Se kiköpni, se lenyelni nem tudja az Európai Néppárt a szélsőjobbot

Orbán Viktor puccsszerűen megfosztotta eddigi hatáskörétől az orvosi kamarát, és megszüntette a kötelező tagságot - írja Jan Puhl a hamburgi Der Spiegelben. Tekintve, hogy ez az autokrata mit művelt már eddig is a magyar demokráciával, a történtek akár részletkérdésként is felfoghatók, mégis, sok mindent elárulnak az úgynevezett illiberális demokrácia jellegéről: arról, hogy Orbán az oktatásba és az egészségügybe való befektetések helyett szívesebben osztogat választási ajándékot, a közszféra finanszírozása így hiányos, és aki ezzel szemben fellép, az megtorlásra számíthat – olvasható a cikkben.

A szerző megszólaltatja Hegedűs Dánielt, a berlini German Marshall Fund szakértőjét, aki szerint Orbán atomizálni akarja a társadalmat, és az olyan önszerveződések, mint amilyen az orvosoké, nem illeszkednek a rendszerébe. A Spiegel szerint elsősorban a középosztály lehetne képes megszervezni az önkényuralommal szembeni ellenállást. Budapesten egy adóreformintézkedés ellen kisvállalkozók tüntettek, őket pedig az oktatók és a diákok követték, akiknek hónapokig tartott a tiltakozása az alacsony bérezés, a lerobbant iskolaépületek és a nacionalistára színezett tananyag miatt. Orbán viszont mindent megtett, hogy sok pénzzel nyugtassa le a középosztályt: a tavaly tavaszi választások előtt ajándékokat osztogatott. Szubvencionálta az energiát és az élelmiszert, és gondoskodott arról, hogy a fiatal szülők kedvezményes kölcsönt kapjanak autóra és lakásra, visszajuttatott a jövedelemadóból.

Hegedűs azonban – írja a Spiegel – felhívja a figyelmet arra, hogy az autoriter liberalizmusban az orbáni jótétemények azt jelentik: miközben az állam csökkenti az adóterheket, elhanyagolják a közegészségügyet és az oktatást. Aki jobb ellátást vagy jobb képzést akar, kénytelen azt saját maga fedezni. Jelentősen nőtt a társadalmi egyenlőtlenség: a jövedelmi-vagyoni különbségek mértékének a mérőszáma, az úgynevezett Gini-index ezt világosan mutatja. Az ország ma igazságtalanabb hely, mint amilyen 2010 előtt volt. Ehhez jön az EU-ban csúcsszintűnek számító infláció. További pénzinjekcióra pedig nincs módja Orbánnak, hiszen Brüsszel eurómilliárdokat tart vissza a demokrácia és a jogállamiság hiányosságai miatt. Hogy ezeket a pénzeket megszerezze, Orbánnak különböző ígéreteket kellett tennie, így például arra vonatkozóan is, hogy a jövőben társadalmi párbeszéd fogja megelőzni a törvényalkotást. Az orvosi kamarára vonatkozó törvényt azonban hétfőn terjesztették be, és kedden már el is fogadták – emlékeztet a Spiegel.

Az európai kereszténydemokraták partnerüket – és egyben önmagukat – keresik, írja az osztrák Die Pressében vendégkommentátorként Hans Winkler, a Kleine Zeitung volt bécsi szerkesztőségvezetője. Az általa vázolt dilemma lényege: a néppártiaknak szigorúan el kell-e határolódniuk a tőlük jobbra álló erőktől, vagy pedig együttműködésre törekedjenek velük. A szerző emlékeztet Manfred Webernek, az Európai Néppárt elnökének a januári római találkozójára Giorgia Meloni olasz miniszterelnökkel, és megállapítja: a bajor politikus azt igyekezett felmérni, hogy van-e esély a jobboldallal való olyan kooperációra, amely kiterjed akár a fasisztaként is emlegetett Olasz Testvérekre. Weber ezt ambicionálná, de az ő személye Winkler szerint nem örvend általános kedveltségnek a pártcsaládon belül.

A cikk felhívja a figyelmet: közelednek a jövő évi európai parlamenti választások, és Weber azért próbál új partnereket keresni az áttekinthetetlen jobboldalon, mert a néppártiak nem lehetnek biztosak abban, hogy hagyományos koalíciójuk – elsősorban a szociáldemokratákkal - most is megszerzi a többséget. A szerző úgy véli, hogy Weber a saját néppárti sorokban sem számíthat bizton mindenkire, részben a Fidesz kizárása nyomán.

Az osztrák elemző rámutat arra, hogy német néppárti politikusok egyelőre eltérően ítélik meg az Olasz Testvéreket. Michael Gahler CDU-EP-képviselő például szükségesnek tartaná, hogy a párt határolódjék el Mussolini örökségétől. Egyik párttársa, Gunther Krichbaum azonban azt mondja, Itáliában a fasizmus mást jelent, mint Németországban, a fogalomhoz nem tapad az antiszemitizmus és a rasszizmus bélyege, ott a fasizmus úgymond nem olyan elfogadhatatlan. A cikk arra is kitér, hogy a svéd néppártiak látványosan feladták a szigorú távolságtartást a jobboldali svéd demokratákkal. Az osztrák néppártiak ugyanakkor megosztottak abban a kérdésben, hogy helyes-e koalícióra lépni a Szabadságpárttal. Akik ezt pártolnák, paradox módon azt a tapasztalati érvet is fel szokták hozni, hogy valahányszor együtt kormányoztak a Szabadságpárttal, a következő választáson a Szabadságpárt mindig súlyos veszteségeket könyvelhetett el.

A londoni Guardian alaposan ráhúzza a vizes lepedőt a NATO-ra, mondván, az atlanti szövetség elrettentési politikája katasztrofális kudarcot vallott, amikor képtelennek bizonyult arra, hogy elrettentse Vlagyimir Putyint Ukrajna megtámadásától. A NATO az új helyzetben még ma sem fogalmazta meg világosan a céljait: csak Ukrajnát akarja-e felszabadítani, vagy általános győzelmet akar aratni a zsarnokság fölött. Joe Biden a múlt hónapban Varsóban ezt a maga részéről megtette, mondván, a demokrácia és a önkényuralom közötti globális harcban Ukrajna a "ground zero". Ezt a kifejezést eredetileg a lerombolt New Yorki-i ikertorony helyszínére használták, de idővel olyan értelmet is nyert, hogy az a pont, ahol nincs helye a kompromisszumnak. A Guardian ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a francia és a német vezetés ragaszkodik ahhoz: hosszú távon valamilyen megoldásra kell jutni Moszkvával. A lap saját véleménye: a Nyugat nem engedheti meg magának, hogy ezt a harcot elveszítse, de ahhoz világosan ki kell tűzni a célokat.

A lapszemlét a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.