Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Mérgelődjetek csak a Csurka-szobor miatt (is) - Dési János jegyzete
2/12/2024 18:04
| Szerző: Dési János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
"Csurka István egykori író, később antiszemita politikus halálával a csurkizmus nem szűnik meg – írtam 2012 februárjában, Csurka halálakor. Jó, ebben igazam lett. De hogy tulajdonképpen állami ideológiává küzdi fel magát ez a nyálkás, rasszista eszme, azt azért nem hittem akkor."
Szobrot kap Lakiteleken Csurka István, azon a helyen, amely a magyar rendszerváltás fontos állomása volt. Lehetne szép jelkép is. Ehelyett állami tíz és tízmilliárdokkal kitömve, majd egy katolikus egyházmegye kezébe kerülve ma már nem más, mint az állam és a vele pénzügyileg, elnyomásilag összefonódott egyház üzleti vállalkozása, felemelt ujja, hogy itt minden a miénk pupákok. Közpénz magánzsebbe. Pénz, hatalom, igazság, minden a miénk, és még a rendszerváltás történetének egyik legkártékonyabb figurájának is szobrot állítunk, mert megtehetjük. Mérgelődjetek csak. Wass Albert szobrai és a róla elnevezett könyvtárak országában persze nincs ebben semmi meglepő. A nyilas és nyilaskás múlt is a miénk, kéretik nem elfelejteni
Csurka István egykori író, később antiszemita politikus halálával a csurkizmus nem szűnik meg – írtam 2012 februárjában Csurka halálakor. Jó, ebben igazam lett. De hogy tulajdonképpen állami ideológiává küzdi fel magát ez a nyálkás, rasszista eszme, azt azért nem hittem akkor. Bár előjelei akadtak. Csurka az, aki a legújabbkori időkben elsők között hozta be a közbeszédbe a nyílt rasszizmust, a fajgyűlöletet. Újságja, a Magyar Fórum hemzsegett a rasszista, antiszemita írásoktól. Ezek egy részét maga Csurka jegyezte, de alvállalkozói sem lazsáltak. Csurka simán állította azt, hogy a középkori vérvádas tiszaeszlári perben, ahol a zsidókat rituális gyilkossággal gyanúsították meg, csak azért mentették fel a megvádolt zsidókat, mert a “Rothschildok” csak akkor adtak pénzt Tisza miniszterelnöknek. Mert ugye már akkor is a zsidó tőke tartotta kézben a még a magyarokat is. (Magyar Fórum, 2003. IX. 18.) Vagy ő volt az, aki az egész világot joggal megrázó 2001. szeptember 11-i amerikai merényletsorozat után (sokezer ártatlan ember halála az) azt fejtegette, hogy nagyjából megérdemlik az amerikaiak, ami történt. Úgy kell nekik. Különben is Izrael tehet az egészről. És most aztán félre kell tenni az EU-hoz való csatlakozás magyar ábrándját és „Magyarországnak a saját, külön útját kell járnia.” A példák hosszan sorolhatóak lennének még. Csurka a kirekesztő, rasszista, antiszemita szélsőjobb politika újkori meghonosítója - igaz, az oroszbarátság még akkor nem jutott az eszébe.
Lehet mentegetni, olyasmiket mondani róla, hogy „de jó író volt” – ha az volt, bár újraolvasva még csak az se nagyon –, mégsem ez a lényeg. Hanem az, hogy egy viszonylag ismert és elismert társasági, közéleti ember, aki a kilencvenes évek előtt csak részegen zsidózik, úgy érzi, hogy az új világban a permanens antiszemitizmus lehet a szervezőerő a „magyarság” ügyében. Kétségtelenül e téren szívós és kitartó. Hétről hétre éveken át ontotta a bűzös, alpári cikkeket. Az, hogy ma sokan normális jelenségnek, vagy legalábbis a mindennapokhoz tartozónak tartják a rasszizmust, részben az ő bűne. A kilencvenes évek elején egy nagygyűlés szónokaként éppen öklét rázva harsányan zsidózott, amikor az első sorok egyikében meglátta egy régi barátja döbbent ábrázatát. „Na jó, akadnak rendesebb zsidók is, Péter” – szólt oda neki elmosolyodva. Az utódai már mosolygás nélkül zsidóznak, cigányoznak, felzárkózik a buzizás. Csurka amúgy a korszerű pártfinanszírozás rendszerének egyik megteremtője is volt. Amennyiben nagy ügyességgel volt képes köz- és pártpénzekből magánvagyont varázsolni. Politikai kapcsolatait felhasználva ügyesen szedte le az állami bankokat, vállalatokat nagyobb összegekre, aztán ezek a pénzek a család privatizációs akcióiban vesztették el közpénz jellegüket. (Dési János - Velancsics Béla: Fórum és Cégbirodalom, in: Csepeli György-Örkény Antal (szerk.): GYűlölet és politika, Minoritás Alapítvány Kisebbségkutató Intézete, 2002, pp. 220-232.)
Pályája korunk egyik nagy tragédiája. A szobra szégyen és gyalázat.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2024. december 2-ai adásában hangzott el.