
Ady, Trump és akik már nem bíznak senkiben
Ha nem gondolom mindenről ugyanazt, mint a tábor, mondjuk a harmadik oltást már nem akarom járvány idején, vagy Trump híveként is elismerem, hogy az előző választást amúgy elvesztette, akkor könnyen elveszhetek a semmiben.

Bye-bye Dubaj, bye-bye Orbán - Rózsa Péter jegyzete
Amit tizennégy év alatt elloptak, amit kiszárítottak vagy éppen felszámoltak, már hirtelen jött pénzzel sem lehet helyreállítani. És ez itt a lényeg; most jutott el ez a politikai rendszer a fordulóponthoz, akár tovább öntik a pénzt és gyarapítják a vagyont maguk számára, vagy a föltámadott társadalmi feszültségeket bármekkora pénztömeggel próbálják enyhíteni, nem megy.

Jó hír – Szénási Sándor jegyzete
Újabban csupa, csupa jó hír érkezik a kisembernek, hogy a rokoni és kliensi körnek továbbra is folyamatosan juttatott százmilliárdok mellett neki is csurran-cseppen. Úgy, ahogy ez eddig is volt, és ami olyan szépen aládúcolta, mit aládúcolta!: gránitszilárdságúvá tette a rezsim neofeudál épületét.

Bocsánatot kért a rendőrség a lakástűzben meghalt nő ügyének kommunikációja miatt
"Tiszteletlen, szükségtelen, és a rendőrségre nézve méltatlan kommunikáció folyt az V. kerületi lakástűzzel összefüggésben meghalt nő ügyében" – mondta Gál Kristóf rendőrségi szóvivő.

Mennyit ér Trump barátsága?
A Győrben gyártott Audira nem lesz büntetővám, az ingolstadtira meg igen? Kétlem. Vagy mostantól amerikai gázt és olajat veszünk? Akkor mi lesz a gondosan vigyázott szuverenitásunkkal?

Mindenki annyit él, amennyije van - Dési János jegyzete
"Miután a szavazópolgárok egy meglepően nagy részét – és leginkább azokat, akik mindezt megszenvedik – nem különösebben befolyásolják a kórházak infernális állapota a pártpreferenciáik kialakulásában, hát bátran lehet merőkanállal merni és lopni."

Torony – Józsa Márta jegyzete
Itt nem retteg a hatalom ura, érzi, hogy őt nem veszélyezteti senki. Gondolatok Rákos-Dubaj apropóján.

Repülőrajt – Rózsa Péter jegyzete
A minap beszéltem egy szakemberrel, akit frissen rúgtak ki az egyik minisztériumból. Elmondta, ma már nincs olyan döntés a hivatalokban, amit nem maga a miniszterelnök kezdeményez, de legalábbis nem ő hagyná jóvá. Van, hogy a szemétszállítás megreformálásáról, egy nappal később mondjuk már az építészeti szabályok megváltoztatásáról delirál.
Miklósi László: Itt a juss!
7/06/2023 08:43
| Szerző: Miklósi László
"A polgári engedetlenséget öt Kölcseys tanár kirúgásával kívánták megbosszulni és megtörni. Az egyre hevesebb, nem szűnő diáktüntetésekre könnygáz és ütlegelés volt a válasz."
„Add ki, bátya, tüstént, ami engem illet;
Add ki a jussomat: pénzt, paripát, fegyvert:
Azontúl - az Isten áldjon minden embert.”
„Itt a juss, kölök; ne mondd, hogy ki nem adtam!”
György kiált és arcul csapja, szintúgy csattan.”
(Arany János: Toldi)
Sosem szerettem a pedagógusnapot. Kreált „kötelező” ünnepnek tartottam. Régóta nem kell aggódnom azon, hogy ekkor jutalmat kapok. Ez a fogalom (miként a túlóra kifizetése is) ismeretlen számunkra. Idén formálisan sem köszöntötte a miniszter, az államtitkár az óvodapedagógusokat, a tanárokat. Két nappala meg nem ünnepelt pedagógusnap után (micsoda időzítés), benyújtották a Parlamentnek a jelenlegi helyzetet is súlyosan rontó bosszútörvényt.
Egyetlen más ágazatban dolgozók sem tiltakoztak annyi ideig, mint a pedagógusok. 2011-ben tucatnyian kezdtük az oktatás átalakítása miatti protestálást. Később több ezren, több tízezren lettünk. Majd következtek a sztrájkok. A szülők sorfalat álltak a tanároknak, miközben szolidaritásukat jelző feliratokat tettek az iskola kerítésére. Miután a munkabeszüntetés törvényes módját kiüresítették, a polgári engedetlenség következett. 2022. decemberében rendőri jellegű eligazításra rendeltek be számos kollégát. Azóta egyre inkább a diákjaink tüntetnek értünk – egy-egy hevesebb pillanatban le is fújják őket könnygázzal. Immár az Európai Unió is felfigyelt a magyarországi oktatásügy súlyos problémájára.
Mozgalmunk rámutat a kitartás, az összefogás, a szolidaritás fontosságára. Tanárok, diákok, szülők közös ügye ez. Több felmérésből is tudjuk: a társadalom egyre nagyobb része mellettünk áll.
Miközben a kormány a kommunikációban béremelési követelésre kívánja egyszerűsíteni a kérdést, egyre több embernek világos: az oktatási rendszer minden eleme változtatandó.
A kormány mindeddig tárgyalást mímelt, halogatott, időt húzott. Most lépett. Tisztes megbecsülés, méltó fizetés, köszönet, netán virág helyett – a tanárok, diákok és szülők arculcsapásaként – benyújtották a Parlamentnek a bosszútörvényt. Minden eddiginél erőteljesebben élhetjük át a mi ezt is megtehetjük arroganciáját.
Számos esetben megtapasztaltuk már.
A polgári engedetlenséget öt Kölcseys tanár kirúgásával kívánták megbosszulni és megtörni.
Az egyre hevesebb, nem szűnő diáktüntetésekre könnygáz és ütlegelés volt a válasz.
Immár eljutottunk oda, hogy kollektív büntetést látnak szükségesnek. A bosszútörvény révén minden pedagógus (és diák) helyzetét eddigieknél is jobban rontják.
Ezt kaptuk pedagógusnapra. Azért, mert mindennek ellenére még itt vagyunk. Kérdés, hányan maradunk. És meddig.