Göd előttem, Göd utánam - Józsa Márta jegyzete
Ahol arról is lehet döntéseket hozni, hogy a gödi Samsung gyárban például nem működhet szakszervezet, mert a cégnek így jóval olcsóbban jön ki az üzemeltetés, ugyanis nem kell bíbelődnie költséges munkavédelmi szabályokkal és felszerelésekkel.
Ez a kérdés - Szénási Sándor jegyzete
A hatalom úgy tudja, és lehet, hogy nem rosszul, hogy a magyarok szabadságfogalma ritkán fogja át a nemzet, a nemzeti intézmények, és a nagy polgári alaptételek, a sajtó-, a gyülekezés-, a véleménynyilvánítás szent jogát, viszont ettől még magát a fogalmat ismeri.
Nyakukban a bili tartalma - Kárpáti Iván jegyzete
Ez nem baleset volt, nem üzemzavar, nem félreértés. Ez állami asszisztálással végrehajtott környezeti és munkahelyi erőszak.
A Fidesz antitézise - Dési János jegyzete
Az Iványi elleni eljárás nem véletlen, és annyiban mindenképpen koncepciós, hogy hatalmi erőfitogtatás. Iványi Gábor az antitézise a Fidesznek. Amíg az újfasiszta Fidesz rombol és rabol, addig Iványi nyilvánvalóan egy olyan eszmét jelenít meg, amelyet a fideszesek hírből sem ismernek.
Hadisarc – Józsa Márta jegyzete
Na most az történt, hogy a szomszédban zajló háborúra való hivatkozással a hatvanpusztai főherceg által mozgatott úgynevezett törvényhozás, pontosabban rendeleti kormányzás úgy döntött, hogy einstand. Mint Ács Feriék a Füvészkertben. Hogy hiába a törvényszék, a törvény betűje és szelleme, most úgy lesz, ahogy ő akarja.
A megfelelő ember – Rózsa Péter jegyzete
A pályázatra meglepően sokan jelentkeztek, de amint elkezdődtek az állásinterjúk, lehangoló eredménnyel, jobban mondva eredménytelenséggel szembesültek. Elsősorban a NER-ben eddig favorizált, úgy mondjuk, oligarchacégektől érkeznek a jelöltek. Feszengenek a meghallgatásokon, jól látható mennyire szokatlan számukra az ilyen megméretés...
Egy InterCity vécéjében unatkozva - Selmeci János jegyzete
Az állami rádióban aztán Orbán Viktor megpróbált kimászni a vécéből, és menteni a menthetőt; beszélt kicsit arról, hogy februári béremelés, meg nyugdíj, meg adókedvezmény, ha pedig sikerül továbbra is nemet mondani Brüsszelnek, akkor a nemzeti gazdaságpolitikát folytatni tudják, ami a repülőrajt nem láttán ugye annyira sikeres, hogy egy életem, egy szuverenitásom, én lehet megpróbálnék mégis inkább igent mondani Brüsszelnek, aztán lesz ami lesz...
Mini-Minneapolis – Hardy Mihály jegyzete
Mert egy parlamenti választás előtt álló országban mégsem normális, hogy a valamennyire is épeszű szavazóknak nem kínálnak fajsúlyos baloldali vagy liberális alternatívát.
Mérgelődjetek csak a Csurka-szobor miatt (is) - Dési János jegyzete
2/12/2024 18:04
| Szerző: Dési János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
"Csurka István egykori író, később antiszemita politikus halálával a csurkizmus nem szűnik meg – írtam 2012 februárjában, Csurka halálakor. Jó, ebben igazam lett. De hogy tulajdonképpen állami ideológiává küzdi fel magát ez a nyálkás, rasszista eszme, azt azért nem hittem akkor."
Szobrot kap Lakiteleken Csurka István, azon a helyen, amely a magyar rendszerváltás fontos állomása volt. Lehetne szép jelkép is. Ehelyett állami tíz és tízmilliárdokkal kitömve, majd egy katolikus egyházmegye kezébe kerülve ma már nem más, mint az állam és a vele pénzügyileg, elnyomásilag összefonódott egyház üzleti vállalkozása, felemelt ujja, hogy itt minden a miénk pupákok. Közpénz magánzsebbe. Pénz, hatalom, igazság, minden a miénk, és még a rendszerváltás történetének egyik legkártékonyabb figurájának is szobrot állítunk, mert megtehetjük. Mérgelődjetek csak. Wass Albert szobrai és a róla elnevezett könyvtárak országában persze nincs ebben semmi meglepő. A nyilas és nyilaskás múlt is a miénk, kéretik nem elfelejteni
Csurka István egykori író, később antiszemita politikus halálával a csurkizmus nem szűnik meg – írtam 2012 februárjában Csurka halálakor. Jó, ebben igazam lett. De hogy tulajdonképpen állami ideológiává küzdi fel magát ez a nyálkás, rasszista eszme, azt azért nem hittem akkor. Bár előjelei akadtak. Csurka az, aki a legújabbkori időkben elsők között hozta be a közbeszédbe a nyílt rasszizmust, a fajgyűlöletet. Újságja, a Magyar Fórum hemzsegett a rasszista, antiszemita írásoktól. Ezek egy részét maga Csurka jegyezte, de alvállalkozói sem lazsáltak. Csurka simán állította azt, hogy a középkori vérvádas tiszaeszlári perben, ahol a zsidókat rituális gyilkossággal gyanúsították meg, csak azért mentették fel a megvádolt zsidókat, mert a “Rothschildok” csak akkor adtak pénzt Tisza miniszterelnöknek. Mert ugye már akkor is a zsidó tőke tartotta kézben a még a magyarokat is. (Magyar Fórum, 2003. IX. 18.) Vagy ő volt az, aki az egész világot joggal megrázó 2001. szeptember 11-i amerikai merényletsorozat után (sokezer ártatlan ember halála az) azt fejtegette, hogy nagyjából megérdemlik az amerikaiak, ami történt. Úgy kell nekik. Különben is Izrael tehet az egészről. És most aztán félre kell tenni az EU-hoz való csatlakozás magyar ábrándját és „Magyarországnak a saját, külön útját kell járnia.” A példák hosszan sorolhatóak lennének még. Csurka a kirekesztő, rasszista, antiszemita szélsőjobb politika újkori meghonosítója - igaz, az oroszbarátság még akkor nem jutott az eszébe.
Lehet mentegetni, olyasmiket mondani róla, hogy „de jó író volt” – ha az volt, bár újraolvasva még csak az se nagyon –, mégsem ez a lényeg. Hanem az, hogy egy viszonylag ismert és elismert társasági, közéleti ember, aki a kilencvenes évek előtt csak részegen zsidózik, úgy érzi, hogy az új világban a permanens antiszemitizmus lehet a szervezőerő a „magyarság” ügyében. Kétségtelenül e téren szívós és kitartó. Hétről hétre éveken át ontotta a bűzös, alpári cikkeket. Az, hogy ma sokan normális jelenségnek, vagy legalábbis a mindennapokhoz tartozónak tartják a rasszizmust, részben az ő bűne. A kilencvenes évek elején egy nagygyűlés szónokaként éppen öklét rázva harsányan zsidózott, amikor az első sorok egyikében meglátta egy régi barátja döbbent ábrázatát. „Na jó, akadnak rendesebb zsidók is, Péter” – szólt oda neki elmosolyodva. Az utódai már mosolygás nélkül zsidóznak, cigányoznak, felzárkózik a buzizás. Csurka amúgy a korszerű pártfinanszírozás rendszerének egyik megteremtője is volt. Amennyiben nagy ügyességgel volt képes köz- és pártpénzekből magánvagyont varázsolni. Politikai kapcsolatait felhasználva ügyesen szedte le az állami bankokat, vállalatokat nagyobb összegekre, aztán ezek a pénzek a család privatizációs akcióiban vesztették el közpénz jellegüket. (Dési János - Velancsics Béla: Fórum és Cégbirodalom, in: Csepeli György-Örkény Antal (szerk.): GYűlölet és politika, Minoritás Alapítvány Kisebbségkutató Intézete, 2002, pp. 220-232.)
Pályája korunk egyik nagy tragédiája. A szobra szégyen és gyalázat.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2024. december 2-ai adásában hangzott el.