Fleck Zoltán: Hogyan legyünk nagyon kicsik

A kormány illetékeseinek közlése szerint Magyarország addig nem támogatja Svédország belépését a NATO-ba, ameddig nem javul a két ország közötti viszony. A viszony azért romlott meg, mert magas rangú svéd politikusok határozottan bírálták Magyarország demokratikus és jogállami állapotait. Jó úton vagyunk afelé, hogy a katonai szövetségben is megbánják, hogy a tagjai vagyunk.

A világ demokratikus részében egyre kevesebbet számít, hogy mi a magyar kormány álláspontja, már régóta az a kérdés csak, hogy miként semlegesítsék az autokrata zsarolásokat. Olyan sors ez, mint az agresszív gyereké, akinek viselkedését egy darabig döbbenten figyelik a többiek, aztán magára hagyják. A többszörösen megválasztott magyar kormányfő csak az erő és manipuláció nyelvén ért, újra és újra homokot szór a többiek szemébe és csak azért tudja zsarolni őket, mert a többiek korábban beengedték maguk közé. Az erőszakos, verekedős gyerek elmagányosodik, már nincsenek barátai, a homokozón kívüli erős haverja éppen végzetes elgyengülés állapotában van. De  ő ebből sem fog tudni tanulni, mert a következtetések levonása felérne egy vereséggel. Az pedig lehetetlen, a verekedős gyerekek nem tudnak veszíteni.

Hosszabb távon biztos a bukás, Magyarország pozíciója egyre kellemetlenebb. Nekünk. Másoknak kellemetlenkedni ugyanis csak ideig-óráig lehet, meg fogják találni a védekezési eszközöket a legbékésebb közösségben is. Pláne, ha a biztonságukról van szó. Amit nem mellesleg a mondott erős haver fenyeget.

Magyarország zsugorodik. A szó szoros értelmében, mennyiségi és minőségi szempontból, gazdaságilag és kulturálisan és képletesen is, szava semmit nem ér, álláspontja megkerülendő, szándékai tisztátlanok. Abbéli igyekezetében, hogy maga nagynak mutatkozhassék az ország vezetése Magyarországot kicsivé tette. A politikában az izolált zsugorodás nagyon gyors folyamat lehet.

Néhány évtizeddel ezelőtt egy nemzetközi értékvizsgálat úgy találta, hogy egy tekintetben az orosz és a magyar társadalom értékpreferenciái nagyon hasonlóak, eltérve a többi európai volt kommunista országtól. Mindkét ország lakói hajlamosak magukat jelentős hatalmú birodalom részének tekinteni. E nagyhatalmi hamis tudat különösen tragikus Magyarország esetében, de láthatólag jól lehet rá építeni újabb és újabb autokráciákat. E téveszméből rengeteg baj szokott származni. Megbizonytalanodások, elszigetelődés, kicsinység, ami újabb sérelmi politizálásnak ad majd teret. Mindenki más a hibás a mi nagyságunk akadályozásában. 

Az erőszakos óvodás nehezen veszi észre, hogy nem testi ereje, pláne nagy hasa teremt tekintélyt, hanem együttműködési készsége és a közös játékszabályok tisztelete. Erre azonban eredendően képtelen, nincsenek ilyen eszközei, gyűjti a fegyvereket. Ebben az állapotában még az óvodai focicsapatba sem vennék be. Ha meg benne van, az első adandó alkalommal kiállítanák, a többiek védelmében.