Ne sprashivay! - a külügyminisztérium darálójának nyílt levele Selmeci János jegyzetében
Négy különböző munkakör képviselője volt az asztalnál: egy miniszter, egy államtitkár, egy irodavezető és egy orosz gyártmányú iratmegsemmisítő. A miniszter, az államtitkár és az irodavezető székeken foglaltak helyet, az iratmegsemmisítő az asztalon darált. Elfogtam a nyílt levelét.
Leomló bástyák - Rózsa Péter jegyzete
Elképesztő milyen gyorsan omlanak le ennek a 16 évnek a bástyái. Az is elképesztő – bár ez igen erős magyar értelmiségi hagyomány –, hogy ezzel együtt hogyan jelentkeznek a huhogók, a még el sem kezdett reformok azonnali bírálói.
A görénykurzus vége - Szénási Sándor jegyzete
Az első reakció persze a kussolás, amint azt a TV2 Tények című műsora oly szépen előadta: öt nyögvenyelős perc a választásról, aztán baleset, sorozatgyilkosság, ha több idejük lett volna, még a pitypangok is kinyílnak náluk.
A másik serpenyő - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük, mi van a másik serpenyőben! A magyarok Szlovákiában egy földrajzilag hosszan elterülő, de vékony sávban élnek délen. Ahogy keletre haladunk egyre szegényebb, lemaradó térségekben, ahová a szlovák állam nem sok forrást juttat.
Ábrándos szemekkel a rendszerváltás felé - Dési János jegyzete
Ilyet még nem láttam: sok tízezer fiatal és mérsékelten fiatal ünnepelt. Idegenek öleltek meg más idegeneket, boldogan, akik mégiscsak mi vagyunk, pacsit adtunk egymásnak, miközben a tömegben lassan araszoló autók a "mocskos Fidesz" esetleg a "ruszkik haza" ütemére nyomták a dudát.
Kritikus tömeg – Józsa Márta jegyzete
Ezt az eredetileg a nukleáris láncreakció kialakulásra használt fizikusi szakkifejezést társadalmi kontextusban arra a küszöbértékre használjuk, ahol egy kisebbségi vélemény vagy viselkedés hirtelen széles körben elterjedtté válik. Választási összefüggésben a végre valóban megképződött ellenzékre. Itt állunk most, ebben a pillanatban még nem tudjuk, hol is. Mindenesetre órákra egy eddig meg nem tapasztalt jelenség előtt.
Vizsga előtt – Kárpáti Iván jegyzete
Holnap van az a pillanat, amikor a politika végre visszakerül oda, ahová való: az emberek kezébe. Legalább egy napra. Nincs magyarázat, nincs kifogás, csak Te vagy, meg az a papír. A történelemben még soha nem azok döntöttek, akik otthon maradtak.
Meguntunk félni, kockacukor – Selmeci János jegyzete a választásra
Az elmúlt években a politikai hatalom leuralta a közéletet. Egészségtelen mértékben határozta meg a gondolkodásunkat: hogy miről és milyen szavakkal beszélünk, hogyan viszonyulunk egymáshoz, sőt azt is, hogy önmagunkat miként határozzuk meg hozzá képest.
Mélyfúrás – Rózsa Péter jegyzete
9/05/2024 18:04
| Szerző: Rózsa Péter/Klubrádió
Nem számítanak a szakmai vélemények, a műszaki és egyéb okok egy politikailag felértékelt terv megvalósításakor. Csak az számít, hogy a kormány vezetője mit akar. És hogy mit akar általa például egy igazi nagyvezér, a kínai kommunista párt és kormány első embere, Hszi Csin-ping. Rózsa Péter jegyzetében a zalai olajmezőtől és Rákosi elvtárstól jut el napjainkig.
Amikor Rákosi pajtás hírét vette, hogy a nagy reményekkel megindult olajkutatás valami geológiai probléma miatt lelassult Zalában, személyesen sietett a helyszínre. Ott a mérnökök valami makacs geológiai képződményről hadováltak, ami igencsak felidegesítette a vezért. Annyit megértett viszont az ábrákhoz fűzött szakértői dumából, hogy nem tud megbirkózni a fúrószerkezet a vastag kőréteggel, ami egyébként át is nyúlik a jugoszláviai részekre is ott alant. Akkor – és így szokott volt kipattanni az egypárti bölcsesség szikrája – a krétát megragadva és a táblához lépve Rákosi húzott egy ferde vonalat, ami a felszínről indítva a kőpad alá mutatott, ahol az olaj rejtezik.
– Elvtársak, akkor így kell ezt – s ezzel el is hagyta a termet.
Ez volt az a pillanat, amikor a jelenlévők agyán csak az villant át, hány évet, vagy netán halálbüntetést kaphatnak, ha ezt a tervet nem teljesítik. Márpedig nem lehetett megvalósítani, hiszen a ferde fúrásirányt a valóságban nagyjából Sárvárnál kellett volna indítani, s hogy a kőréteg alá érjenek, kisebb űrutazásnyi hosszat kellet volna fúrni. Senki sem mondott ellent – természetesen. És semmi sem lett az egészből, szintén természetesen, csak még Rákosi bukásáig dugdosni kellett a valódi szakmai alapokon nyugvó jelentéseket a zalai olajmező kiaknázásáról.
Ismerős? Mármint, hogy nem számítanak a szakmai vélemények, a műszaki és egyéb okok egy politikailag felértékelt terv megvalósításakor. Mintha csak a mai akkugyárakkal kapcsolatos szakvélemények kormányzati ignorálását idéznénk. Magzatkárosító anyag jut a levegőbe a gödi gyárból? Nincs elég víz a tervezett mennyiségű akkumulátor folyamatos gyártásához? Nincs elég áram sem, ezért gázmotoros erőműveket kell majd telepíteni? A megnövekvő kamionforgalom az ott élők maradék levegőjét is beszennyezi? A majd kimerült akkuk feldolgozására nem látni, hol és milyen áron lesz megoldás? Ezek mind nem számítanak, csak az, hogy a vezető párt által uralt kormány vezetője mit akar. És hogy mit akar általa például egy igazi nagyvezér, a kínai kommunista párt és kormány első embere, Hszi Csin-ping, aki éppen adásunk előtt mondta tollba Orbánnak a kötelező penzumot. Elvtársak, így kell ezt! – idézhetnénk Rákosi szavait.
Rózsa Péter jegyzete az Esti gyors 2024. május 9-i adásában hangzott el.
