Schmidt Mária Orbán rendszerét idealizálta külföldön, félrevezetéssel vádolják

Miután Orbán Viktor magyar miniszterelnök arról beszélt Donald Trump amerikai elnöknek, hogy Ukrajna valóban reménytelenül korrupt, egyre több helyen vetődött fel a médiában: vajon Orbánnak mi köze van Ukrajnához? (Orbán és Trump májusi fehér házi beszélgetéséről korábban a Washington Post írt George Kent, külügyi helyettes államtitkár kongresszusi meghallgatásának a részleteiről értesülve.)

A Foreign Policy amerikai folyóirat körbejárta a témát a hazánkat jól ismerő szakértővel, Chris Maroshegyivel – aki a Klubrádiónak is nyilatkozott ennek kapcsán, még kedden –, s aki a volt amerikai külügyminiszter nevével fémjelzett Albright Stonebridge Goup egyik igazgatója.

A részletes történelmi hátteret ismertetve Trianontól jutunk el odáig, hogy Orbán mintegy 1 millió útlevelet biztosított a szomszédos országokban élő magyaroknak azért, hogy cserébe megszerezze támogatásukat a választásokon. S végül a nyelvtörvény miatt elmérgesedett ukrán-magyar viszony kerül elő, mint Orbán ukránellenes véleményének egyik legfőbb indoka. S az, hogy Orbán gáncsolja az ukrán-NATO partnerség kiépítését, végső soron az oroszoknak tett gesztus – véli Chris Maroshegyi. Dan Fried volt külügyi államtitkárhelyettes, a térség szakértője ehhez még hozzáteszi, hogy a kárpátaljai magyaroknak semmi közük az ukrán-NATO kapcsolatépítéshez, ám mégis őket ejtette túszul Orbán.

Egyszerűen félremagyarázza

Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója véleménycikkére reagált Patrick Gaspard, az Open Society Alapítvány elnöke a New York Timesban, amelyben a történész történelmi tévedéseit olvassa a fejére. Egyszerűen félremagyarázza Schmidt Mária a Magyarországon zajló folyamatokat, mert amit ő idealizált és demokratikus populizmusnak tart, az valójában autokrácia. Orbán egypártrendszert épített ki, haverjait juttatva zsíros falatokhoz. Eközben az ellenzéket bünteti, a médiát drákói módon korlátozza, akárcsak a civil szervezeteket, az igazságszolgáltatási rendszert, s ezzel a jogállamot. Ezért is kényszerült a Soros György alapította Nyílt Társadalom Alapítványok budapesti irodája elhagyni Magyarországot, és gyakorlatilag illegalitásba vonulni más országban.

Gaspard szerint azonban végre támadásba lendült az ellenzék, hisz főpolgármestert választott és nagyvárosi vezetőket, aminek köszönhetően Orbán több mint egy évtized elteltével csúfos vereséget szenvedett.

Antiszemita támadás

A New Yorki-i székhelyű The Algemeiner folyóirat a magyar híradásokkal csaknem egyidőben számolt be a neonáci Légió Hungária gyülekezetéről Budapest utcáin október 23-a alkalmából, illetve a zsidók elleni támadásnak látja az Auróra épületénél kitört vandalizmust. Ráadásul a Légió meg is indokolta tettét: miszerint ők csak 56-os elődeik nyomdokain járnak, akik szintén a vörös terror ellen a szabadságukért harcoltak. A Mirror is beszámolt a történtekről.

Idén rajtunk a sor

A Ria Novosztyi orosz hírügynökség portálján olvastuk a legfrissebb bejelentést Putyin elnök október 30-i budapesti látogatásáról. Mint ismeretes, éves rendszerességgel szervezünk találkozót a magyarokkal, és az idén rajtunk a sor – indokolta meg az elnök tanácsadója, Jurij Usakov Putyin soron következő magyarországi látogatását.

S érdekes módon a találkozó céljáról Szijjártó Péter külügyminiszter bejelentése alapján közli a tudósítás, hogy gazdasági és energetikai témák szerepelnek a napirenden – adta hírül az orosz nyelvű Rambler.

Késik Brüsszel

A Wiener Zeitung is arról ír, hogy az uniós bizottság és elnökének beiktatási dátuma, a november 1-i határidő – tarthatatlan. Leginkább azért, mert még midig nem tudták megszavazni a magyar, román és francia uniós biztosok személyét – döntés illetve jelölt híján.

Először a strasbourgi plenáris ülésen még a héten kellene szavazni, utána Brüsszelben, de az azt követő plenáris csak november 13-14-én várható. Tehát ha minden ez eredeti forgatókönyv szerint alakul, akkor december 1-re állhat össze a bizottság az összes szavazat lefolytatását követően.

Ráadásul még mindig nincs lezárva a Brexit ügye, aminek ratifikációjáról mindaddig nem akar szavazni az uniós testület, amíg Londonban nem tisztázódik a helyzet. Jean-Claude Junker meg is jegyezte, hogy az elmúlt időszak számtalan vitája és szavazása nem volt más, mint idő- és energiapocsékolás.