Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
A barna ötven árnyalata – Hardy Mihály jegyzete
4/07/2024 18:03
| Szerző: Hardy Mihály
| Szerkesztő: Ivánkai Márk
Ehelyett a szomorú valóság: kénytelen a nagyok asztaláról lesöpört morzsák, a padlón összegyűlt politikai hulladék között szemezgetni, amikor új koalíciót próbál összekovácsolni. Neki szinte mindegy, hogy kire vagy kikre építi új, meglehetősen vékonyka hatalmi bázisát. Lehetnek köztük akár neo- vagy kripto-nácik, barna- és feketeingesek, a német újfasiszta alternatívától kezdve az osztrák, a szlovák és az olasz nacionalisták, a lényeg, hogy szóba álljanak vele.
Nem tudom, elgondolkodtak-e mostanában… Brüsszel elfoglalásáról. Egészen pontosan a "Nyergeljetek, rohamra, csatába!” – jelszó kiadása után az Európai Unió és vezető intézményeinek huszáros elfoglalásáról, a földcsuszamlás-szerű szélsőjobboldali hatalomátvételről, amit Orbán Viktor vizionált és ígért a választások előtt. Ha alaposabban szemügyre vesszük a helyzetet, ebből nem lett semmi.
Értem én, hogy Felcsút lánglelkű sámánjának nem szabad komolyan venni az ígéreteit, hiszen, ha jobban megfigyeljük, mindig csak egyre szebb jövőt ígér, ahelyett most tenné rendbe ezt az országot. Meglehet a magyar ugart is kevésnek tartja saját maga számára, mert szeretne Nagy Nemzetközi Machinátor szerepében tetszelegni, Európa meghatározó vezetőjeként villogni.
Ehelyett a szomorú valóság: kénytelen a nagyok asztaláról lesöpört morzsák, a padlón összegyűlt politikai hulladék között szemezgetni, amikor új koalíciót próbál összekovácsolni. Neki szinte mindegy, hogy kire vagy kikre építi új, meglehetősen vékonyka hatalmi bázisát. Lehetnek köztük akár neo- vagy kripto-nácik, barna- és feketeingesek, a német újfasiszta alternatívától kezdve az osztrák, a szlovák és az olasz nacionalisták, a lényeg, hogy szóba álljanak vele.
Ez utóbbi egyre nehezebb, egyre szűkebb a pálya, mert a náciknál már csak a leplezetlen putyinisták kevésbé szalonképesek Európában. Részben ez is lehetett az oka, amiért a korábbi lengyel „testvérpárt” (ugye még van, aki emlékszik erre a szóra!) a Jog és Igazságosság is inkább Giorgia Melonit és a konzervatívok és reformerek pártját választotta Orbánék úgynevezett patriótái helyett. A felcsúti törpe-Napóleon most még abban bízhat, hogy az olasz Ligás Salvinit sikerül magához édesgetnie, plusz igen sok függ attól is, hogy a hétvégén hogyan szerepel Marine Le Pen Nemzeti Tömörülése a francia választások második fordulójában.
Akárcsak a magyar válogatott a foci EB-n, úgy az Európai Parlamentben is Orbánék politikai továbbjutása nem tőlük és a teljesítményüktől, hanem egy harmadik féltől, jelen esetben a francia választók józan eszétől függ. Az előfordulhat, hogy végül sikerül összekovácsolni Európa politikai söpredékéből egy ál-hazafi koalíciót, de hogy a későbbi nagy meccsekbe nemigen lesz beleszólásuk, az egészen biztosnak látszik. Ülhetnek a lelátón és nézhetik, amint a nagyok a pályán játszanak. Akárcsak a magyar válogatott focistái…
Hardy Mihály jegyzete az Esti gyors 2024. július 4-i adásában hangzott el.
