Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Miklósi László: Itt a juss!
7/06/2023 08:43
| Szerző: Miklósi László
"A polgári engedetlenséget öt Kölcseys tanár kirúgásával kívánták megbosszulni és megtörni. Az egyre hevesebb, nem szűnő diáktüntetésekre könnygáz és ütlegelés volt a válasz."
„Add ki, bátya, tüstént, ami engem illet;
Add ki a jussomat: pénzt, paripát, fegyvert:
Azontúl - az Isten áldjon minden embert.”
„Itt a juss, kölök; ne mondd, hogy ki nem adtam!”
György kiált és arcul csapja, szintúgy csattan.”
(Arany János: Toldi)
Sosem szerettem a pedagógusnapot. Kreált „kötelező” ünnepnek tartottam. Régóta nem kell aggódnom azon, hogy ekkor jutalmat kapok. Ez a fogalom (miként a túlóra kifizetése is) ismeretlen számunkra. Idén formálisan sem köszöntötte a miniszter, az államtitkár az óvodapedagógusokat, a tanárokat. Két nappala meg nem ünnepelt pedagógusnap után (micsoda időzítés), benyújtották a Parlamentnek a jelenlegi helyzetet is súlyosan rontó bosszútörvényt.
Egyetlen más ágazatban dolgozók sem tiltakoztak annyi ideig, mint a pedagógusok. 2011-ben tucatnyian kezdtük az oktatás átalakítása miatti protestálást. Később több ezren, több tízezren lettünk. Majd következtek a sztrájkok. A szülők sorfalat álltak a tanároknak, miközben szolidaritásukat jelző feliratokat tettek az iskola kerítésére. Miután a munkabeszüntetés törvényes módját kiüresítették, a polgári engedetlenség következett. 2022. decemberében rendőri jellegű eligazításra rendeltek be számos kollégát. Azóta egyre inkább a diákjaink tüntetnek értünk – egy-egy hevesebb pillanatban le is fújják őket könnygázzal. Immár az Európai Unió is felfigyelt a magyarországi oktatásügy súlyos problémájára.
Mozgalmunk rámutat a kitartás, az összefogás, a szolidaritás fontosságára. Tanárok, diákok, szülők közös ügye ez. Több felmérésből is tudjuk: a társadalom egyre nagyobb része mellettünk áll.
Miközben a kormány a kommunikációban béremelési követelésre kívánja egyszerűsíteni a kérdést, egyre több embernek világos: az oktatási rendszer minden eleme változtatandó.
A kormány mindeddig tárgyalást mímelt, halogatott, időt húzott. Most lépett. Tisztes megbecsülés, méltó fizetés, köszönet, netán virág helyett – a tanárok, diákok és szülők arculcsapásaként – benyújtották a Parlamentnek a bosszútörvényt. Minden eddiginél erőteljesebben élhetjük át a mi ezt is megtehetjük arroganciáját.
Számos esetben megtapasztaltuk már.
A polgári engedetlenséget öt Kölcseys tanár kirúgásával kívánták megbosszulni és megtörni.
Az egyre hevesebb, nem szűnő diáktüntetésekre könnygáz és ütlegelés volt a válasz.
Immár eljutottunk oda, hogy kollektív büntetést látnak szükségesnek. A bosszútörvény révén minden pedagógus (és diák) helyzetét eddigieknél is jobban rontják.
Ezt kaptuk pedagógusnapra. Azért, mert mindennek ellenére még itt vagyunk. Kérdés, hányan maradunk. És meddig.
