Mészáros a börtönben is keres - Dési János jegyzete
Az "épít magának" esetünkben annyit tett, hogy a „Mészáros“ nevű fényvisszaverő felület egy igen jelentős közpénzes melóba tenyerelt bele megint.
Ne sprashivay! - a külügyminisztérium darálójának nyílt levele Selmeci János jegyzetében
Négy különböző munkakör képviselője volt az asztalnál: egy miniszter, egy államtitkár, egy irodavezető és egy orosz gyártmányú iratmegsemmisítő. A miniszter, az államtitkár és az irodavezető székeken foglaltak helyet, az iratmegsemmisítő az asztalon darált. Elfogtam a nyílt levelét.
Leomló bástyák - Rózsa Péter jegyzete
Elképesztő milyen gyorsan omlanak le ennek a 16 évnek a bástyái. Az is elképesztő – bár ez igen erős magyar értelmiségi hagyomány –, hogy ezzel együtt hogyan jelentkeznek a huhogók, a még el sem kezdett reformok azonnali bírálói.
A görénykurzus vége - Szénási Sándor jegyzete
Az első reakció persze a kussolás, amint azt a TV2 Tények című műsora oly szépen előadta: öt nyögvenyelős perc a választásról, aztán baleset, sorozatgyilkosság, ha több idejük lett volna, még a pitypangok is kinyílnak náluk.
A másik serpenyő - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük, mi van a másik serpenyőben! A magyarok Szlovákiában egy földrajzilag hosszan elterülő, de vékony sávban élnek délen. Ahogy keletre haladunk egyre szegényebb, lemaradó térségekben, ahová a szlovák állam nem sok forrást juttat.
Ábrándos szemekkel a rendszerváltás felé - Dési János jegyzete
Ilyet még nem láttam: sok tízezer fiatal és mérsékelten fiatal ünnepelt. Idegenek öleltek meg más idegeneket, boldogan, akik mégiscsak mi vagyunk, pacsit adtunk egymásnak, miközben a tömegben lassan araszoló autók a "mocskos Fidesz" esetleg a "ruszkik haza" ütemére nyomták a dudát.
Kritikus tömeg – Józsa Márta jegyzete
Ezt az eredetileg a nukleáris láncreakció kialakulásra használt fizikusi szakkifejezést társadalmi kontextusban arra a küszöbértékre használjuk, ahol egy kisebbségi vélemény vagy viselkedés hirtelen széles körben elterjedtté válik. Választási összefüggésben a végre valóban megképződött ellenzékre. Itt állunk most, ebben a pillanatban még nem tudjuk, hol is. Mindenesetre órákra egy eddig meg nem tapasztalt jelenség előtt.
Vizsga előtt – Kárpáti Iván jegyzete
Holnap van az a pillanat, amikor a politika végre visszakerül oda, ahová való: az emberek kezébe. Legalább egy napra. Nincs magyarázat, nincs kifogás, csak Te vagy, meg az a papír. A történelemben még soha nem azok döntöttek, akik otthon maradtak.
Miklósi László: Itt a juss!
7/06/2023 08:43
| Szerző: Miklósi László
"A polgári engedetlenséget öt Kölcseys tanár kirúgásával kívánták megbosszulni és megtörni. Az egyre hevesebb, nem szűnő diáktüntetésekre könnygáz és ütlegelés volt a válasz."
„Add ki, bátya, tüstént, ami engem illet;
Add ki a jussomat: pénzt, paripát, fegyvert:
Azontúl - az Isten áldjon minden embert.”
„Itt a juss, kölök; ne mondd, hogy ki nem adtam!”
György kiált és arcul csapja, szintúgy csattan.”
(Arany János: Toldi)
Sosem szerettem a pedagógusnapot. Kreált „kötelező” ünnepnek tartottam. Régóta nem kell aggódnom azon, hogy ekkor jutalmat kapok. Ez a fogalom (miként a túlóra kifizetése is) ismeretlen számunkra. Idén formálisan sem köszöntötte a miniszter, az államtitkár az óvodapedagógusokat, a tanárokat. Két nappala meg nem ünnepelt pedagógusnap után (micsoda időzítés), benyújtották a Parlamentnek a jelenlegi helyzetet is súlyosan rontó bosszútörvényt.
Egyetlen más ágazatban dolgozók sem tiltakoztak annyi ideig, mint a pedagógusok. 2011-ben tucatnyian kezdtük az oktatás átalakítása miatti protestálást. Később több ezren, több tízezren lettünk. Majd következtek a sztrájkok. A szülők sorfalat álltak a tanároknak, miközben szolidaritásukat jelző feliratokat tettek az iskola kerítésére. Miután a munkabeszüntetés törvényes módját kiüresítették, a polgári engedetlenség következett. 2022. decemberében rendőri jellegű eligazításra rendeltek be számos kollégát. Azóta egyre inkább a diákjaink tüntetnek értünk – egy-egy hevesebb pillanatban le is fújják őket könnygázzal. Immár az Európai Unió is felfigyelt a magyarországi oktatásügy súlyos problémájára.
Mozgalmunk rámutat a kitartás, az összefogás, a szolidaritás fontosságára. Tanárok, diákok, szülők közös ügye ez. Több felmérésből is tudjuk: a társadalom egyre nagyobb része mellettünk áll.
Miközben a kormány a kommunikációban béremelési követelésre kívánja egyszerűsíteni a kérdést, egyre több embernek világos: az oktatási rendszer minden eleme változtatandó.
A kormány mindeddig tárgyalást mímelt, halogatott, időt húzott. Most lépett. Tisztes megbecsülés, méltó fizetés, köszönet, netán virág helyett – a tanárok, diákok és szülők arculcsapásaként – benyújtották a Parlamentnek a bosszútörvényt. Minden eddiginél erőteljesebben élhetjük át a mi ezt is megtehetjük arroganciáját.
Számos esetben megtapasztaltuk már.
A polgári engedetlenséget öt Kölcseys tanár kirúgásával kívánták megbosszulni és megtörni.
Az egyre hevesebb, nem szűnő diáktüntetésekre könnygáz és ütlegelés volt a válasz.
Immár eljutottunk oda, hogy kollektív büntetést látnak szükségesnek. A bosszútörvény révén minden pedagógus (és diák) helyzetét eddigieknél is jobban rontják.
Ezt kaptuk pedagógusnapra. Azért, mert mindennek ellenére még itt vagyunk. Kérdés, hányan maradunk. És meddig.
