Rudolf Péter: Az a cél, hogy erre ne is legyen szükség

Elkészült a Vígszínház etikai kódexe – erről kérdeztük Rudolf Péter igazgatót, aki elmondta: a szabályzat minden munkavállalóra és mindenkire vonatkozik, aki kapcsolatba kerül a Vígszínházzal. Nem vonatkozhat a két igazgatóra, mert nekik saját maguk fölött kellene munkáltatói jogokat gyakorolniuk, ezért írt levelet a két fenntartónak – ugyanis speciális helyzetük van, az önkormányzathoz és a minisztériumhoz is kellett fordulni –, hogy ha ezt jónak, fontosnak tartják, akkor jöjjön létre ilyen etikai eljárás a vezetőkre is.

A szexuális zaklatás és a hatalommal visszaélés komplex emberi helyzeteit kellett lemodellezni az etikai kódexben. Az a cél, hogy olyan környezet jöjjön létre, úgy dolgozzanak, ahol erre egyáltalán nem lesz szükség. Inkább gondoljunk vissza erre pár év múlva úgy, hogy pénzkidobás volt elkészíteni – tette hozzá.

Hangsúlyozta: nagyon fontos, hogy ezzel élni lehessen és ne visszaélni. Egyfelől a létrejötte is visszatartó erő, másfelől az se jó, ha gúzsba köti a sokszor fűtött munkahelyi légkört – és itt természetesen nem a szexuális abuzálásról beszél Rudolf Péter, mert azt talán egyértelműbb megakadályozni, mint azt, hogy mi hangozhat el egy próbán és mi nem. Fontos az ártatlanság vélelme is. Színházat csinálni nem egyszerű, az ember a lelkét és a testét viszi a vásárra – fogalmazott. 

A Vígszínházhoz kötődő, ismert emberekkel kapcsolatos történetek színesen megjelentek a bulvárban, és nagyon bántja az ott dolgozókat, hogy a színház a fertő helyének tűnik, nem a csodák helyének. Ha elkezdenénk bolygatni a többi munkahelyet, szerinte nem biztos, hogy kevesebb súlyos történet kerülne elő. Ugyanis változik a világ, megfogalmazódnak olyan dolgok, amelyek évekkel ezelőtt még nem, amelyek ugyan már akkor is taszítóak voltak, de valahogy elfogadottabbak. A színház került reflektorfénybe Hollywoodtól Budapestig. Fontosnak tartotta az egész szakma védelmében kijelenteni, hogy ezek a dolgoknak nem járnak együtt a munkájukkal.

Elképzelhető, hogy más színházak is átvehetik majd a szabályzatot, de nem dicsőséget akarnak szerezni vele, hanem feladatuk volt, hogy megcsinálják. Szakértőkkel, civilekkel, jogászokkal konzultáltak, több hónapon keresztül készült. Az etikai kódex önmagában nem megoldás, hanem keret, esély arra, hogy megbeszélhessék a dolgaikat.

Rudolf Péter megismételte, amit pályázatában is írt: megtesz, amit lehet, hogy ilyen esetek ne ismétlődhessenek meg. Ne ezek borzolják a kedélyeket, hanem a jelenetek a színpadon – jegyezte meg.

Az interjút a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg. Kiemelt kép: MTI/Illyés Tibor