Arató András: Rényi Andrásnak elkerülte a figyelmét a lényeg

Attól tartok, tanult kollégánk még nem tudja kívülről (sine libro) talán még a preambulumot sem, hát még a hogyishívjáknak az antiszemitizmussal szembeni végtelenül határozott és természeti környezetbe ágyazott fellépését. Hoppál, megvan! Ja, nem, Hollik. De mégsem, Menczer, ez az. Nem mindegy. Nem mindegy?

Minden szónak jelentősége van.

Mert hát mit is mondott ez a derék hazafi? „Azt gondolom, és az én felfogásom szerint elfogadhatatlan az, hogy Magyarországon bárhol, bármikor, bármilyen körülmények között keresztet égessenek” – ezt mondotta. (Nemcsak gondolja, hanem még az ő felfogása szerint is így van!) Mit is jelent ez a bátor kiállás? Bizony, hogy kemény fellépést a fehér felsőbbrendűség szélsőséges hirdetője, a Ku-Klux-Klan ellen. Az innentől teljesen mellékes, hogy egy rozzant, balesetveszélyes, engedély nélkül állított monstrum ment a levesbe – e profán költői képnek is van konkrét jelentése, amire még visszatérünk –, hiszen kik is azok, akik a fajtakeveredés egyik legnagyobb áldozatában, az USÁ-ban megvalósították a „hozz magaddal még egy keresztet, és gyújtsd fel” üzenetét? Hát a fehércsuklyába bújt gyávák! Ők nem ott lobbantották lángra a kereszténység szimbólumát, ahol az már jelen volt, hanem „bárhol, bármikor, bármilyen körülmények között”.

Rényi András ironizálást lát ott, ahol az államnak az ő titkára valójában a megkívánt alapossággal vértelődzködik a modernkori keresztényüldözés elleni harcra, amelyben komoly erők vonulnak fel a túloldalon. Nem ironizálási célzattal, hanem a véletlen tévedés elkerülése céljából olvassa a jegyzeteiből és nem bölcsességgel áldott fejéből a kereszt legfőbb ellenségeinek a nevét, akik in concreto Füri András, a Duna-Ipoly Nemzeti Park igazgatója, Leánykökörcsin, Árvalevelű Len, Borzas Vértő, a Nagykovácsi Természet- és Környezetvédő Egyesület elnökasszonya, Vojczek Judit, Nagy Rókalepke, Fűrészlábú Szöcske, Kövér Daravirág és más, liberálbolsevik alvilági elemek.

Hanem kanyarodjunk végre a lényegre, ami, mint egy Colombo epizódban, mindjárt a történet elején elhangzik: (az ominózus keresztet) „feldarabolták, felgyújtották, és talán még szalonnát is sütöttek rajta.” Itt a lényeg a bátor kiállásban, azonnali védelem az alaptalan vádak ellen! Hiszen ha talán szalonnát is sütöttek rajta, akkor a tettesek – talán – sem zsidók, sem muszlimok nem lehettek. Legfeljebb az ügynökeik. (Jegyezzük meg, mert ígértük a visszatérést a leves kérdésére, a szalonnasütögetés emlegetésének egyáltalán nem alternatívája egy bográcsban főtt halászlé, mert annak nincs szimbolikus ereje, csak ha csípős paprikát teszünk bele.)

Időközben népszerű tudományos előadás gazdagította a nemzet tudástárát, Kásler örökifjonc szájából dőlt a közösség számára, ami dőlt. Akinek akár csak egy kis empátiája is van a tudományosság irányába, annak most boldog a szuverén kvantummechanikája.

Csak az a baj, hogy miközben e hősi küzdelmeket szemléljük a keresztények védelme és a szellem pallérozása terén, elfeledkezünk a hétköznapi örömökről, talán mert a NER 14. évében természetesnek tekintjük világelsőségünket az egészségünk ellátásában, gyermekeink tanulmányainak göröngymentes útjában és a Tiborcz vagyon szívet melengető gyarapodásában.