Meghalt Pelé, a brazil futball-legenda

A Pelé csak beceneve volt, eredetileg Edson Arantes do Nascimentónak hívták. 1940. október 23-án született Três Coraçõesben, Brazíliában, és mindig imádta a focit, pedig anyja sokáig próbálta lebeszélni a labdarúgásról. Nem véletlenül: apja, ragadványnevén Dondinho szintén focista volt, de egy sérülés kettétörte karrierét. Édesanyja tapasztalata pedig az volt, hogy a fociból nem lehet megélni.

Pelével viszont nehezen lehetett bírni, ahogyan egy interjúban fogalmazott később: „focistának születtem, ahogy Beethoven muzsikusnak. Olyan nekem a futball, mint valami vallás. Imádom és istenként tisztelem a labdát”.

Valódi labdára nem futotta, annyira szegények voltak, hogy csupán ronggyal, vagy papírral kitömött zoknival játszott. Tehetségével viszont így is gyorsan kitűnt: 12 évesen, 1952-ben leigazolta szülővárosa ificsapata, a Bauru AC.

Négy év sem kellett hozzá, hogy szintet tudjon lépni: 1956-ban a Santos csapott le rá, ő pedig 15 évesen bemutatkozott a Sao Pauló-i állami bajnokságban, amelyet csapatával tízszer megnyert, miközben az országos bajnokságot 1961-68 között zsinórban hatszor. És 1962 és 1963-ban megnyerték a Libertadores- és a Világkupát is.

A brazil foci aranykorának tartja mindenki azokat az éveket, amikor Pelé válogatottban mutatott játékát megismerte a világ. Háromszor nyertek világbajnokságot: egyet 1958-ban, egyet 1962-ben, egyet pedig 1970-ben. Ő volt az 1958-as svédországi focivébé felfedezettje. Az akkor mindössze 17 éves srác a csoportmeccseken még nem talált be, a negyeddöntőben Wales ellen viszont már igen, aztán a franciáknak az elődöntőben mesterhármast, a döntőben a svédek ellen pedig duplát rúgott. Aztán 1962-ben nem úgy sikerült a duplázás, ahogyan azt remélhette: a torna legelső meccsén megsérült, többet pályára sem tudott lépni, társai nélküle nyerték meg a világbajnokságot. 

Az 1966-os vébét a brazilok valószínűleg éppúgy el akarják felejteni, mint a 2014-est. Csak míg utóbbit a németek, a korábbit a magyarok miatt. Pelé az első meccsen rásérült a térdére, ezért az edző pedig pihentette őt a magyar meccsen, talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a válogatottunk 3-1-re verte a címvédésre készülő brazilokat, azon a meccsen tizenegyesből a nemrég elhunyt Mészöly Kálmán is betalált.

Az 1970-es mexikói vébén viszont minden úgy jött össze, ahogyan 12 évvel korábban: Pelé bombaformában, vezéregyéniségként cipelte hátán a csapatot, egészen a győzelemig. A döntőben az olaszoknak négy gólt rúgtak. Brazília és Pelé a világ csúcsán voltak. Nem volt feljebb. Ezt Pelé is érezhette, amikor 1970-ben, 31 évesen visszavonult a válogatottságtól.

Három évvel később, 1974-ben otthagyta a Santost is, New Yorkba ment levezetni. A New York Cosmosszal 1977-ben megint összejött a bajnoki cím. Ekkorra cáfolt rá teljesen anyja aggodalmaira, miszerint a fociból nem lehet megélni: a világ legjobban fizetett játékosa lett, ráadásul úgy, hogy soha nem játszott egy percet sem a jól fizető európai klubokban. Elképesztő karriert tudhat magáénak: 1363 mérkőzésen lőtt 1284 gólt (ezzel bekerült a Guinness-rekordok könyvébe), meccsenkénti gólátlaga 0,93 volt.

Pelé sportteljesítményét kismillió címmel ismerték el, ám zsenijéről az árulkodik leginkább, hogy a mai napig is ő az egyetlen olyan játékos, aki háromszor tudott világbajnokságot nyerni. Megkerülhetetlenné vált, a FIFA szavazásán ő lett az évszázad labdarúgója, és utólag kapott egy tiszteletbeli aranylabdát is, ha már aktív évei alatt nem szerezhette meg, mert akkor még nem osztottak ilyet.

Pelé a 2010-es évektől egyre többször került kórházba, 2021-ban pedig vastagbélrákot diagnosztizáltak nála, meg is műtötték, de idén áttétet találtak nála.

(forrás: hvg.hu)