Elhunyt Mészöly Kálmán

A Szőke Sziklaként ismert egykori középhátvédről november elején írta többek között egykori klubja, a Vasas, hogy a János Kórház belgyógyászati osztályára került, ahol tüdőgyulladás, keringési rendellenesség és fertőzés miatt szorult kezelésre. Az egykori labdarúgó ezt követően megfertőződött a koronavírussal is – írja a 24.hu.

1952-ben 11 évesen lett igazolt futballista, a III. kerületi TTVE kölyökcsapatában. 

1961 és 1971 között 61 alkalommal szerepelt a válogatottban és 6 gólt szerzett, ebből négyet tizenegyesből. Két világbajnokságon vett részt. Az 1962-es chilei világbajnokságon ötödik helyezést, az 1966-os angliai világbajnokságon hatodik helyezést ért el a csapattal.

Visszavonulását követően edzőként tevékenykedett. Edzőként több botránya volt, noha mindig elismerte kicsapongó életvitelét. Egyik komoly balhéja 1989-hez köthető, amikor a Zalaegerszeg szaktanácsadója volt, az utolsó öt fordulóra szegődött a kiesés ellen menekülő csapathoz segíteni. Az egerszegi játékosok vesztegetéssel igyekeztek elérni a bentmaradást, az volt a tervük, hogy pénzt adnak az ellenfél Győr játékosainak azért, hogy kapjanak ki. A ZTE 3–1-re nyert is Győrben, a mérkőzésből pedig bírósági ügy lett. Mészöly a negyedrendű vádlott volt. Az elsőrendű vádlott, a csapatban játszó Dobány Lajos annak ellenére vallotta azt, hogy neki nem volt köze a bundázáshoz, hogy a táskájában 300 ezer forintra bukkantak. Mészölyt végül nem ítélték el, de fél évre eltiltották a futballtól.

Facebook-posztban búcsúzott Orbán Viktor Mészölytől:

A Szőke Szikla becenéven is ismert hátvéd 1941. július 16-án született Budapesten. 11 éves korában kezdett futballozni a III. Kerületi TTVE csapatánál, először csatárként, később került csak a védelem tengelyébe. 1959-ben igazolt a Vasashoz édesapja tanácsára, játékos pályafutása során nem is szerepelt más egyesületben, neve pedig egybeforrt a piros-kékekkel, akiknek ikonikus sportolójává vált. 

1960. április 9-én mutatkozott be az NB I-ben és hamar meghatározó tagja lett a csapatnak, amely megnyerte az 1960−1961-es, az 1961−1962-es, az 1965-ös és az 1966-os bajnokságot is, 1962-ben, 1965-ben és 1970-ben pedig Közép-európai Kupát nyert. Pályafutása 1972-es befejezéséig összesen 279 bajnoki mérkőzésen lépett pályára, amelyeken 32 gólt szerzett, 1962-ben pedig az év labdarúgójának is megválasztották. 

A válogatottban egy évvel korábban, 1961. december 13-án mutatkozott be, Santiago de Chilében, a hazaiak elleni gólnélküli mérkőzésen. A következő évben is visszatért a dél-amerikai országba, hiszen itt rendezték a világbajnokságot, s ekkor már a nemzeti csapat mind a négy mérkőzésén a kezdőcsapat tagja volt. A mieink Anglia ellen 2-1-re, Bulgária ellen 6-1-re győztek, Argentínával pedig 0-0-s döntetlent játszottak, s így csoportgyőztesként jutottak a negyeddöntőbe, ahol végül Csehszlovákiától szenvedtek 1-0-s vereséget, s végeztek az 5. helyen. 

Két évvel később tagja volt az Európa-bajnokság négyes döntőjébe bejutó magyar csapatnak is, amely az elődöntőben 2-1-re kikapott a házigazda és végül aranyérmes Spanyolországtól, de a harmadik helyért 3-1-re legyőzték Dániát, így bronzérmet szereztek.

1965. szeptember 5-én, az Ausztria elleni világbajnoki selejtezőn megszerezte első válogatott gólját, és a következő évi angliai vb-n betalált Brazília és Bulgária ellen is. A válogatott Portugália ellen 3-1-es vereséggel kezdte a tornát, utána azonban ugyanilyen arányban legyőzte az előző két vb-t megnyerő Brazíliát és Bulgáriát is, így a brazilokat kiejtve csoportmásodikként jutott a negyeddöntőbe, ahol 2-1-re kapott ki a Szovjetuniótól, s zárt a 6. helyen. 

Az 1968-as Európa-bajnoki selejtezők negyeddöntőjében is a Szovjetunió jelentette a végállomást: a hazai 2-0-s győzelmet és az idegenbeli 3-0-s vereséget hozó találkozókon is a pályán volt, mint ahogyan 1969-ben, Marseille-ben, a Csehszlovákia elleni vb-pótselejtezőn is, ahol a mieink 4-1-es veresége azt jelentette, hogy válogatottunk először nem jutott ki a világbajnokságra. A mérkőzést követően hangzott el híres mondása, amely szerint „A mi időnk lejárt...”

A „Marseille-i vészt” követően már csak egyszer, 1971-ben, az Ausztria elleni barátságos mérkőzésen lépett pályára a válogatottban, amelyben összesen 61-szer szerepelt, s ezeken 6 gólt szerzett. Kétszer játszott a világ-, kétszer pedig az Európa-válogatottban is.

Játékos pályafutása befejezése után a másodosztályban kezdett edzősködni, a Budafoknál és a Ganz-MÁVAG-nál, majd 1976-ban az élvonalbeli Békéscsaba kispadjára ült le, két évvel később pedig örök „szerelmének”, a Vasasnak a vezetőedzője lett, amellyel az 1979-80-as bajnokságban bronzérmes lett. 

Ebben az évben kapta meg a felkérést a válogatott szövetségi kapitányi tisztségére, amelyet ki is vezetett az 1982-es spanyolországi világbajnokságra. Ott a mieink első, Salvador elleni 10-1-re megnyert mérkőzésén állította fel nemzeti csapatunk az egy vb-mérkőzésen egy csapat által szerzett gólok azóta is fennálló rekordját. A mieink ezután 4-1-re kikaptak a vb-címvédő argentinoktól, s 1-1-es döntetlent játszottak Belgiummal, ami nem volt elég a továbbjutáshoz. Ezt követően is ő maradt a szövetségi kapitány, de a következő évben az Európa-bajnoki selejtezőkön Angliától, Görögországtól és Dániától elszenvedett vereségeket követően lemondott.

Még kétszer tért vissza a nemzeti csapat kispadjára, 1990-ben és 1994-ben két-két évre, s összesen 61 mérkőzésen dirigálta válogatottunkat. 1985-ben volt a török válogatott kapitánya és ült a Fenerbahce, valamint az Altay Izmir kispadján, de a ’90-es évek elején dolgozott Szaúd-Arábiában, és többször visszatért a Vasashoz is. Végül Cipruson, az AEL Limasszolnál fejezte be edzői pályafutását.

Szerepet vállalt a 2012-es Eb-rendezésért folytatott kampányban, a Magyar Hivatásos Labdarúgó Liga társadalmi elnöke, majd szakmai igazgatója, az MLSZ elnöki tanácsadója. 2011 nyarán a Vasas labdarúgócsapatának klubtanácsadója lett.

2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki, ugyanabban az évben Pro Urbe-díjat kapott. 2013-ban a Vasas életműdíjat adományozott neki, 2016-ban Csík Ferenc-díjat kapott. A Magyar Sportújságíró Szövetség 2018-as Év Sportolója Gáláján az MLSZ Életmű díjával tüntették ki.

Az utóbbi időben megrendült az egészségi állapota, néhány hete tüdőgyulladás, keringési rendellenesség és fertőzés miatt került kórházba, ahol elkapta a koronavírust is. Felépült ugyan a covid-fertőzésből, de a betegség legyengítette a szervezetét és szívelégtelenségben hunyt el. 

Két fia, Kálmán, illetve labdarúgóként az ugyancsak a válogatottságig jutó Géza, illetve párja, a 329-szeres válogatott, Eb-bronzérmes és két olimpián is szereplő röplabdázó, Bardi Gyöngyi gyászolja.