Arató András: Ki a diplomata?
Hazánkban az életszínvonal tovább emelkedik. Elkészült a tihanyi mintagazdaság, ahol jól látható, hova jutott a munkásosztállyal szövetséges parasztság. További fejlesztésre persze lenne mód, ugyanis egyelőre a Nemzet Jachtja nem tud közvetlenül a téesz-épület mellett kikötni. És az imperialisták sem alszanak, megtagadták a vízumot jeles hazánkfiától, aki fontos küldetésben vállalhatna részt, ha eljutna a tetthelyre. Elmondaná az Appalache- és a Sziklás-hegység között lakóknak, amit a műveltebbje magától a miniszterelnöktől már jó ideje tud: a világot Donald Trump hivatott megmenteni.
Csillag István: A korbácsfonó
A tengerkorbácsolás meg folytatódhat tovább, hiszen a jó nép – ha már nem fussa kenyérre – kajolja a demagógiát, a koncra váró oligarchák meg előre örülnek, ha néhány multi ennyi szakszerűtlenség után bedobná a törölközőt és ők – a főnök jóváhagyásával – megvásárolhatnák (szarért-húgyért) üzleteiket.
Arató A.: Novák Katalin felnőtt a feladathoz
Gondolatainak szárnyalása megközelíti, talán meghaladja a Nemzet Fürkészéét is, máshoz meg nem hasonlítjuk, mert el akarjuk kerülni a szentség- és felségsértés gyarló bűnét. Államfőnőnk nem elégedett meg azzal, hogy egy pontot kanyarítson a 12 már meglévő elé (amelyikben sajtószabadságról, Unióról és egyéb zavaros és liberális eltévelyedések delirálnak), hanem megalkotott egy komplett, vadonatúj tucatos művet, a magyar családok 12 pontját.
Gábor György: Újév előtt, elmúlt éveink után
E sorok írója nem mondana igazat, ha reménytelinek próbálná láttatná a helyzetet, de tisztességtelen volna, ha a fentiek ellenére nem kívánna mindenkinek, akit csak megillet, mézédes újévet! Sáná tová umetuká!
Arató A.: Életeteket, véreteket, adótokat
Reptér nélkül nincs teljes élet! A mostani kiszolgáltatott helyzetet meg kell változtatni, hiszen ha a nyugati tulajdonos egyszercsak úgy dönt, összecsomagolja és hazaviszi a Liszt Ferencet, itt maradunk rapszódia nélkül, a repülők meg éppúgy nem tudnak leszállni, mint kócsag a magyar tenger lebetonozott partján. És még olcsó is, pusztán két atomblokk negyven százalékába kerül. Ráadásul megvehetjük a saját pénzünkből, annak ellenére, hogy az állampolgár adójának mértéke folyamatosan csökken: míg pár éve egy átlagkereső havonta 25 kiló paradicsommal járult a nemzet kasszájához, ez most már alig 10 kiló.
Arató András: Sci-fi, kabaré, tragikomédia? – hírek özöne
"Nehéz átlátni, miként tud valami egyre gyakrabban, továbbá újra és újra kiderülni, annak ellenére, hogy egy-két "újra és újra" tapasztalata már a hátunk mögött van." – Arató András a hét híreit sózza-borsozza és tálalja.
Gábor: Lázár János, avagy a mindent elborító sötétség
L. Simon László is szólásra emelkedett, miután Lázár János „kivételes államfőnek”, „igaz magyar hazafinak” nevezte Horthy Miklóst. Szerinte figyelembe kell venni zsidó származású honfitársaink érzékenységét. Nos, zsidó származású honfitársaink érzékenysége mellett más érzékenységeket is említhetett volna, mondjuk, hogy világossá tegye, érdemes volna nem zsidó aspektusból is szemügyre venni a kormányzó tevékenységét.
Arató András: Neveitek napjára
A történelem szekere nem olyan, mint a vonat, akkor sem áll le, ha nincs hozzá masiniszta. Korunk is megszülte a maga Lőrincét, a lepkék barátját, akinek a kedvéért a legfontosabb csillagok, konkrétan az Isten, a tehetség, a szorgalom és Orbán Viktor ismét összejöttek együttállni, megteremtendő korunk hősét, a legújabb Lőrincet, aki kitűnő példázata annak, hogy az ország kincseit nemcsak szétosztani, hanem összegyűjteni is lehet, ha a feladatra alkalmas bátorak ugyanannak a kornak a szülöttjei.
Fleck Zoltán: Hogyan legyünk nagyon kicsik
27/05/2023 16:59
| Szerző: Fleck Zoltán
"Magyarország zsugorodik. A szó szoros értelmében, mennyiségi és minőségi szempontból, gazdaságilag és kulturálisan és képletesen is, szava semmit nem ér, álláspontja megkerülendő, szándékai tisztátlanok."
A kormány illetékeseinek közlése szerint Magyarország addig nem támogatja Svédország belépését a NATO-ba, ameddig nem javul a két ország közötti viszony. A viszony azért romlott meg, mert magas rangú svéd politikusok határozottan bírálták Magyarország demokratikus és jogállami állapotait. Jó úton vagyunk afelé, hogy a katonai szövetségben is megbánják, hogy a tagjai vagyunk.
A világ demokratikus részében egyre kevesebbet számít, hogy mi a magyar kormány álláspontja, már régóta az a kérdés csak, hogy miként semlegesítsék az autokrata zsarolásokat. Olyan sors ez, mint az agresszív gyereké, akinek viselkedését egy darabig döbbenten figyelik a többiek, aztán magára hagyják. A többszörösen megválasztott magyar kormányfő csak az erő és manipuláció nyelvén ért, újra és újra homokot szór a többiek szemébe és csak azért tudja zsarolni őket, mert a többiek korábban beengedték maguk közé. Az erőszakos, verekedős gyerek elmagányosodik, már nincsenek barátai, a homokozón kívüli erős haverja éppen végzetes elgyengülés állapotában van. De ő ebből sem fog tudni tanulni, mert a következtetések levonása felérne egy vereséggel. Az pedig lehetetlen, a verekedős gyerekek nem tudnak veszíteni.
Hosszabb távon biztos a bukás, Magyarország pozíciója egyre kellemetlenebb. Nekünk. Másoknak kellemetlenkedni ugyanis csak ideig-óráig lehet, meg fogják találni a védekezési eszközöket a legbékésebb közösségben is. Pláne, ha a biztonságukról van szó. Amit nem mellesleg a mondott erős haver fenyeget.
Magyarország zsugorodik. A szó szoros értelmében, mennyiségi és minőségi szempontból, gazdaságilag és kulturálisan és képletesen is, szava semmit nem ér, álláspontja megkerülendő, szándékai tisztátlanok. Abbéli igyekezetében, hogy maga nagynak mutatkozhassék az ország vezetése Magyarországot kicsivé tette. A politikában az izolált zsugorodás nagyon gyors folyamat lehet.
Néhány évtizeddel ezelőtt egy nemzetközi értékvizsgálat úgy találta, hogy egy tekintetben az orosz és a magyar társadalom értékpreferenciái nagyon hasonlóak, eltérve a többi európai volt kommunista országtól. Mindkét ország lakói hajlamosak magukat jelentős hatalmú birodalom részének tekinteni. E nagyhatalmi hamis tudat különösen tragikus Magyarország esetében, de láthatólag jól lehet rá építeni újabb és újabb autokráciákat. E téveszméből rengeteg baj szokott származni. Megbizonytalanodások, elszigetelődés, kicsinység, ami újabb sérelmi politizálásnak ad majd teret. Mindenki más a hibás a mi nagyságunk akadályozásában.
Az erőszakos óvodás nehezen veszi észre, hogy nem testi ereje, pláne nagy hasa teremt tekintélyt, hanem együttműködési készsége és a közös játékszabályok tisztelete. Erre azonban eredendően képtelen, nincsenek ilyen eszközei, gyűjti a fegyvereket. Ebben az állapotában még az óvodai focicsapatba sem vennék be. Ha meg benne van, az első adandó alkalommal kiállítanák, a többiek védelmében.
