Ne sprashivay! - a külügyminisztérium darálójának nyílt levele Selmeci János jegyzetében
Négy különböző munkakör képviselője volt az asztalnál: egy miniszter, egy államtitkár, egy irodavezető és egy orosz gyártmányú iratmegsemmisítő. A miniszter, az államtitkár és az irodavezető székeken foglaltak helyet, az iratmegsemmisítő az asztalon darált. Elfogtam a nyílt levelét.
Leomló bástyák - Rózsa Péter jegyzete
Elképesztő milyen gyorsan omlanak le ennek a 16 évnek a bástyái. Az is elképesztő – bár ez igen erős magyar értelmiségi hagyomány –, hogy ezzel együtt hogyan jelentkeznek a huhogók, a még el sem kezdett reformok azonnali bírálói.
A görénykurzus vége - Szénási Sándor jegyzete
Az első reakció persze a kussolás, amint azt a TV2 Tények című műsora oly szépen előadta: öt nyögvenyelős perc a választásról, aztán baleset, sorozatgyilkosság, ha több idejük lett volna, még a pitypangok is kinyílnak náluk.
A másik serpenyő - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük, mi van a másik serpenyőben! A magyarok Szlovákiában egy földrajzilag hosszan elterülő, de vékony sávban élnek délen. Ahogy keletre haladunk egyre szegényebb, lemaradó térségekben, ahová a szlovák állam nem sok forrást juttat.
Ábrándos szemekkel a rendszerváltás felé - Dési János jegyzete
Ilyet még nem láttam: sok tízezer fiatal és mérsékelten fiatal ünnepelt. Idegenek öleltek meg más idegeneket, boldogan, akik mégiscsak mi vagyunk, pacsit adtunk egymásnak, miközben a tömegben lassan araszoló autók a "mocskos Fidesz" esetleg a "ruszkik haza" ütemére nyomták a dudát.
Kritikus tömeg – Józsa Márta jegyzete
Ezt az eredetileg a nukleáris láncreakció kialakulásra használt fizikusi szakkifejezést társadalmi kontextusban arra a küszöbértékre használjuk, ahol egy kisebbségi vélemény vagy viselkedés hirtelen széles körben elterjedtté válik. Választási összefüggésben a végre valóban megképződött ellenzékre. Itt állunk most, ebben a pillanatban még nem tudjuk, hol is. Mindenesetre órákra egy eddig meg nem tapasztalt jelenség előtt.
Vizsga előtt – Kárpáti Iván jegyzete
Holnap van az a pillanat, amikor a politika végre visszakerül oda, ahová való: az emberek kezébe. Legalább egy napra. Nincs magyarázat, nincs kifogás, csak Te vagy, meg az a papír. A történelemben még soha nem azok döntöttek, akik otthon maradtak.
Meguntunk félni, kockacukor – Selmeci János jegyzete a választásra
Az elmúlt években a politikai hatalom leuralta a közéletet. Egészségtelen mértékben határozta meg a gondolkodásunkat: hogy miről és milyen szavakkal beszélünk, hogyan viszonyulunk egymáshoz, sőt azt is, hogy önmagunkat miként határozzuk meg hozzá képest.
A magyar populizmus tuti receptje – Hardy Mihály jegyzete
26/07/2025 15:10
| Szerző: Hardy Mihály/Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
"... olyan faék egyszerűségű dolgokat kell mondani, amit a közönség, tegyük hozzá, a brancsbéli, elkötelezett közönség hallani akar. A kötelező díszítőelemeket, az Ukrajnázást, a brüsszelezést, a liberális világösszeesküvést Magyarország ellen, már kívülről fújjuk, ezekben nincsen semmi új. Hanem azért az egyszerű igazságot, a tuti világmegváltó gondolatok hirdetőitől, akárcsak az örök életet ígérő elixír forgalmazóitól azért mégiscsak óvakodni kellene."
„Egyszerű és tiszta nóta,
Gólyafészek, háztető -
Nincsen benne semmi, ámde
Az legalább érthető.”
Nem tehetek róla, ez a strófa jutott eszembe Karinthy Frigyes Így írtok ti sorozatából, amivel Szabolcska Mihály egykor ünnepelt népies költőt figurázta ki, miközben Tusványoson a miniszterelnököt hallgattam. Most már évek óta visszatérő elem, hogy egyszerű igazságokkal, néha meghökkentő és politikailag cseppet sem korrekt kijelentésekkel lepi meg a közönségét, nagyívű világpolitikai parabolákat rajzol fel, aztán megint nem történik semmi, jövőbeni víziói a legritkább esetben válnak valóra. Olyan ez, amikor az ember összekeveri a vágyait a rideg valósággal, de hát éppen az a magyar populizmus tuti receptje: olyan faék egyszerűségű dolgokat kell mondani, amit a közönség, tegyük hozzá, a brancsbéli, elkötelezett közönség hallani akar.
A kötelező díszítőelemeket, az Ukrajnázást, a brüsszelezést, a liberális világösszeesküvést Magyarország ellen, már kívülről fújjuk, ezekben nincsen semmi új.
Hanem azért az egyszerű igazságot, a tuti világmegváltó gondolatok hirdetőitől, akárcsak az örök életet ígérő elixír forgalmazóitól azért mégiscsak óvakodni kellene. Jól tudom, naiv elképzelés, mert ki ne akarna hinni egy boldog Magyarország ígéretében, ki nem szeretne egy sikeres és gazdagodó Magyarország büszke polgára lenni. Csakhogy ettől sajnos, épp a tusványosi szónok és embereinek kitartó tevékenységének köszönhetően fényévekre vagyunk, lassan hozzánk képest a házigazda Románia is bezzeg-országgá válik.
Azt is jól tudom, ebben a digitalizált közéletben a lehető legegyszerűbb kommunikációs panelekkel kell operálni, lassan a szövegek, a beszédek is idejétmúlt ócskaságok lesznek, és helyüket átveszik az ultra-egyszerű üzenetek, á la Harcosok Klubja: zászló, zászló, szívecske.
Csak csendben jegyzem meg, az a bizonyos nemzeti színű lobogó, nekünk, akik cseppet sem vagyunk a falka tagjai, ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb, mint a tusványosi közönségnek. Csak azt a bizonyos három színt, a pirosat, a fehéret és a zöldet a szívünkben és nem a kabátunk hajtókáján viseljük.
És nem szeretjük a silány, gyári készételként elénk tolt szónoki paneleket. Mi még szeretünk gondolkodni és erre hívjuk Önöket is a Hetes Stúdió 120 percében…
Hardy Mihály jegyzete a Hetes Stúdió 2025. július 26-i adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a jegyzet meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.) A kép hátterében az eredeti fotó: (Fortepan/Magyar Rendőr, 1981, Carbon Cipőgyár)
