Raskó: A kukorica és a napraforgó megúszta, de az Alföldért még dolgozni kell

A júniusi aszály után szinte csodaként jött a lehűlés és az eső, ami sok növény számára épp időben érkezett. A Dunántúlon kifejezetten jó termés ígérkezik – jelentette ki Raskó György agrárközgazdász a Reggeli gyors című műsorban. A kukorica és a napraforgó is még olyan fejlődési szakaszban volt, hogy a csapadék hatására látványosan magukhoz tértek. A lehűlés különösen segített a megtermékenyülési időszakban: „a Dunántúlon szinte egészen kukoricából és napraforgóból is jó termés várható”.

Az Alföld már nem ilyen szerencsés

Bár az ország egy részén valóban reménykeltő a helyzet, az Alföld középső sávja – a Jászság, Nagykunság, Kiskunság – továbbra is szenved. Az aszály ott épp a növényfejlődés legkritikusabb szakaszában érte a földeket. Az eredmény: tartós hozamveszteség. „Maximum annyi történik, hogy egy-két tonnás termésátlag helyett talán lesz kettő-három, de ennél nagyobb pozitív hatást sajnos ott már nem tud kifejteni mostani csapadékos időjárás.” – mondta Raskó.

Nem az időjárás változott, hanem a talaj

Az alföldi gondok mélyebb gyökerűek: a talajvízszint drámai mértékben csökkent. Az elmúlt 40 évben csaknem két métert süllyedt a víz a földek alatt, ami a kukorica és más, nagy vízigényű növények termesztését "totális kockázattá" tette. A klímaváltozás mellett azonban a vízgazdálkodás leépülése is hibáztatható.

Raskó szerint a 70-es években még működőképes volt az alföldi öntözési rendszer – most azonban a csatornák kiszáradtak, gaz nőtt bennük, a szivattyúállomásokat leszerelték vagy ellopták. A kihasználtság 10-15%-ra esett vissza a korábbi szinthez képest.

A víz itt van – csak nem jut el a növényekhez

A megoldás azonban adott. „Tele van az Alföld öntözőcsatornákkal” – mondta Raskó –, „ezeket ki kell tisztítani, vízzel feltölteni, és vissza kell szerelni a szivattyúállomásokat.” A Tisza, a Körös és a Maros mentén megvannak a műszaki feltételek, csupán a karbantartás és újraüzemelés hiányzik.

A rendszer visszaállítása ráadásul nemcsak vízutánpótlást, hanem hűvösebb mikroklímát is hozna, aminek hatása azonnal érzékelhető lenne. „Ha ezekben a csatornákban két méter magasan szivattyúval feltöltöm a vizet, akkor ott a turgornyomás (sejtnyomás - az a nyomás, amit a növényi sejtek belsejében lévő víz fejt ki a sejt falára. Ez a víznyomás belülről feszíti a sejtet, ettől lesz a növény szövete feszes, a levelek és szárak pedig egyenesen állók, nem pedig lekonyulók. - A szerk.) érvényesül, és a kapillárisokon keresztül a talajvízszint szép lassan elkezd emelkedni” – magyarázta a szakértő.

A megoldás kéznél van, de drága

A szükséges beruházás mérete ezermilliárdos tétel – viszont Raskó szerint ez megtérül, hiszen a szárazság minden évben több százmilliárd forintos kárt okoz. „Az évről évre jelentkező veszteség miatt az állam és a gazdák részéről is megérné a befektetés.”

A Klubrádió műsoraiban folyamatosan foglalkozunk a globális felmelegés nyomán kialakuló időjárásváltozásokkal és azok következményeivel. A legtöbb szakértő, akiket megszólaltattunk arra jutott eddig, hogy nem lehet fenntartani az eddigi termelés szerkezetet. 

A Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezők Országos szövetségének elnöke is azon az állásponton van, hogy lassan eljön az ideje, hogy alapjaiban újragondoljuk a hazai gazdálkodást, mivel az időjárási körülmények és a csapadék mennyisége erősen megváltozott.

Fleit Ernő vízgadálkodási szakértő egyebek mellett arra is rámutatott, hogy a klasszikus megoldásként emlegetett öntözés nemcsak drága és energiát igénylő módszer, de sokszor kontraproduktív is lehet, mert a forróságban a víz, amivel öntözünk, már 30-34 fokos, és ebben a növények egyszerűen megfőnek.