A színház nemcsak történetmesélés vagy esztétikai élmény lehet, hanem eszköz is: párbeszédre, megértésre, felismerésre. Vannak olyan színházi kezdeményezések, amelyek tudatosan kilépnek a hagyományos kőszínházi keretek közül, és ott szólítják meg a közönségüket, ahol a kérdések a legégetőbbek – iskolákban, közösségekben, utcán, tantermekben vagy éppen gyermekotthonban. Olyan előadások ezek, amelyek nem kész válaszokat adnak, hanem gondolkodásra, részvételre, párbeszédre hívnak.
Efféle színházi alkotóközösségeket mutattunk be az adásban.
Vendégeink: a Faktor Terminál, a KV Társulat, a Láthatáron Csoport és az Utcaszínházi Alkotóközösség Közhasznó Egyesület – mindannyian más-más formában, de közös szándékkal dolgoznak: hogy a színház élő, jelen idejű találkozássá váljon, amely képes megszólítani fiatalokat és felnőtteket egyaránt, kényes, de megkerülhetetlen témák mentén.
Arról beszélgettünk, mit jelent ma az alkalmazott, részvételi vagy tantermi színház, hol húzódnak a művészet és a felelősség határai, és hogyan lehet a színház eszközével valódi hatást gyakorolni.
