
Mármost hülye a rendszer, vagy sem? Ha nem hülye, akkor Kovács-Bunát sem tette volna meg megbízott igazgatónak a Szőlő utcában, de ha már, a debreceni tökig sáros igazgatóhelyettest aztán végleg mellőzte volna. De nem. A NER láthatóan büszkén vonul, pocsolyából szarba lép.
Amikor elfogynak a szakemberek - Kárpáti Iván jegyzete
Amikor elfogynak a szakemberek, nem megoldást keresnek, hanem trükköznek. Szabályokat hajlítanak, felelősséget tolnak lejjebb, orvosokat vezényelnek át saját szakterületüktől távol, sokszor írásos garanciák és megfelelő bérezés nélkül. Ha baj van, a felelősség az övék. Ha működik, a vezetés pipálhatja a spórolást.
Gazember, aki a verést helyesli - Dési János jegyzete
A verés fontos eleme a hagyományok láncolatának. Nehogy már az államra bízott gyerek kimaradjon ebből a közös nemzedéki élményből. Twist Olivért is verték, mégis milyen híres lett. Le a belpesti kényeskedéssel és sipákolással. Fenékig.
Mi szültük Twist Olivért – Józsa Márta jegyzete
Nincs okunk feltételezni azt, hogy bárki levonta volna ennek a két évszázada megírt történetnek a tanulságait.
A magyar gyerek az új migráns, én pedig fel vagyok b... - Selmeci János jegyzete
Mindenki tudja, hogy szörnyű dolgok történnek az állami gondozott gyerekekkel, és tudjuk, hogy ezeknek egy részét éppen azok tussolják el, akiknek ezekre a gyerekekre kellene vigyázniuk.
A háromszázalékos csapda - Rózsa Péter jegyzete
A kormány magánberuházásokat minősít nemzetgazdaságilag kiemeltté? A Szilas-park nevű vállalkozás ennek az állatorvosi lova.
Hulladékok - Szénási Sándor jegyzete
Trump mintha csak arra emlékezne, ami a fejében motoz, a külvilág csupán zaj a számára.
Miklósi László: Itt a juss!
7/06/2023 08:43
| Szerző: Miklósi László
"A polgári engedetlenséget öt Kölcseys tanár kirúgásával kívánták megbosszulni és megtörni. Az egyre hevesebb, nem szűnő diáktüntetésekre könnygáz és ütlegelés volt a válasz."
„Add ki, bátya, tüstént, ami engem illet;
Add ki a jussomat: pénzt, paripát, fegyvert:
Azontúl - az Isten áldjon minden embert.”
„Itt a juss, kölök; ne mondd, hogy ki nem adtam!”
György kiált és arcul csapja, szintúgy csattan.”
(Arany János: Toldi)
Sosem szerettem a pedagógusnapot. Kreált „kötelező” ünnepnek tartottam. Régóta nem kell aggódnom azon, hogy ekkor jutalmat kapok. Ez a fogalom (miként a túlóra kifizetése is) ismeretlen számunkra. Idén formálisan sem köszöntötte a miniszter, az államtitkár az óvodapedagógusokat, a tanárokat. Két nappala meg nem ünnepelt pedagógusnap után (micsoda időzítés), benyújtották a Parlamentnek a jelenlegi helyzetet is súlyosan rontó bosszútörvényt.
Egyetlen más ágazatban dolgozók sem tiltakoztak annyi ideig, mint a pedagógusok. 2011-ben tucatnyian kezdtük az oktatás átalakítása miatti protestálást. Később több ezren, több tízezren lettünk. Majd következtek a sztrájkok. A szülők sorfalat álltak a tanároknak, miközben szolidaritásukat jelző feliratokat tettek az iskola kerítésére. Miután a munkabeszüntetés törvényes módját kiüresítették, a polgári engedetlenség következett. 2022. decemberében rendőri jellegű eligazításra rendeltek be számos kollégát. Azóta egyre inkább a diákjaink tüntetnek értünk – egy-egy hevesebb pillanatban le is fújják őket könnygázzal. Immár az Európai Unió is felfigyelt a magyarországi oktatásügy súlyos problémájára.
Mozgalmunk rámutat a kitartás, az összefogás, a szolidaritás fontosságára. Tanárok, diákok, szülők közös ügye ez. Több felmérésből is tudjuk: a társadalom egyre nagyobb része mellettünk áll.
Miközben a kormány a kommunikációban béremelési követelésre kívánja egyszerűsíteni a kérdést, egyre több embernek világos: az oktatási rendszer minden eleme változtatandó.
A kormány mindeddig tárgyalást mímelt, halogatott, időt húzott. Most lépett. Tisztes megbecsülés, méltó fizetés, köszönet, netán virág helyett – a tanárok, diákok és szülők arculcsapásaként – benyújtották a Parlamentnek a bosszútörvényt. Minden eddiginél erőteljesebben élhetjük át a mi ezt is megtehetjük arroganciáját.
Számos esetben megtapasztaltuk már.
A polgári engedetlenséget öt Kölcseys tanár kirúgásával kívánták megbosszulni és megtörni.
Az egyre hevesebb, nem szűnő diáktüntetésekre könnygáz és ütlegelés volt a válasz.
Immár eljutottunk oda, hogy kollektív büntetést látnak szükségesnek. A bosszútörvény révén minden pedagógus (és diák) helyzetét eddigieknél is jobban rontják.
Ezt kaptuk pedagógusnapra. Azért, mert mindennek ellenére még itt vagyunk. Kérdés, hányan maradunk. És meddig.
