Fleck Zoltán: A választási forradalom nem bosszút, jogállami rendszerváltást követel

Fleck Zoltán jogszociológus szerint a kormányváltás önmagában nem jelenti a NER korszakának lezárását. A választók ugyan erős felhatalmazást adtak az új politikai többségnek, de ez a felhatalmazás nem pusztán kormányzásra, hanem egy mélyebb demokratikus átalakításra szól. Fleck ezt nevezi „választási forradalomnak”: olyan politikai és társadalmi pillanatnak, amelyben az emberek kimondták, hogy „nem akarunk úgy élni, ahogy eddig éltünk”.

A jogszociológus szerint ez a forradalom nem erőszakos fordulatot jelent, hanem szemléletváltást. A társadalom nem kíván többé passzív elszenvedője lenni a felülről érkező döntéseknek. A demokratikus változás lényege éppen az volna, hogy az állampolgárok beleszólhassanak azokba az ügyekbe, amelyek meghatározzák az életüket. Fleck úgy fogalmaz: nem lehet visszatérni ahhoz a logikához, hogy „mondják meg nekünk, és csinálják meg”, miközben a társadalom újra belesüllyedne a közönybe.

A NER lebontása ezért nem merülhet ki technikai jogalkotásban. Fleck szerint „sokkal többre van szükség, mint jogállami restaurációra”. A rendszer ugyanis nemcsak intézményeket foglalt el, hanem félelmet, alkalmazkodást és hallgatást is termelt. A kultúrában, az oktatásban, az egyetemeken, a bíróságokon és más intézményekben sokan megtanulták, hogy jobb nem ellentmondani, mert annak egzisztenciális következménye lehet. Ezzel a mentális örökséggel is szembe kell nézni.

A szembenézés egyik legfontosabb eleme Fleck szerint az, hogy legyen következménye a visszaéléseknek. Nem bosszúról beszél, hanem jogállami felelősségre vonásról. Akik bűncselekményeket követtek el, azokat jogi úton kell felelősségre vonni, a politikai döntéshozóknak pedig politikai felelősséget kell viselniük. Fleck szerint az igazi felszabadulást az hozná el, ha végre megszakadna az a magyar történelmi minta, hogy „itt soha nincsen semminek következménye”.

Ez a következményelv nem csak a legfelsőbb politikai szintekre vonatkozik. Fleck szerint akkor változik meg valóban az ország, ha a mindennapi intézményi viszonyokban is világossá válik: egy oktató nem alázhatja meg a diákját következmények nélkül, egy főnök nem élhet vissza a hatalmával következmények nélkül, és az abúzusokat sem lehet többé eltussolni.

Az alkotmányos átalakítást Fleck két lépésben képzeli el. Az első lépés az, amit az új parlamentnek és kormánynak azonnal meg kell tennie a demokratikus működés helyreállításához. Ide tartozhat az alaptörvény módosítása is, különösen akkor, ha ez szükséges a „közjogi bábok” lecseréléséhez. Ezt azonban szerinte csak megfelelő indoklással, jogállami elvekre hivatkozva lehet megtenni.

A második lépés egy új alkotmány előkészítése volna, de nem zárt politikai műhelyekben. Fleck szerint egy jó alkotmányszöveget technikailag akár néhány nap alatt is meg lehet írni, de nem ez a lényeg. „A kérdés a legitimáció, a társadalmi elfogadottság” – mondja. Ezért az alkotmányozásnak széles társadalmi részvétellel kellene zajlania: szakmai közösségekkel, civilekkel, állampolgári fórumokkal, szabad sajtóval és nyilvános vitákkal.

Fleck üzenete szerint a választási forradalom akkor teljesedik ki, ha az új hatalom nem másolja le a régi rendszer logikáját. A NER antidemokratikus intézményeit le kell bontani, de nem önkényesen, hanem jogszerűen. A tét nem egyszerűen az, hogy kik kerülnek pozícióba, hanem az, hogy Magyarország képes-e végre demokratikus, részvételi és következményekkel járó közéletet teremteni.

(A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért az interjúk meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)