„Zajlik
Reggeli gyors

Salvini a fasiszták örököse?

19/04/2019 08:28

| Szerző: Klubrádió

Szélsőséges veteránok masíroznak Kijev utcáin. Minden korszak olyan jobboldalt kap, amilyet megérdemel. Nemzetközi lapszemle.

2019. április 19. Reggeli gyors 19.04.19. Lapszemle
05:49
00:00

Az amerikai országos közszolgálati rádiócsatorna, az NPR az ukrán szélsőjobboldali nacionalista csoportok éledéséről sugárzott riportot, annak apropóján, hogy Ukrajnában most vasárnap tartják az elnökválasztás második fordulóját. A beszámoló szerint az Oroszország elleni, jelenleg alacsony intenzitásúnak számító háború egyik mellékterméke, hogy a harcokban megkeményedett szélsőséges veteránok masíroznak Kijev utcáin, de ezeknek a jobboldali csoportoknak nincs számottevő támogatottságuk a lakosság körében. Ám szorgosan építik kapcsolataikat Európában és az Egyesült Államokban is. Megszólal a riportban az ukrán önkéntesek Azovi Zászlóaljként emlegetett csoportjából kinőtt, Nemzeti Hadtest elnevezésű, szélsőjobboldali párt egyik szóvivője, Olena Szemenyaka, aki a nacionalisták új nemzedékeként határozza meg szerveződésüket, és azt mondja, ők annak a gobális trendnek a képviselői, amit Donald Trump amerikai elnök győzelme, valamint a jobboldali magyar és lengyel kormánynak nyújtott támogatása testesít meg.

 „Miután Trump kinyilvánította a közép- és kelet-európai jobboldali populista kormányok támogatását, a politikai légkör sokkal kedvezőbb lett a térségben a nacionalista szervezetek számára” - lelkendezik az amerikai rádióriportban az ukrán Nemzeti Hadtest szóvivője.

Demokrácia és diktatúra Európában

Most pedig kissé rendhagyó módon egy könyvismertetőről mondok néhány szót a lapszemle keretében. A New York Times ír Sheri Berman politológusnő frissen megjelent kötetéről, amelynek címe: Demokrácia és diktatúra Európában – az ancien régime-től napjainkig. A könyvismertető szerint a szélsőjobboldali nacionalisták Lengyelországban és Magyarországon kormányon vannak, Olaszországban és Ausztriában pedig koalíciós keretek közt kormányoznak, de jelen vannak a német, a holland, illetve a francia parlamentben is. A májusi európai parlamenti választásokra való felkészülés jegyében szélsőjobboldali populista pártok egy csoportja  újabb szövetséget hozott létre, Matteo Salvini olasz belügyminiszter vezetésével. Az amerikai politikatudós könyve lényegében olyan esettanulmányok sorozata, amelyek a különböző demokráciák, illetve diktatúrák felívelésének okait igyekeznek feltárni.

Sheri Berman megállapítása szerint a liberális demokrácia építéséhez szükség van erős államra, összetartó nemzeti identitásra, valamint olyan politikai kultúrára, amelyben a polgárok és a politikusok egyaránt igazodnak a játékszabályokhoz. Ha ezek valamelyike hiányzik, az nemzedékeket vethet vissza. A könyvismertető kiemeli  Itália példáját, ahol a 19. század elején még királyságok és városállamok vetélkedtek egymással. Az olasz nemzeti állam létrehozása felülről lefelé ható konszolidációs folyamat volt, amelyet a virágzó észak irányított, és az ország többi részét kényszerítéssel, illetve korrupcióval tagozta be. Az eredmény olyan gyenge állam lett, amely aztán fogékonynak mutatkozott Mussolini és a fasiszta eszmék iránt. A liberális demokrácia csak a második világháború után érkezett meg Olaszországba, paradox módon részben Mussolini centralizációs tevékenységének köszönhetően, és a kezdeti évek öröksége még ma is kitart.

Salvini a fasiszták örököse?

Ezzel a könyvismertető szerint eljutunk ahhoz a kérdéshez, hogy Salvini vajon a fasiszták örökösének tekinthető-e. Sheri Berman a kötetben azt mutatja ki, hogy a demokráciák és a diktatúrák kötélhúzásában az antidemokratikus erők gyakran esnek át mutáción. Franciaországban például a a 18. századi monarchistákat később az antiliberális nacionalisták váltották fel. „Úgy tűnik, minden korszak olyan jobboldalt kap, amilyet megérdemel” - olvasható a New York Times írásában, amelynek a szerzője – Max Strasser – azt javasolja azoknak, akik fasiszta bélyeget nyomnak a jobboldali politikusokra, hogy keressenek új fogalmat az új jelenségekre. A könyvismertetés  ezután ténylegesen bíráló tartalmat kap azért, mert a kötet miközben jól leírja az antidemokratikus irányzatok alakváltozásait, a demokráciát illetően nem mutat képzelőerőt. Olyan benyomást kelt, mintha a demokrácia a második világháború után Nyugat-Európában elérkezett volna a csúcsmodell megalkotásához, azzal, hogy a kapitalizmust – amerikai biztonsági ernyő alatt, a Marshall-segély pénzén - megszelídítették a szociáldemokráciával és a liberális értékekkel. A könyvbíráló szerint a könyv szerzőjének igaza van abban, hogy elítéli az elmúlt évtizedek fejleményeit, a szociális jóléti állam visszaszorítását, valamint azt, hogy az Európai Unióban kevesebb lett a demokrácia és több a technokrata jelleg. Az is helyes megállapítás, hogy a szélsőjobboldal felemelkedése erre adott válaszként értelmezendő. De Sheri Berman, úgy tűnik, hogy csupán a letűnt aranykorba akar visszatérni. Ha a demokrácia védelmezői a kontinensen vissza akarják verni Salvinit és szövetségeseit, akkor puszta nosztalgiánál többet, valami demokratikusabbat kellene felmutatniuk a New York Times könyvkritikusa szerint.

Kárpáti János lapszemléjét a fenti "lejátszás" ikonra kattintva hallgathatja meg. Kiemelt kép: MTI, Koszticsák Szilárd.