Transzjogi aktivista: Úgy éreztem, mintha egy több számmal kisebb ruhában élnék
20/05/2023 18:03
| Szerző: Klubrádió/Lőrincz Csaba
Mit jelent a transzneműség? Hányan lehetnek transzneműek ma Magyarországon? Milyen hatása van a kormányzati propagandának? Interjú Magasházi Mónika transzjogi aktivistával.
Az utóbbi időszakban a szokatlan figyelmet kapott a "nemváltás", helyesebben nemi megerősítő eljárások, és a transzneműség, különösen a "magyar életmód védelméről" szóló, vagy a kritikus jelzővel feljelentési törvény kapcsán is.
Azon emberek, akik nem azonosulnak születésükkor meghatározott nemükkel. Köztük azok, akik egyértelműen az ellenkező nemmel azonosulnak, a bináris transzneműek. Azok akik nem azonosulnak egyértelműen meghatározható nemmel, a nem bináris transzneműek. Akik egyértelműen nem azonosulnak egyik nemmel sem, a nemen kívüliek.
"Nagyon sokáig az emberek nem is tudtak talán arról, hogy létezik transzneműség" – mondta a Klubrádiónak Magasházi Mónika transzjogi aktivista arra a kérdésre, hogy mennyire lehetnek tisztában az emberek a transzneműség fogalmával. Szerinte a megismeréshez az a kormányzati retorika segített nagyban, amely ellenségként jelölte meg a transzneműeket. Megjegyezte, az olyan fogalmak, mint a "nemátalakítás" is így kerültek egyáltalán a köztudatba. Ezek alapján bizonyos szinten kontraproduktívnak tartja a kormány politikai kampányát. Magasházi egyébként Esélyegyenlőségi, Sokszínűségi és Befogadási (ESB) coach-ként tart műhelyfoglalkozásokat munkáltatóknak és aktivistaként azzal foglalkozik, hogy transzneműséghez tartozó fogalmakat tisztázza, illetve a hozzáfordulókat segítse, például munkahelyi és iskolai kérdésekben. Emellett egy szakmai Facebook-csoportot (Transzegészség) is vezet, ahol külföldi kutatási eredményeket, híreket és saját írásokat oszt meg a témában.
Ami a negatívumokat illeti, elmondta, mindenfajta felkészülés nélkül "szakadt rá a társadalomra a jelenség". Interjúnk során Magasházi Mónika a komplex folyamatot három vetületében: orvosi, jogi és társadalmi (szociális) vonatkozásában ismertette.
Felismerés és fogadtatás
"Amikor valaki rájön arra, hogy nem a nemi identitásának megfelelő testben él, az olyan szorító érzés, mint amikor az ember több számmal kisebb ruhában, vagy rugdalózóban él a nap 24 órájában" – foglalta össze. Hozzátette, a tranzíció elsősorban arról szól, hogy az érintett megszabaduljon ettől a szorító érzéstől, és olyan változásokon (orvosi, jogi, szociális) menjen keresztül, amelynek végén a társadalom a saját nemi identitásának megfelelő módon kezelje. Elmondta, saját átalakulása olyan szakaszánál tart, amikor a különféle helyzetekben vegyes reakciókkal szembesül. Van, aki természetesnek veszi, van aki zavarba jön, és nyilván van aki nem is akarja helyesen kezelni a szituációt.
"Nem szeretnék semmiféle különleges jogot, vagy kiváltságos helyzetet." Számára a cél, hogy identitása, nemi irányultsága ne jelentsen akadályozó, szükségtelen kérdéseket felvető tényezőt, és egy elfogadóbb társadalomban élhessen.
A kormány felnagyítja a problémát
Azzal kapcsolatban, hogy hány transznemű ember élhet ma Magyarországon, csak becsülni lehet. Jelenleg folyamatban van egy olyan kutatás, amelyből talán majd pontosabb következtetést le lehet vonni, ennek eredménye várhatóan a közeljövőben nyilvános lesz. Fontosnak tartotta tisztázni azt is, hogy a transzneműség nem jelenti következésképpen azt, hogy az egyén átesett a nemi megerősítő beavatkozásokon, illetve azt sem, hogy elkezdődött a tranzíciós folyamata. Sőt, a transzneműség is ernyőfogalom, számos identitástípust tömörít magában. A társadalom kb.1 százaléka transznemű, azon belül a bináris ( transzneműek aránya 60-70 százalék (azon belül kb. 50-50 százalék transznemű nő és transznemű férfi) a maradék 30-40 százzalék nem bináris identitású. Magyarországon nagyon kevés szakember rendelkezik transzegészségügyi előképzettséggel. Az az orvos, akihez Mónika jár, rajta kívül mintegy 400 másik páciens kezeléséről is gondoskodik.
Többlépcsős folyamat
Társadalmi szinten több probléma is akadályt gördít a transzneműek útjába. A témával kapcsolatos felvilágosítás ellehetetlenült, azáltal, hogy a kormány betiltotta az LMBTQ-ismeretterjesztést az oktatási intézményekben. Így serdülőkorban, amikor valaki leghamarabb felismerheti szexuális irányultságát és nemi identitását, nem áll rendelkezésére a megfelelő tájékoztatás, valamint az ilyen okokból bekövetkező iskolai bullying (csúfolódás, verbális bántalmazás) kezelésére is nehezen találnak megoldást a tanárok, iskolapszichológusok. Hiteles információkhoz így csak körülményes módon juthatnak a fiatalok, szüleik, és az iskolai pedagógusok, szakemberek. Ma Magyarországon kevés olyan szülő él szerinte, aki pontosan el tudja magyarázni a gyerekének például a nemi identitások sokszínűségét. Nem egy szülő kereste már meg, akinek transzneműként bújt elő a gyermeke, és kért segítséget.
A nem- és névváltoztatás jogi értelemben teljesen lehetetlenné vált a kormányzat tiltó szabályozása miatt 2020. május 29. óta.
Ha valaki az orvosi tranzíció megindítását tervezi, klinikai szakpszichológusi szakvéleményt kell kiállíttatnia, ezt követően pedig szakpszichiátriai vizsgálaton is át kell esnie. A probléma itt is ugyanaz: nagyon kevés a területen járatos szakember. "Egy kezemen meg tudom számolni, hány transzegészségügyben járatos klinikai szakpszichológus van Magyarországon, szakpszichiáter pedig még kevesebb, akik szakvéleményeket állítanak ki." Csak ezeket követően kezdődhetnek meg a különböző nemi megerősítő orvosi beavatkozások (hormonterápia, majd 6-12 hónap múlva bármilyen nemi megerősítő műtét). A folyamat nem olcsó, jellemzően ezeket mind magánúton kell elvégeztetni itthon vagy külföldön.
Az interjú május 17-én, a Nemzetközi Homofóbia, Transzfóbia és Bifóbia Ellenes Világnapon készült.
