Sokszínű, de ízléstelen – ez volt a 2000-es évek

A műsor két vendége Császár Enikő, a Pretto divatmárka tervezője, tulajdonosa valamint Végh Kata stíluskommunikátor és színtanácsadó volt. Abban egyetértettek, hogy a 2000-es évekbeli divat elég nagy katyvasz, a ruhatervezők sokféleképpen nyúltak vissza korábbi elemekhez és sok újat találtak ki.

Elkezdték sorolni, hogy kinek milyen emléke maradt a legborzasztóbb ruhadarabokról és kiegészítőkről: szóba jött a szilikonpántos melltartó, az csuklószorítók, nyakörvszerű nyakláncok, a deszkás cuccok, az Ed Hardy-pólók, a bő szárú (boot cut) nadrágok és a mindig kívül hordott ingek és a lányok trapéznadrágjai.

Arról is szó volt, hogy az egyes szubkultúrák divatja kiszabadult, és mindenki elkezdett olyan ruhákat hordani, amelyek korábban csak egy réteghez tartoztak, mint a deszkás cuccok, vagy, bár ezek már kicsit később, az együtteses pólók. Császár Enikő azt mondta, amikor erre rárepültek a nagy márkák, akkor inkább életérzést akartak átadni, mint a rajongókat megszólítani. Végh Kata megjegyezte: sokan nem ismerték az egyes szimbólumok jelentését. Mint például a letolt üleppel hordott gatyáét. Ezzel a börtönökben korábban azt jelezték, hogy "nyitott kapukat döngetsz."

A műsorban a fast fashion szóba került: Végh Kata a pozitívumait emelte ki, hogy relatíve olcsón, és ha nagyon akarunk, ízlésesen fel tudunk öltözni, Császár Enikő pedig az árnyoldalaira világított rá: a gyerekmunkáról, a környezetszennyezésről, a pazarlásról beszélt.

A végén optimistán tekintettek a jövőbe; bár nehéz megítélni, de talán az öltözködés ízlésesebb irányba mozdult el az utóbbi időben. Azért még sokat kell fejlődni ahhoz, hogy a magyarországi utcakép is javuljon ebből a szempontból.

(címlapi kép: Pinterest)

Az adást a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg, illetve elérhető Spotifyon is.