Romsics Ignác: Az emberek nagy mértékben megértették, hogy ellenük épül a rendszer, nem értük

Romsics Ignác Széchenyi-díjas történészt kérdeztük a Megbeszéljük adásában Kéri László politológus csütörtöki szavairól, aki szerint rá kellene szoknunk arra, hogy teljesen új világ kezdődik itt április 12-e óta. Ennek kell megérteni a logikáját, ezeket az új viszonyokat kell majd mérlegelnünk, kitanulnunk, ezekben kell tájékozódnunk, és meg kell találnunk benne a fontosat, a lényegeset, az előrevivőt. Az az érzése történetileg, és hozzátette, hogy „Romsics Ignácra lennék kíváncsi, aki egyben tudja látni ezt az 1100 évet”, hogy tényleg nagyon ritkán volt-e a magyar történelemben olyan, hogy ilyen újrakezdési helyzetben találja magát a magyar társadalom.

A történész azt mondta: újrakezdés nagyon sokszor volt, hogyha csak a 20. századot nézzük, akkor volt Károlyi Mihályéknak egy demokratikus kísérlete, volt a Tanácsköztársaság, 1945 után volt egy demokratikus kísérlet, ami meghiúsult, akkor utána kialakult egy államszocializmus, egy diktatúra. És ’89-90-ben kétségkívül volt egy nagyon nagy rendszerváltozás. Tehát ha csak a 20. századot nézzük, akkor négy-öt komoly fordulat, változás volt. Ha pedig a régebbi magyar történelmet, akkor még több.

Ezek a történelmi példák, amelyeket felhozott, általában valamilyen súlyos, sokszor erőszakos, sokszor háborús konfliktushoz, válsághoz kapcsolódtak, azoknak a következményei voltak – jegyezte meg műsorvezetőnk. Hozzátette: itt most nem volt ilyen, nem volt semmi erőszak, hanem valamiféle besimulás látszott az elmúlt másfél évtizedben egy új rendszerbe, és ezt a rendszert bizonyos értelmemben váratlanul és hatalmas erővel dobta le a magyar társadalom. Romsics Ignác emlékezetett arra, hogy a nagy változás, és az is békés volt, 1989-90-ben történt, amikor a gazdaságban, társadalomban és belpolitikában egyaránt olyan mélyreható változások történtek békésen akkor is, amelyeket nyugodtan nevezhetünk rendszerváltásnak.

Ez tartott úgy, ahogy 2010-ig, és 2010 után az Orbán kormányok kiépítettek egy olyan új rendszert, amely nagyban eltért a ’89-90-es ideáktól, eltért belpolitikailag, külpolitikailag, és a gazdaság működtetése is, a jogállamiság elveinek a megsértése, az alkotmányos, demokratikus intézmények kiüresedése vagy –ürítése miatt.

Mindez jellemezte az elmúlt 16 évet, és azt gondolja, hogy a mostani választás erre volt válasz. „Tehát az emberek, a magyar társadalom – én ezt nem hittem volna –, ilyen nagy mértékben megértették azt, hogy ez így tovább nem mehet, hogy őellenük épül ez a rendszer, és nem őértük, miközben a rendszernek őket kellene szolgálnia.

Ez is békés volt, ez egy egyszerű választási győzelemnek, egy nagy győzelemnek az eredménye, de hogy ez lesz-e egy újabb rendszerváltás, vagy másként fogalmazva, hogy a harmadik köztársaságból, vagy a NER-ből lesz egy negyedik köztársaság, és azt mi fogja jellemezni? – tette fel a kérdést. Jelezte, ő nem tudja, csak különféle nyilatkozatok hangoztak el.

Az, hogy visszaállítják a demokratikus, plurális viszonyokat a médiában és megszüntetik a propagandát, az a minimum. De hogy például az az új alkotmány, amiről beszélnek, ha kidolgozzák, mennyiben fog eltérni a ’89-90-estől, például a köztársasági elnök választását, jogkörét illetően, vagy egy kamarás-két kamarás parlamentet illetően? Hogy fog kinézni a vagyonvisszaszerzés, amire az emberek nagyon várnak? Ez mind talány és a következő hónapokban, években fog kiderülni, és mindig utólag lehet megmondani azt, hogy akkor ez milyen mértékű rendszerváltozás volt. Hogy rendszerkorrekcióra, alapvető korrekcióra szükség van, az nem kérdéses számára, jelezte. Onnantól lehet megalapozottan nyilatkozni és véleményt mondani, amikor egy-egy folyamat lezárult, vége van. Itt egyelőre a szándékot látjuk, ez a szándék a magyar társadalom többségének rokonszenves, de hogy milyen mélyreható lesz, azt nem tudjuk, az majd ki fog derülni, mint ahogy a rendszerváltásnál is utólag derült ki, hogy például a politikai váltógazdálkozásnak, a gazdaság átalakításának, a privatizációnak mi lesz a kifutása, és milyen társadalmi konzekvenciái lesznek ezeknek.

Műsorvezetőnk visszatért a kiinduló kérdéshez, mondván, a ’89-90-es rendszerváltás valóban nem háborúhoz kapcsolódott, de kapcsolódott egy világhatalom összeomlásához, annak a világhatalomnak az összeomlásához, amelynek részei voltunk. Ha a Szovjetunió nem omlik össze, akkor ez a rendszerváltást nem, vagy nem így történik meg. Most viszont valami olyan dolog történt, és talán ez benne az új, hogy Magyarország valamiféle kirívó, különleges példa volt, mert még az európai, meg a nyugati világban is bizonyos értelemben nagyon rossz irányban, a liberális demokráciától eltávolodó folyamatok zajlanak, és amiknek élén járt Orbán Viktor és az ő rendszere, de most ebből kilépve a magyar társadalom arról döntött, hogy ebből neki elég. Tehát a környezet, a világ folyása nem azt inspirálta a magyar társadalomban, mint akár 89-90-ban, hogy mi mindig szabadok akartunk lenni, meg akartunk szabadulni az oroszoktól, haza akartuk őket küldeni, nem egy pártrendszert akartunk, és így tovább.

Romsics Ignác ezzel egyetértve azt mondta, egy kicsit ellenszélben zajlott az egész, és ezért különösképpen fontos és számon tartandó, mert a kormánypropaganda „reggel, délben, este” nem információkat, híreket mondott, hanem propagandát, és megfélemlítette az emberek sokaságát. És ezzel szemben nyilatkoztak az emberek úgy, hogy a parlamentáris demokráciát és a tisztességes gazdasági versenyt, az állam és az uralkodó párt szétválasztását, a média szabadságát akarják. Nem utolsósorban Orbán Viktor és a környezetének az irreális mértékű meggazdagodása nagy mértékben irritálta az embereket.

Felhívta a figyelmet arra, hogy azért azt ne felejtsük el, hogy bármennyi jobboldali tendencia is van a világban, az európai országok közül Magyarország kivétel volt, Németország, Franciaország, Spanyolország különböző módokon mindegyik parlamentáris demokrácia. És az Európai Unió egyre-egyre erőteljesebben kifogásolta Orbán Viktornak ezt az autokrata gazdaságpolitikáját, belpolitikáját és az orosz-kínai külpolitikáját. Tehát hogyha az európai híreket figyelte az ember, akkor azért az EU támogatást adott Magyar Péternek. Azt lehetett látni, hogy az Európai Unió Orbán Viktor bukását kívánja.

Ez nem mondható el Putyinról és Trumpról, de hát nem csak ők alkotják a világot. Tehát a közvetlen szomszédságunk, az a közösség, amelyet mi tartoztunk, az európai közösség többször kinyilvánította és szankcionálta is, hogy ez a fajta politika, amit Orbán Viktor vitt, és a rendszer, amit kiépített, nem eurokonform. „Ezt a magyar társadalom is így gondolta szerencsére” – fogalmazott a történész.

A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért az interjúk meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)