Narancs diploma – Dési János jegyzete

Van nekem diplomám ám. Ám hogy atomfizikus, diétás ápoló, hídépítő mérnök vagy szakképzett anyakönyvvezető vagyok, az nem derül ki belőle, és ettől jó. Magyarországon simán elfogadják mindenütt, hiszen ez új magyar szabvány. Amely után az évi százmilliós sikerdíjakat Rogán Antal veszi fel minden második csütörtökön.

Jelentkezem sebésznek. Ott most úgyis sok helyen üresedés van, mert az orvosok úgy érzik, csúnyán átverik őket azokkal a szerződésekkel, amellyel elveszítik munkavállalói jogaik és polgári szabadságuk jelentős részét. De én nem vagyok ilyen finnyás. Hiszen ennek a derék Orbán-kormánynak köszönhetem, hogy most ekkora tér nyílt előttem.

Diplomája van? – hangzik az első kérdés. Hogyne lenne, felelem önérzetesen, hiszen tényleg van. 1986-ban állítottak ki Budapesten és mit tagadjam – jegyzem majd meg tetetett szerénységgel a hangomban –, jeles rendű. Esetleg, ha nagyon alaposak, azt is megkérdik, van-e gyakorlatom. Gimnáziumban boncoltam békát, szerintem ez olyasmi, mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni. Különben is a békából könnyen lehet királyfi, aki viszont ember – de ezt így nem részletezem nekik, csak bólogatok.

Ez elég is. A kezembe nyomnak egy szikét, megmutatják, hol a műtő, aztán hajrá.

De az is lehet, hogy jogásznak állok, elvégre van diplomám, jeles rendű. Jelentkezem egy nevesebb ügyvédi irodában, és elmondom, hogy magas órabérért jogszabályokat szeretnék alkotni a kormánynak. Jól bírom az éjszakai műszakot, amikor péntek este kell gyorsan összedobni pár paragrafust Rogán Antalnak, vagy Semjén Zsoltnak, hogy azt hétfőre el is fogadhassa a parlament. Nem egy nagy ügy. Az a lényeg, hogy zavaros, ellentmondásos és követhetetlen legyen, és „Mészáros Lőrinc” keressen pár milliárdot az ügy végén.

Az ügyvédi iroda vezetője bólogat, régóta ilyen kiváló szakembert szerettek volna, micsoda szerencse, hogy diplomája is van.

Két nap múlva persze elmegy a kedvem a dologtól. Mert belovagol hozzám Semjén Zsolt, és kér egy három paragrafusos narancssárga, vékonyra szeletelt törvényt, amelyben szerepeljen, hogy ő kidobhat bármikor az ablakon hatvan milliárd forintot, mert csak.

Mert csak? Ebben nincs szakmai kihívás. Mi az, hogy csak? Szeretném szépen megfogalmazni, indokolást illeszteni hozzá, ahogy egy diplomástól elvárható. De Semjén szerint erre semmi szükség. Nem ér ő rá erre, mert megy két tehenet agyonlőni az új puskájával, nézzem meg, milyen szép a tusája, és egyházi áldás is van ám rajta.

Na ebből elég! Mi lenne, ha hidakat terveznék? Diplomám van, jeles rendű. De azt kérdik a felvételin, tudnék-e esetleg egészen titkos alagutat tervezni, mondjuk a Karmelita kolostort kötnénk össze a felcsúti stadionnal, és onnan tovább egészen Moszkváig és vissza. Pénz van rá. Amennyit csak akarok, illetve annak mindig a duplája, mert a másik felét mindig odaadjuk „Mészáros Lőrincnek”, akinek ugyan semmilyen diplomája nincs, de nincs is rá szüksége.

Lehet, közgazdász leszek. Van egy jó ötletem, vegyünk kétszer olyan drága, de ellenőrizetlen vakcinát Kínából, mint a Moderna nevű nyugati. És mondjuk mindenkinek azt, hogy ez csak a pénz miatt van.

És ha valaki erre megjegyzi, hogy ezt nem érti, mert sokkal drágábban vettük meg a jóváhagyás nélkülit, akkor jegyezzük meg: látod, látod, nincs neked ehhez diplomád, hogy felfogd, miként megy ez. És közben gondoljuk arra a kis Bahama-Alsón duzzadó bankszámlácskára, ahol hirtelen megugrik a jüan mennyisége.

Dési János jegyzete a 2021. március 1-jei Esti gyorsban hangzott el.