A Bezzeg-nóta - Szénási Sándor jegyzete
A politika jórészt a felejtésről szól. Magyar Péter is szokta gyalulni a rezsimet évtizedek óta kiszolgáló elitet, ami az ő múltját tekintve szintén mókás, mint ahogy Vona memóriazavara is, midőn a régi ellenzék szokásos kesergőjét adja elő, aminek talán a Bezzeg címet adhatnánk.
Orbánnak az nem fáj, ha oroszok gyilkolják a magyarokat
A magyar miniszterelnök nem emeli fel a telefont és nem kérdezi meg: "Vlagyimir Vlagyimirovics, mondja csak, miért is hullanak a magyar fiúk százával a keleti fronton?" Nem kezdeményez szankciókat azok ellen az orosz tábornokok ellen, akik parancsot adnak más magyarok meggyilkolására. Nem követeli, hogy a Kreml vállaljon felelősséget a katonai gépezetének magyar áldozataiért.
Mint két tojás - Dési János jegyzete
Itt van a plakát: Mint két tojás. A képen a tojáshéjból két fej bukkan elő, az egyik szakállas, a másik csupasz képű. Első ránézésre egyáltalán nem hasonlítanak egymáshoz. “Mint két tojás” - ezt azzal próbálja a szerző igazolni, hogy mindkét karikatúra-figura kis ukrán zászlócskát lobogtat.
Bárkik, bárhol – Józsa Márta jegyzete
Ez a sejtelmes jelszava a kormányfő által bejelentett, árnyalataiban szeptemberben ismertetendő lakásvásárlási programnak. A részletek még kidolgozatlanok, de azt tudjuk, hogy egy garantált bérminimumot kereső embernek két és fél évi jövedelme teljes összegét kell félretennie beugróként.
Téglák – Szénási Sándor jegyzete
A digitális köd homályában lapuló gyanús személyeket remélhetőleg kiveti magából a hétezer harcos közösségének immunrendszere, amit már csak az is erősít, hogy maga a klubtulajdonos viszi el neki a hírek esszenciáját.
Szeretkezz, ne háborúzz! – Selmeci János jegyzete
Mi lenne ha a vízparti stégen az esthajnal csendjében a vizet bámulva ölelnénk meg egy meztelen fideszes... vagy legalább csak elfoglalnánk magunkat a politika helyett valami mással, egymással, kicsit jöjjünk le a gyűlölet-szerről...
A burkus királynő és az igazmondó juhászok – Józsa Márta jegyzete
Manapság a fekete mágia sem a régi, a burkusok félelmetes brüsszeli helytartója ellen valami új fortélyra volt szükség. Az akciónak ugyan eleve nem volt sok esélye, de legalább a szavazati adatokból újra kiderült, hogy ki kivel focizik egy csapatban.
Hogy melyik disszonancia? Hát a kognitív! - Szénási Sándor jegyzete
Rohadt fárasztó lehet Fehér Ház-i sajtósnak lenni, naponta száznyolcvan fokos fordulatokat közvetíteni a média felé, a teljes kognitív disszonancia állapotában kaparni azért, hogy az elnök jól jöhessen ki a maga által előállított zűrzavarokból.
Mérgelődjetek csak a Csurka-szobor miatt (is) - Dési János jegyzete
2/12/2024 18:04
| Szerző: Dési János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
"Csurka István egykori író, később antiszemita politikus halálával a csurkizmus nem szűnik meg – írtam 2012 februárjában, Csurka halálakor. Jó, ebben igazam lett. De hogy tulajdonképpen állami ideológiává küzdi fel magát ez a nyálkás, rasszista eszme, azt azért nem hittem akkor."
Szobrot kap Lakiteleken Csurka István, azon a helyen, amely a magyar rendszerváltás fontos állomása volt. Lehetne szép jelkép is. Ehelyett állami tíz és tízmilliárdokkal kitömve, majd egy katolikus egyházmegye kezébe kerülve ma már nem más, mint az állam és a vele pénzügyileg, elnyomásilag összefonódott egyház üzleti vállalkozása, felemelt ujja, hogy itt minden a miénk pupákok. Közpénz magánzsebbe. Pénz, hatalom, igazság, minden a miénk, és még a rendszerváltás történetének egyik legkártékonyabb figurájának is szobrot állítunk, mert megtehetjük. Mérgelődjetek csak. Wass Albert szobrai és a róla elnevezett könyvtárak országában persze nincs ebben semmi meglepő. A nyilas és nyilaskás múlt is a miénk, kéretik nem elfelejteni
Csurka István egykori író, később antiszemita politikus halálával a csurkizmus nem szűnik meg – írtam 2012 februárjában Csurka halálakor. Jó, ebben igazam lett. De hogy tulajdonképpen állami ideológiává küzdi fel magát ez a nyálkás, rasszista eszme, azt azért nem hittem akkor. Bár előjelei akadtak. Csurka az, aki a legújabbkori időkben elsők között hozta be a közbeszédbe a nyílt rasszizmust, a fajgyűlöletet. Újságja, a Magyar Fórum hemzsegett a rasszista, antiszemita írásoktól. Ezek egy részét maga Csurka jegyezte, de alvállalkozói sem lazsáltak. Csurka simán állította azt, hogy a középkori vérvádas tiszaeszlári perben, ahol a zsidókat rituális gyilkossággal gyanúsították meg, csak azért mentették fel a megvádolt zsidókat, mert a “Rothschildok” csak akkor adtak pénzt Tisza miniszterelnöknek. Mert ugye már akkor is a zsidó tőke tartotta kézben a még a magyarokat is. (Magyar Fórum, 2003. IX. 18.) Vagy ő volt az, aki az egész világot joggal megrázó 2001. szeptember 11-i amerikai merényletsorozat után (sokezer ártatlan ember halála az) azt fejtegette, hogy nagyjából megérdemlik az amerikaiak, ami történt. Úgy kell nekik. Különben is Izrael tehet az egészről. És most aztán félre kell tenni az EU-hoz való csatlakozás magyar ábrándját és „Magyarországnak a saját, külön útját kell járnia.” A példák hosszan sorolhatóak lennének még. Csurka a kirekesztő, rasszista, antiszemita szélsőjobb politika újkori meghonosítója - igaz, az oroszbarátság még akkor nem jutott az eszébe.
Lehet mentegetni, olyasmiket mondani róla, hogy „de jó író volt” – ha az volt, bár újraolvasva még csak az se nagyon –, mégsem ez a lényeg. Hanem az, hogy egy viszonylag ismert és elismert társasági, közéleti ember, aki a kilencvenes évek előtt csak részegen zsidózik, úgy érzi, hogy az új világban a permanens antiszemitizmus lehet a szervezőerő a „magyarság” ügyében. Kétségtelenül e téren szívós és kitartó. Hétről hétre éveken át ontotta a bűzös, alpári cikkeket. Az, hogy ma sokan normális jelenségnek, vagy legalábbis a mindennapokhoz tartozónak tartják a rasszizmust, részben az ő bűne. A kilencvenes évek elején egy nagygyűlés szónokaként éppen öklét rázva harsányan zsidózott, amikor az első sorok egyikében meglátta egy régi barátja döbbent ábrázatát. „Na jó, akadnak rendesebb zsidók is, Péter” – szólt oda neki elmosolyodva. Az utódai már mosolygás nélkül zsidóznak, cigányoznak, felzárkózik a buzizás. Csurka amúgy a korszerű pártfinanszírozás rendszerének egyik megteremtője is volt. Amennyiben nagy ügyességgel volt képes köz- és pártpénzekből magánvagyont varázsolni. Politikai kapcsolatait felhasználva ügyesen szedte le az állami bankokat, vállalatokat nagyobb összegekre, aztán ezek a pénzek a család privatizációs akcióiban vesztették el közpénz jellegüket. (Dési János - Velancsics Béla: Fórum és Cégbirodalom, in: Csepeli György-Örkény Antal (szerk.): GYűlölet és politika, Minoritás Alapítvány Kisebbségkutató Intézete, 2002, pp. 220-232.)
Pályája korunk egyik nagy tragédiája. A szobra szégyen és gyalázat.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2024. december 2-ai adásában hangzott el.