„Vásároljon
Másrészről

Szétlopták az országot a rendszerváltáskor?

29/05/2021 13:15

| Szerző: Klubrádió/K.K.

Volt 20 milliárd dolláros államadósság, volt állami vagyon, volt egy korszellem, ami a privatizációról szólt. Példa azonban nem volt arra, hogy ebben a helyzetben mi a teendő.

2021. május 20. Másrészről (2021. május 20., csütörtök 13:00)
47:30
00:00
Műsorvezetők: Rózsa Péter Szerkesztők: Herskovits Eszter

Spontán magánosítás. Így hívják azt, ami Magyarországon a rendszerváltás idején történt. Ellopták az állami vagyont - állítják sokan -, komplett iparágak mentek tönkre, lásd kohászat, textilipar, hajógyártás, és még sorolhatnánk. Az egész világ azt sugallta, hogy privatizálni kell, mert ez a megoldás, bele is kezdett számos átalakulóban lévő ország –különböző módszerekkel -, de nem volt minta, sőt még elmélet sem, hogy ezt hogyan kellene csinálni. Voszka Éva közgazdász és Bod Péter Ákos, az Antall-kormány gazdasági minisztere segítette a Másrészről című műsorunk hallgatóit a történtek megértésében.

Az MDF-kormány azzal volt kénytelen szembesülni, hogy az országnak 20 milliárd dolláros adóssága van. Talán máig is úgy emlékeznek sokan arra, hogy Antall József kijelentette: nem kéri az adósság elengedését, a hitelt vissza fogjuk fizetni. Ez azért terjedhetett el, mert állítólag Lengyelország megmenekült az adósságtól. Nos, Bod Péter Ákos, az akkori gazdasági miniszter ezt határozottan cáfolta a műsorban. Lengyelország annyit ért el, hogy átütemezzék a hitel visszafizetését, s miután a lengyel gazdaság helyre is tudott állni, a törlesztés megtörtént. A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap soha nem enged el adósságot, nem is volna gazdasági értelme, ez egy közgazdasági butaság – jelentette ki Bod Péter Ákos.

Egy út maradt az adósság rendezésére, a privatizáció, ami egyébként is benne volt a korszellemben. Ráadásul már korábban el is kezdődött valami hasonló. 1988-ban fogadta el a parlament azt a társasági törvényt, amely lehetőséget adott a nagy állami cégek feldarabolására. Állami tulajdonban maradtak ugyan, de kisebb részekké váltak. Tipikus példa volt, hogy egy nagy állami vállalat külkereskedelemmel foglalkozó része önállósodott, nyilván az ügyes, gondolkodó vezetőnek köszönhetően. Tehát a nagy, tehetetlen, felülről, a minisztériumból vezérelt vállalatnak lettek működőképes, életképes részei, még a rendszerváltás előtt. A másik, veszteséges rész maradt az állam nyakán. Bonyolította a helyzetet, hogy az MSZMP által irányított rendszerben valamiféle álságos demokrácia-felfogásban léteztek vállalati tanácsok. Tehát nem volt közvetlen állami irányítás, de a másik láb nem létezett, vagyis az éppen ott lévő vállalati vezetők voltak az urak.

Antall József
Fotó: Szalay Zoltán / Fortepan
 

 

Privatizáljunk, de hogyan?

Az első szabadon választott kormány előtt két lehetőség volt. Ezeknek az ügyes vezetőknek enged egyfajta menedzseri privatizációt, vagy beengedi a külföldi tőkét. Az első megoldás igazán nem tudott működni, mert nem volt itthon annyi pénz. Ahhoz, hogy egy gazdaság életképes legyen, tőke kell, főleg olyan időszakban, amikor szerkezetváltást is végre kell hajtani, nem elég már a szovjet piacra szállítani - akár vacak árut is, de óriási mennyiségben -, más piacokat is kell keresni. Az akkori kormány abban gondolkodott, hogy a hazai, ügyes vállalatvezetőket segítse. Bod Péter Ákos hangsúlyozta, hogy nem oligarcha-keltetésről volt szó, sokkal inkább arról, hogy ami lehet, az maradjon magyar kézben. Ugyanis mindennek ára van. Ha beengedik a külföldi tőkét, akkor egy idő után már csak függő piacgazdaságról beszélhetünk. A gondolat igazságát ma ellenőrizhetjük a magyarnak nevezett autóiparon. Próbálták segíteni a hazai vállalatvezetőket hitelekkel, például az egzisztencia hitellel, aminek 15 százalék volt a kamata. Ma, a negatív kamatok időszakában ez elképesztően hangzik, de akkor az általános banki kamatláb 30 százalék volt. Ennek ismeretében kell értékelni a 15 százalékot.

A kisembereknél jött a kárpótlási jegy, amiből szintén elég nagy kavalkád lett, hiszen kevesen tudták valóban felhasználni, megjelentek az élelmesek, akik töredék áron felvásárolták, aztán úgy kereskedtek vele, mint egy értékpapírral.

Mi lett az eredeti szándékból?

Szociális piacgazdaság. Ez volt a rendszerváltás célja, minthogy Európában ez volt a modell. Nagyon sokat várt a magyar társadalom az uniós csatlakozástól, főleg felzárkózást. Azonban ez egy lassú folyamat. Mind Voszka Éva közgazdász-kutató, mind Bod Péter Ákos volt gazdasági miniszter, jegybankelnök úgy vélte a műsor végén, hogy a kilencvenes évek elején nem volt más megoldás, mint a privatizáció. Hogy miként sikerült, azon még érdemes elmélkedni.

A műsort a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg. Kiemelt kép: Fortepan/ Szigetváry Zsolt.

Másrészről
2021.05.20. 13:00
Műsorvezető: Rózsa Péter