Gyakran mondjuk, hogy nincs időnk olvasni, közben szinte észrevétlenül órák mennek el görgetéssel.
Az olvasásról sokszor úgy beszélünk, mint valami lassan eltűnő gyakorlatról, miközben nagyon is velünk van, csak más tempóban, más felületeken, és gyakran más közösségi formákban, mint korábban.
Az adásban azt néztük meg, hogyan változik az olvasás helye és jelentése ma. Mit adhat a lapozás egy képernyőkhöz kötött világban? Mikor válik az olvasás közösségi élménnyé, városi eseménnyé, játékká vagy akár egy filmmé?
Elsőként Miklusicsák Alízzal beszélgettünk, aki a Nobel-mobil megálmodójaként az irodalmat szó szerint kivitte az utcára.
Majd László Krisztina érkezett, aki főszerkesztőként és könyvklub-tagként is pontosan látja, hogyan változnak olvasói szokásaink.
A Bábel műfordítói program kapcsán Száraz Eszter dramaturg és Patat Bence műfordító arról meséltek, mi történik egy szöveggel, amikor más nyelven születik újjá.
Novokrescsenszkov Tamás vándornyomdász segítségével pedig visszatértünk a könyv tárgyához: a papírhoz, a betűhöz, a nyomtatás fizikai élményéhez.
Végül egy iráni filmet ajánlott munkatársunk Gőzsy Kati kulturális újságíró, amely Cannes-ban Arany Pálmát nyert – és amely csendesen, mégis erőteljesen emlékeztet arra, hogy a történeteknek ma is tétjük van.
