Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Indonéz faharcos - Herskovits Eszter jegyzete
30/05/2025 18:03
| Szerző: Herskovits Eszter/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Vajon melyik kritikus pillanatban merülhetett fel az ötletgazda fejében – legyen az akár Orbán Viktor – hogy amikor épp nem ukrán kémek és lapuló uniós források után kutat a kormány – mert mi másról is esne szó egy kormányülésen – csak nem a gazdaság vagy az oktatás problémáira keresnek megoldási lehetőségeket, szóval, hogy hogy jutott eszébe bárkinek, hogy ennek a végtelenített békeharcnak az ebédszünetében egy indonéz farönk táncoljon, bugyuta, de legalább idegesítő zenére?
Tung tung tung tung sahur egy mesterséges intelligencia által animált, vélhetően indonéz lény, tulajdonképpen egy farönk, aki valamiért baseball ütővel a kezében jár, és néhány másodperces videók főhöse. Egyébként nevéhez méltóan teljesen értelmetlen, létezése semmilyen alapos indokkal nem alátámasztható.
És hogy akkor miért érdekes mindez? Alapesetben, vagyis egy olyan országban, ahol a szürrealitás nem türemkedik be állandóan a hétköznapokba, természetesen semennyire nem az. Csakhogy nálunk Tung tung politikai termékké vált, már amennyiben politikai termékké emelte az, hogy Orbán Viktor a TikTok, ismétlem, a TikTok oldalán osztott meg egy pár másodperces jelenetet, amint a kormányülés ebédszünetében – magyar zászlós díszlet előtt persze – lejt egy néhány másodperces táncot Tung tung, de legalább baseball ütő nélkül. „Tung tung tung tung sahur beugrott ebédszünetben” - ezzel a címmel kommentálta a nehezen feldolgozható látványt a miniszterelnök.
Vajon melyik kritikus pillanatban merülhetett fel az ötletgazda fejében – legyen az akár Orbán Viktor – hogy amikor épp nem ukrán kémek és lapuló uniós források után kutat a kormány – mert mi másról is esne szó egy kormányülésen – csak nem a gazdaság vagy az oktatás problémáira keresnek megoldási lehetőségeket, szóval, hogy hogy jutott eszébe bárkinek, hogy ennek a végtelenített békeharcnak az ebédszünetében egy indonéz farönk táncoljon, bugyuta, de legalább idegesítő zenére?
Tung tung sahur célközönségéről nem sok minden tudható, de persze alapos a gyanú, hogy kisiskolás kor felett már kínos, vagy ha nagyon fiatalosak akarunk lenni, cringe. Így aztán végképp nehezen megmagyarázható, hogy mi is itt a koncepció. Mert ha az, hogy a kisiskolás majd lelkesen mutatja a szüleinek, hogy milyen menő - fiatalos szóval élve cool – a miniszterelnök, tehát szavazzon rá, akkor nagyon rossz hírem van: minden valószínűség szerint nem, nem mutatja meg és nem, nem tartja menőnek.
De vajon véget ért-e itt az indonéz fadarab magyarországi politikai pályafutása, vagy ha kiderül, hogy nem érdekel senkit, meghosszabbítják-e ezt a kampányt is Bicskéig? Feladata lesz-e a nagyon szuverén, nagyon békepárti digitális harcosoknak, hogy ezentúl fiatalosnak szánt tartalmakkal is elárasszák a közösségi oldalakat, például Tung tung tung sahur kalandjaival?
Természetesen minderre nem tudom a választ, de egyvalamiben biztos vagyok: olyan országban szeretnék élni, ahol nem a kritikus hangok ellehetetlenítése, a rekordnagyságú infláció, az Ukrajna ellenes propaganda a legfontosabb ügy, hanem az, hogy miért táncol egy indonéz farönk a kormányülés ebédszünetében.
Herskovits Eszter jegyzete az Esti gyors 2025. május 30-i adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a jegyzet meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)