„Klubrádió“
Belső közlés

William Shakespeare: LXXV. szonett

2/08/2020 20:41

| Szerző: Pályi Márk / Klubrádió

A Klubrádió honlapján minden héten közzéteszünk egy verses vagy prózai felolvasást Belső közlés című irodalmi műsorunk felvételei közül. Ma William Shakespeare legendás LXXV. szonettjét hallgathatják meg Csépai Eszter színművésznő előadásában.

2020. augusztus 02. Belső közlés (2020.08.02. William Shakespeare: LXXV. szonett)
01:09
00:00
Belső közlés című irodalmi műsorunk 2013 óta jelentkezik hétfő esténként, az évek során több mint kétszáz alkotó fordult meg stúdiónkban és olvasta föl – többnyire megjelenés előtt álló, addig még sehol se látható vagy hallható – műveit, illetve avatott be műhelyébe, számos alkalommal pedig rendhagyó adások keretében mutattuk be egy-egy ismeretlen, de figyelemreméltó szöveget vagy életutat. A Belső közlés összes, több mint 250 eddigi adása elérhető a műsor blogján.

A Klubrádió honlapján idén a költészet napján, József Attila születésének 115. évfordulóján kezdtünk el közzétenni egy-egy felvételt a műsor felolvasásai közül, s a karanténidőszak legvégéig – június közepéig – naponta újabb anyagot szolgáltattunk hallgatóinknak, hogy az otthon maradást ezzel is kellemesebbé, elviselhetőbbé tegyük; az elmúlt másfél hónapban pedig hetente teszünk hozzáférhetővé egy-egy felvételt. Mostantól kezdve William Shakespeare híres LXXV. szonettjét is meghallgathatják itt Csépai Eszter színművésznő felolvasásában, aki az idei év elején, klasszikus és már nem élő kortárs költők verseit felvonultató adásunk számára olvasta föl a költeményt. A szonettet Szabó Lőrinc legendás fordításában kicsit lejjebb szövegesen is elolvashatják.

 

A szonett a fenti lejátszás gombra kattintva hallgatható meg. A szonett eredeti írott változata:

William Shakespeare: LXXV. szonett

Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;

Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;

Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.