Nincs olyan, hogy plakátpénz – Gergely Zsófia jegyzete

Ha már idebumlizott tüzet oltani – vagy a végeredményt tekintve inkább leégni -, igazán tehetett volna néhány kurflit Manfred Weber a 3. kerület felé is, hogy ne csak Ferihegy és a Belváros között tüntessék el a brüsszelezős-sorozozós plakátokat - ez ugrott be munkába jövet többször is, ahogy továbbra is ott virított a halmozott vizuális környezetszennyezéssel felérő kormánypropaganda az út mentén.

Ha még csak unnám, hiszen hetek óta konstans tudósítjuk, hogy már kinn a „joga van tudni”, hogy aktuálisan ki akad ki rajta, hogy már Juncker is, x-számú néppárti kolléga hány epét, hogy leszedik, nem szedik, bocsánatot várnak, francot lesz mea culpa, kilép, nem lép ki, de kiteszik, mint azt a bizonyos macskát...

De nemcsak unom, már nézni sem bírom. Mi újságírók úgyis folyton megkapjuk a demagóg címkét, de akkoris: pont a lényegtől távolodunk belefásulva a plakát-hírcunamiba. Hogy nekünk, mindannyiunknak eleve azon kellene felháborodniuk, hogy erre költik a pénzüket. Valójában részletkérdés, mennyire sátánira szabják rajta Soros vigyorát. Ezek milliárd forintok:

Iskolapad és tankönyv – nem kísérleti, igazi. A tb által nem finanszírozott gyógyszer annak a kislánynak. Rendes étel a menzára. Elültetett fa. Ha otthon nem is, legalább fedél az otthontalannak. Nem csak pislákoló közvilágítás Tiborcz vackai helyett. Pluszpénz a nővérnek. Plusz orvos a sürgősségire. Annak a szétmálló lépcsőnek a javítása, amin tegnap leesett és meghalt egy beteg az ajkai kórházban.

Szálljanak be, mekkora listát tudnánk közösen összedobni, ahol ezerszer inkább lett volna helye a köz-forintoknak? Ezért nehéz már nevetni is az amúgy zseniális, interneten terjedő poénon, ami mindezt egy sommás mondattal ragadta meg: „mennyivel olcsóbb lett volna simán egy fekete zsákot húzni Manfred Weber fejére”.

A hangfelvételt a poszt elején kattinthatja!