Oltó pont hu – Kárpáti Iván jegyzete

Megáll a taxink, a 97 éves nagymamámat kisegítem a kocsiból, fölnézek, áll a sor, végig az épület előtt. Oltópont Budán egy felújítás alatt álló kórházépület alagsoránál. Nyilván ennyi embert nem lehet oda egyszerre leterelni, szerencsére csak a szél süvít, eső nem esik. Gyorsan kiderül, hogy a nagyobb sor a Szputnyikra vár, a kisebb Pfizerra, utóbbira hasonlóan idős emberek vannak odarendelve, nekik szerencsére nem kell sokat ácsorogniuk. Katonák irányítják az embereket, udvariasak, segítőkészek. Szólnak, hogy nem mehetek be, mint kísérő, de adnak mellé valakit, várjam meg a nagyit a másik ajtónál.

Átballagok, a kijáratnál azok téblábolnak, akik várnak valakit, ez a csoport pedig nagyjából az orosz vakcinára beutaltakkal keveredik. Közben dudálás, anyázás a forgalmas belbudai úton, nehezen mozgó idős embereket próbálnak kitenni autókból, mivel ingyen van a parkolás, esély sincs, még csak félreállni sem. Nagymamám szerint bent is mindenki igyekszik megfelelő tempóban tartani a folyamatot, de hely, az nincs, utoljára akkor ült ennyire közel másokhoz, amikor még lehetett színházba járni. Ezen a személyzet nem tud segíteni, ez egy szuterén. Fél óra után feltűnik a másik ajtónál, minden rendben, megkapta a második oltás időpontját is.

Taxit hívok, megérkezik, főút forgalma megáll, ameddig bekászálódunk, én közben sűrűn integetve kérek elnézést, de már nem dudálnak, látják mennyien állnak a járdán.

Tehát foglaljuk össze a jegyzőkönyv kedvéért: aki a helyszínen szervezi, hogy folyamatosan haladjanak az emberek, az mindent megtesz. Nem hallottam tőlük türelmetlen szót, egy fiatal katona folyamatosan járta a sort és próbált mindenkinek válaszolni. Hogy azok milyen képességekkel és kompetenciákkal bírnak, akik kijelölték az oltópontokat és úgy látták, hogy egy több mint 100 éves épület pincéje alkalmas erre, nos annak megítélését Önökre bízom.

Kárpáti Iván jegyzete a 2021. március 16-i Esti gyorsban hangzott el.