Közeleg a Nemzetközi Nőnap – mi pedig egy egész adást szenteltünk annak, mit jelent ma nőnek lenni Magyarországon.
Arról beszélgettünk, hogyan lehet a nőnapot valódi társadalmi üggyé tenni: hanggal, jelenléttel, követelésekkel – és közösséggel – személyesen, őszintén, közérthetően.
Vendégeink között volt: Miklusicsák Alíz, a Dajer Alapítvány képviseletében, valamint Eörsi Nóra a Nők egymásért Mozgalom részéről. Velük a „Van hangunk!” eseményről, a Női minimum petícióról és egyéb nőnapi kezdeményezésekről beszélgettünk.
Ezt követően Oltai Kata csatlakozott hozzánk, akit arról kérdeztük, hogyan érzi magát nőként ma Magyarországon.
A hírek után Döbrösi Laura érkezett, aki egy Polcz Alaine és Gyarmati Fanni írásai nyomán készült előadás kapcsán mesélt női sorsokról, erőről, önképről és szépségről.
Végül egy kis időutazásra hívtuk hallgatóinkat: visszatekintettünk a múltba, az írók és költők mögött álló nők, múzsák életére – arra, hogyan élték meg saját történeteiket, gyakran fájdalmas sorsukat a nagy művészi kapcsolatok árnyékában: Lédák, Lillák, Juditok…
Mit mesélnek rólunk a ruháink? Kik voltunk, kik vagyunk – és kivé szeretnénk válni?
Az adásban a farsangi jelmezektől és a busóviselettől indultunk el, és végigjártuk, hogyan hordoznak történeteket, emlékeket, identitást és vágyakat az öltözékeink.
Elsőként Foster Hannah muzeológus segítségével megfejtettük a farsangi és busóöltözetek jelentését: miért szeretünk ilyenkor más bőrébe bújni, mit üzennek ezek a ruhák a közösségről és rólunk magunkról.
Ezután Lackner Mónika és Vass Erika kurátorok meséltek a Néprajzi Múzeum Nők – viselet – élettörténetek kiállításának különleges darabjairól: sváb lányok és asszonyok sorsairól, amelyek szó szerint belevarródtak a ruhákba.
Balogh Katesz a hagyományos cigány viseletek világába vezetett be, ahol minden színnek, szabásnak és díszítésnek jelentése van.
A hírek után Szlávik Juli jelmeztervezővel a „másik oldalról” néztünk rá az öltözékre: hogyan segít egy ruha karaktert építeni, történetet mesélni színházban és filmen.
Végül Szűcs Edit öltözéktervező iparművész és Csalár Bence divatszakértő segítségével a jövőbe tekintettünk: milyen ruhákat hordunk majd, hogyan változik az öltözködésünk, és mit árul el rólunk a következő évtizedekben.
Az adásban legendás színészeket idéztünk meg, ezúttal a gyermekeik szemszögéből.
Nem a színpadon álló ikonokra, hanem a szülőkre emlékeztünk – arra, milyenek voltak otthon, gyerekszemmel nézve.
Nem szerepekről és díjakról volt szó, hanem gyerekkori emlékekről, otthoni pillanatokról – a reflektorfényen innen.
Szirtes Ági mesélt édesapjáról, Szirtes Ádámról, ahogy csak ő látta,
Petrovics Eszter idézte fel édesanyját, Galambos Erzsit a családi emlékek tükrében, végül Haumann Péter alakja elevenedett meg lánya, Haumann Petra visszaemlékezésein keresztül
Személyes történetek, emlékek és megható vallomások egy kicsit rendhagyó műsorban.
Ebben az Ötösben az éneklés nyomába eredtünk: annak jártunk utána, hogyan válik az emberi hang egyszerre jelenséggé, kifejezőeszközzé, közösségformáló erővé és akár gyógyító forrássá is.
Utunk a popkultúra és a tudomány határán kezdődött: elsőként a Taylor Swift-jelenséget vizsgáltuk meg, hiszen az amerikai énekesnő ma már nemcsak stadionokat tölt meg, hanem egyetemi kurzusok témája is világszerte – és immár Magyarországon is. Vajon mit tanulhatunk?
Innen egy személyesebb irányba haladtunk tovább: Szeder Szabó Krisztinával, azaz Szederrel beszélgetünk, aki egyszál gitárral, saját dalaival, és a hangok gyógyító erejének kutatásával keresi az emberi hang mélyebb rétegeit.
Ezután kiléptünk a szólóhang világából a közösségi éneklés felé. Bemutattuk a Soharóza énekegyüttest, akik az alternatív kóruséneklés új formáit hozzák létre, és újragondolják, mit jelent ma együtt énekelni.
A műsor végén pedig egy olyan kezdeményezéssel ismerkedtünk meg, ahol az éneklés esélyt, önbizalmat és közösséget ad a gyerekeknek: a Superar nemzetközi zenei programmal.
Zárásként filmes ajánlóval is készültünk: Jim Jarmusch legújabb alkotása, a Father Mother Sister Brother csendes ritmusával, finom emberi rezdüléseivel és különleges hanghasználatával.
Amikor filmet nézünk, ritkán gondolunk bele, mennyi láthatatlan munka rejlik a vásznon látott jelenetek mögött. A filmek világát nemcsak rendezők és színészek formálják, hanem olyan háttérszakemberek is, akik a forgatás működését, biztonságát és ritmusát tartják össze – gyakran észrevétlenül.
Ebben az adásban azokra irányítjuk a figyelmet, akik az előkészítéstől az utolsó forgatási napig azon dolgoznak, hogy egy film egyáltalán megszülethessen. Ők hangolják össze az időt, a teret, az emberi helyzeteket és a technikai feltételeket, hogy a kamera előtt minden működjön.
Vendégeink a filmkészítés különböző területeiről érkeztek:
Nemes-Jeles Veronika gyártásvezető, aki összefogja a teljes produkciót,
Kurucz Marion intimitáskoordinátor, aki a bizalom és a biztonság határait őrzi;
Zányi Tamás hangmérnök, aki megteremti a filmek láthatatlan hangvilágát;
és Janisch Vera rendezőasszisztens, aki a forgatás mindennapi ritmusát szervezi.
Beszélgetésünkben a kamera mögé néztünk, hogy megértsük, mi minden zajlik a háttérben – és miért érdemes néha a stáblistát is végignézni.
Gyakran mondjuk, hogy nincs időnk olvasni, közben szinte észrevétlenül órák mennek el görgetéssel.
Az olvasásról sokszor úgy beszélünk, mint valami lassan eltűnő gyakorlatról, miközben nagyon is velünk van, csak más tempóban, más felületeken, és gyakran más közösségi formákban, mint korábban.
Az adásban azt néztük meg, hogyan változik az olvasás helye és jelentése ma. Mit adhat a lapozás egy képernyőkhöz kötött világban? Mikor válik az olvasás közösségi élménnyé, városi eseménnyé, játékká vagy akár egy filmmé?
Elsőként Miklusicsák Alízzal beszélgettünk, aki a Nobel-mobil megálmodójaként az irodalmat szó szerint kivitte az utcára.
Majd László Krisztina érkezett, aki főszerkesztőként és könyvklub-tagként is pontosan látja, hogyan változnak olvasói szokásaink.
A Bábel műfordítói program kapcsán Száraz Eszter dramaturg és Patat Bence műfordító arról meséltek, mi történik egy szöveggel, amikor más nyelven születik újjá.
Novokrescsenszkov Tamás vándornyomdász segítségével pedig visszatértünk a könyv tárgyához: a papírhoz, a betűhöz, a nyomtatás fizikai élményéhez.
Végül egy iráni filmet ajánlott munkatársunk Gőzsy Kati kulturális újságíró, amely Cannes-ban Arany Pálmát nyert – és amely csendesen, mégis erőteljesen emlékeztet arra, hogy a történeteknek ma is tétjük van.
A színház nemcsak történetmesélés vagy esztétikai élmény lehet, hanem eszköz is: párbeszédre, megértésre, felismerésre. Vannak olyan színházi kezdeményezések, amelyek tudatosan kilépnek a hagyományos kőszínházi keretek közül, és ott szólítják meg a közönségüket, ahol a kérdések a legégetőbbek – iskolákban, közösségekben, utcán, tantermekben vagy éppen gyermekotthonban. Olyan előadások ezek, amelyek nem kész válaszokat adnak, hanem gondolkodásra, részvételre, párbeszédre hívnak.
Efféle színházi alkotóközösségeket mutattunk be az adásban.
Vendégeink: a Faktor Terminál, a KV Társulat, a Láthatáron Csoport és az Utcaszínházi Alkotóközösség Közhasznó Egyesület – mindannyian más-más formában, de közös szándékkal dolgoznak: hogy a színház élő, jelen idejű találkozássá váljon, amely képes megszólítani fiatalokat és felnőtteket egyaránt, kényes, de megkerülhetetlen témák mentén.
Arról beszélgettünk, mit jelent ma az alkalmazott, részvételi vagy tantermi színház, hol húzódnak a művészet és a felelősség határai, és hogyan lehet a színház eszközével valódi hatást gyakorolni.
Az előző adásunkban az újévi fogadalmak, a böjt és a tudatos jelenlét mentén jutottunk el egy olyan témához, amely sokakat érint, mégis ritkán beszélünk róla nyíltan: a jelen világunk által diktált perfekcionizmushoz. Ahhoz a belső kényszerhez, amely miközben a jobb élet ígéretével kecsegtet, gyakran épp az elégedettség és a boldogság érzését veszi el tőlünk.
Ott hagytuk abba a gondolatmenetet, hogy talán nem az a legfontosabb kérdés, hogyan csináljunk mindent még jobban, hanem az, hogyan tudnánk kevésbé hajszoltan, kevesebb elvárással élni.
Az első órában Pataki Katalin volt a vendégünk, akit sokan egykori televíziósként ismernek, ma viszont coachként dolgozik. Egy személyes történeten keresztül beszélgettünk váltásról, elakadások felismeréséről, és e kevésbé ismert segítő terület lehetőségeiről.
A második órában Dr. Fromann Richárd szociológus, wellbeing-kutató érkezett hozzánk, aki évek óta foglalkozik azzal, hogyan alakul a jóllétünk a mai társadalomban: mitől érezzük magunkat elégedettnek vagy épp frusztráltnak, hogyan hat ránk a teljesítménykényszer, az állandó összehasonlítás, a közösségi média, és miért lett a boldogság egyszerre elvárás és hiányérzet.
A mai adás nem gyors megoldásokat ígér. Inkább egy közös gondolkodást: hogyan lehet kevesebb megfeleléssel, kevesebb tökéletességvággyal – és talán több elégedettséggel jelen lenni a saját életünkben.
Túl vagyunk az ünnepeken, a nagy fogadalmakon, a „mostantól minden más lesz” lendületén – és talán egy kicsit túl vagyunk önmagunkon is.
Ez az az időszak, amikor a testünk, az idegrendszerünk és sokszor a figyelmünk is telített. Nem feltétlenül több szabályra, inkább kevesebb ingerre, kevesebb zajra, kevesebb túlzásra vágyunk.
Nem véletlen, hogy a böjt – legyen az vallási, kulturális vagy modern értelemben vett – hagyományosan is az ünnepek utáni időszakhoz kapcsolódik. A böjt eredetileg nem büntetés volt, nem önsanyargatás, hanem egyfajta visszarendeződés: lehetőség arra, hogy a test és a lélek újra megtalálja a saját ritmusát.
Az év első adásásban a böjtről beszélgettünk. Nem diétáról, nem gyors megoldásokról, hanem arról, hogy mit jelentett és mit jelenthet ma a böjt – testi, lelki és mentális értelemben.
Kovács Endre antropológus segített megismerni, honnan ered a böjt, milyen vallási és hagyománybeli szerepe volt, és miért jelenik meg újra és újra az emberi kultúrákban.
Szabó Adrienn dietetikussal arról beszélgettünk, mit jelent ma biztonságosan és felelősen „könnyíteni” az étkezésen.
Dr. Forgács Attila gasztropszichológus segített megérteni az evés és az érzelmek kapcsolatát: miért eszünk túl sokat ünnepekkor, és miért vágyunk mégis utána a tisztulásra, egyszerűségre.
Végül Barta András mindfulness oktatóval arra kerestük a választ, hogyan lehet a böjt nemcsak az ételről, hanem a figyelemről is szóló gyakorlat: lassulásról, jelenlétről, digitális zajcsökkentésről.
Szilveszteri hangulatban: emlékezés, nosztalgia és derűs búcsú az óévtől!
Műsorunk első órájában Sas József emléke előtt tisztelegtünk: Beregi Péter és Heller Tamás személyes történetekkel, közös élményekkel és felejthetetlen anekdotákkal idézték meg a magyar kabaré egyik legnagyobb alakját.
A folytatásban a nosztalgiáé a főszerep: Straub Dezső és Nyertes Zsuzsa kalauzoltak vissza a Vidám Színpad aranykorába, legendás fellépésekhez, régi szilveszterekhez, kulisszatitkokhoz és sok-sok nevetéshez.
Karácsony közeledtével minden történet egy kicsit személyesebb; az adásban Szinetár Dórával és férjével, Makranczi Zalánnal beszélgettünk arról, milyen náluk az Ünnep: szokásokról, családról, meghitt pillanatokról – betekintést engednek egy sokszínű családi dinamikába, ahol a legifjabb családtag 8 a legidősebb 93 éves!
A második órában Auksz Éva és Őze Áron voltak a vendégeink, akik szintén karácsonyi élményeiket, emlékeiket és hagyományaikat osztják meg velünk; hogyan ünnepel egy színészcsalád, és mi az, amihez minden évben ragaszkodnak!
Hangolódjanak velünk a Karácsony estére!
A múlt héten női támogató közösségeket mutattunk be, ezen a héten pedig a férfiak oldaláról néztünk körül.
Az adásban magyarországi férfiközösségek világába léptünk be: olyan csoportokba, amelyek valódi megtartó erőt kínálnak. Nem a versengésről, nem a bezárkózásról és végképp nem a kirekesztésről szólnak, hanem a támogatásról, az őszinte beszélgetésekről és a közös fejlődésről.
Arról beszélgettünk, miért van egyre nagyobb igény ezekre a modern férfikörökre, milyen témák kerülnek elő, és hogyan segíthet egy közösség abban, hogy egy férfi jobban legyen – önmagával és a világával.
Vendégek:
Kiss Máté kulturális antropológus
Abaffy András, a Férfi szövetség nevében,
Kántor Árpád, a Moving Man Institute képviseletében
Széplaki Zsolt, a Szabadabban férfi csoport vezetője
Kerekes Péter, az egykori Táncsics kollégium öregdiákjainak közösségszervezője
Néhány hete azok is megismerkedhettek a hírekből a Rudasfürdő keddi női napjával, akik kevésbé jártasak a magyar fürdőkultúrában. Amikor októberben jelentősen csökkentették a nem koedukált időszakot, és a női nap is veszélybe került, a vendégek összefogtak; tiltakoztak, leveleztek, érveltek - végül sikerült elérniük, hogy a fürdő vezetése visszaállítsa az egésznapos keddi női fürdőzést. Mint kiderült egy nagyon összetartó és erős női közösség áll a háttérben. Ez adta az apropót, hogy beszélgessünk, hányféleképpen tudnak nők közösségi szinten kapcsolódni, és egy biztonságos, megtartó teret létrehozni. Így az adás fókuszában a megtartó női közösségek állnak.
Vendégek:
Ungi Mariann és Iványi Kriszta a Rudasból,
Barna Era és Miklusicsák Alíz a Dajer.hu és sok más női közösség megálmodói,
Koemley Anna és Simon Judit a Hidegkúti családi iránytű közösségszervezői,
Farkasné Horváth Tünde a Bagázs egyesület dányi roma varrónői közösségének vezetője
Rieger Johanna újságíró, jógaoktató, női kör vezető
Sokan vágyunk arra, hogy ne csak hosszabban, hanem jobban is éljünk – több energiával, kevesebb fájdalommal, tisztább fejjel és nagyobb szabadsággal. A Longevity, vagyis a hosszú, egészséges élet tudománya ma már nem csak a biológiai kutatóintézetek témája, hanem a mindennapjainké is. A biohackingtől a tudatos öregedésig egyre több módszer próbál segíteni abban, hogyan maradjunk aktívak, hogyan lassítsuk a biológiai öregedést, és mit tehetünk azért, hogy mentálisan is jól viseljük az idő múlását. Mert ahogy változik a test, úgy változik a lelkünk is: az identitásunk, a szerepeink, a kapcsolataink. Ma arról beszélgettünk, mit tehet önmagáért egy ötvenes, hatvanas vagy akár hetvenes ember - vagyis: hogyan öregszünk tudatosan, és mit jelent ma jól lenni a saját testünkben és saját korunkban.
Vendégek:
Dr. Márky Ádám életmódorvostannal foglalkozó orvos, a Longevity Project létrehozója
Duda Ernő vállalkozó, aki egy különleges genetikai labort vezet
Bányavölgyi Éva pszichológus
Bódi Kinga művészettörténész
Az ünnepi időszak közeledtével olyan történetekhez fordulunk, amelyek túlmutatnak az időn, a betegségen, a véges életen. Négy film, négy emberi sors, amely egyszerre szívszorító és felemelő.
A szerdai Ötösben új műsorvezetőt köszöntöttünk. Szalai Kriszta élete eddig is sok szálon összefonódott Cserna Antaléval, de mostantól a szerda délelőttöket is együtt töltik, itt nálunk!
A népszerű színészházaspárnak ugyan ez volt az első közös adása műsorvezetőként, kapcsolatuk jóval régebbre nyúlik vissza; a Színház- és Filmművészeti egyetem - akkor még főiskola - falai közé. Erről is meséltek ebben az adásban, aminek középpontjában a 2020-ban létrejött Freeszfe egyesület és az általuk kigrundolt, december végén nyíló FREEDOM létesítménye áll.
A Színház- és Filmművészeti egyetem emlékezetes egyetemfoglalása 2020 őszén zajlott, miután a magyar kormány átalakította az intézmény működését. Ezzel a lépéssel a hallgatók és az oktatók szerint is megszűnt az egyetem autonómiája. A több mint 2 hónapig tartó blokád és tiltakozó akciók sora után át kellet adják az épületet a jelenlegi vezetésnek. De nem ért itt véget a történetük. Sőt, december végén egy újabb fejezethez érkeznek!
Hogy mi minden történt velük az elmúlt években és mi mindent terveznek az előttük állókra - ezekről beszélgettünk!
Vendégünk volt Upor László dramaturg, műfordító, egykori megbízott rektor, Forgács Péter rendező, pedagógus, a FreeSZFE elnőke, Veszprémi Judit ügyvezető igazgató, Potonyecz Fanni programszervező, Gazdag Lili mentálhigiénés szakember, Kövesi Csenge a szenior-program vezetője és Fóti Lola színészhallgató.