Mennyire hasonló a szeparáció a gyereknél és a kutyánál?

Mennyire hasonló a szeparáció a gyereknél és a kutyánál? Ugyan sok párhuzam vonható köztük, mégis nagyon nagy különbségekről beszélünk. A legnagyobb különbség az, hogy mit értenek meg egy történésből. Egy kétéves gyerek sem fogja megérteni, ha azt mondom neki, nyolc óra múlva jövök haza, hiszen nincs ilyenfajta időérzéke, látja, hogy elmegyek és sírni fog. Egy óvodás már kezdi megérteni, hogy a nap végén érte mennek, bár ez komoly tanulási folyamat. Egy kutyánál hiába magyarázzuk, hogy mi fog ma történni, nem fogja megérteni, akárhány éves. Azt érzi, hogy a gazda feszült, elmegy, és nem tudja mi fog történni. Segítség ilyen helyzetben, ha nyugodtan, határozottan távozik a gazda. A gyerek és a kutya viszont biztosan hasonlít abban, hogy figyelmet, törődést, tanítást igényelnek.

A kutyáknak van egy része, akik jól bírják a szeparációt. Van egy csendes részük, akik ugyan rosszul bírják, de nem produkálnak látványos tüneteket. Ez a csoport, ami miatt aluldiagnosztizáltak a szeparációs kutyák a rendszerben. Ez a csendesen beletörődő rész azt csinálja, hogy amikor a gazda elmegy, egész nap nem vokalizál, nem rombol, csak fekszik nagyjából egy helyben, és enni-inni is csak akkor kezd, amikor a gazda újra hazaér. Veszélyes ezeknél a kutyáknál, hogy nem derül ki, hogy egész nap szoronganak, és ha ez folytatódik hosszútávon, annak egészségügyi következményei lesznek. Ha azt lájtuk, hogy a kutya nem nyúlt sem az ételhez, sem az italhoz, érdemes tenni ellene. Ilyenkor változtassunk az egyedül hagyás technikáján, tanítsunk neki megküzdési technikát, hogy amíg egyedül van, addig a szorongás helyett tudjon mást csinálni. A kezelés ezeknél a kutyáknál máshogy történik, mint a nagyon látványosan szorongóaknál. Súlyosabb eseteknél gyógyszeres terápia is szóba kerül, persze ez is változik a vezető tünet szerint. Nem mindegy, hogy ez nyálzás, ürítés, vokalizálás, mert minden esetben más-más gyógyszer jön a viselkedésterápia mellé.

Az enyhébb esetekben a kutya belső, nyugodt állapotát érdemes összekapcsolni egy zenével, vagy illattal. Amikor otthon vagyunk, és a kutya mellettünk heverészik, kapcsoljunk be egy zenét, amit együtt hallgatunk, emellé vattapamacsra akár vaníliaillatot csöppenthetünk, és így hagyjuk, hogy kondícionálódjon a kutyában ez a dolog, és majd amikor elmegyek egy pár hét után, akkor az egyedül hagyásnál be tudjuk kapcsolni neki ugyanezt a zenét, vagy illatot, ami segíteni fog neki előhozni a belső, nyugodt állapotot.

Amikor egy kutya frusztrációval, szorongással él együtt hosszú távon, az általában is megváltoztatja a viselkedését. Ilyenkor, ha hazatéréskor elvisszük sétálni, simán neki ugorhat a szomszéd kutyának, hiszen akkor csapódik ki az egész nap felgyülemlett feszültség. A szeparáció megoldása tehát ebből a szempontból is fontos, mindennel összefügg. Fokozódó agressziónál fajtársakra vagy emberre mindig meg kell nézni, hogy a háttérben nincs-e szorongás. Ez lehet nemcsak szeparációhoz tartozó szorongás, hanem generalizált is, ami kényszeres viselkedésben, agresszióban csúcsosodhat. Az állat, a gazda és a hosszútávú viselkedés szempontjából nagyon fontos a probléma kezelése.