Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Betiltani Hann Endrét - Selmeci János jegyzete
"H. Endre haladéktalan betiltásával egyidejűleg a Belügyminisztérium vagyonelkobzást is elrendelt, melynek keretében H. Endre vagyontárgyait, úgymint egy kerékpár, egy kalap, egy adag vacsora, illetve az általa megtévesztő módon "közvelemény-kutatásoknak" nevezett, agitációra alkalmas propagandát tartalmazó számítógép lefoglalták, a következő intézkedésig M. Ágoston elvtárs megőrzésére bízzák."
Varázshegy - Józsa Márta jegyzete
A súlyos terhet nem véletlenül kell cipelnie önnön testén Pannónia géniuszának. Éppen akkor kellett hirtelen elhagynia jégsapka alatt fekvő, és csakis általa legjobban irányítható hazáját, amikor majdnem a fején találta a rezsiszöget.
Trump által homályosan - Szénási Sándor jegyzete
A dolog egyébként nem vicc. A 25. alkotmánykiegészítés szerint a kormánytöbbség, és az alelnök javaslatára, nyilván egy vizsgálat után, a kongresszus alkalmatlannak nyilváníthatja az elnököt.
Magyar Nobel - Józsa Márta jegyzete
12/10/2025 13:20
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
Az ünnepelt művész identitása érvényességének, művészi és emberi szabadságának megkérdőjelezése úgy robbant be a NER- és kampány-sújtotta országunk szennykommunikációjába, mintha nem is volna büszkeség és honderű. Egy áldott pillanatig sem. Mintha 24 óráig sem lehetne örülni annak, hogy az olvasót magával sodró, saját világot teremtő, magyar nyelven íródott szövegek most már minden bizonnyal olyan befogadókhoz is eljutnak, akinek eddig fogalmuk sem volt arról, hogy ki Krasznahorkai László.
Feledhetetlen csütörtök 13 óra volt, 2002-ben volt utoljára ilyen, ugye akkor Kertész Imre miatt lábadt könnybe a szemem. Valami miatt a Svéd Akadémia mindig a bejelentő hét negyedik napján nevezi meg az azévi díjazott írót. Azóta is ünneplünk itt a Klubrádió szerkesztőségében is, annak örülünk, hogy újra a magyar irodalomra szegeződik a világ szeme. Tudják persze már Önök is mindannyian: Krasznahorkai László kapta idén az irodalmi Nobel-díjat. Cáfolva egyúttal azt a babonát, hogy nem a legesélyesebbek a befutók. Évek óta rengeteg olvasó várta az elismerést. Több mint 20 nyelvre fordították le könyveit, igazi világsztárról van szó, a legrangosabb nemzetközi és hazai díjak java részét megkapta, több regényéből is meghatározó jelentőségű filmet forgatott Tarr Béla rendező. Összetéveszthetetlen hangvételű, olyan szólista, aki a nyugati és a keleti világ hangjait, tapasztalatait, világképét gyúrja sajátjává, talán ezért akadnak rajongói a glóbusz számos pontján. Persze a sikerhez sok minden hozzájárult a szerző egyedisége, tehetsége és elszánt munkája mellett. Elsősorban értő műfordítók, és érzékeny, másrészt vállalkozó szellemű kiadók munkája, a műveket bírálók szemlélete, szempontrendszere, a filmek, és talán még a vakszerencse is. Azt talán le lehet szögezni, hogy a felsoroltak a valóság részei. Ahogy az a kérdés is relevánsnak látszik, hogy mit gondolunk az irodalomról, és annak mindennapi szerepéről.
Hogy az ünnepelt szerző hogyan szól a valóság és a szépirodalom közötti kapcsolatról, azt tőle idézem a litera.hu-n megjelent korábbi interjújából. „Kritikus megjegyzéseim nem jelentik, hogy azt hinném, vagy hittem volna bármikor, hogy az irodalom közvetlenül beleavatkozhatna annak a társadalomnak a működésébe, amelyet bírál vagy elutasít. Sokkal, de sokkal finomabb, szinte áttekinthetetlenül bonyolultabb, lépcsőzetesebb az a hatás, amit művész gyakorolhat a saját társadalmára, ha egyáltalán a közvetettségnek ebben a méretében ez még hatásnak és befolyásnak nevezhető.” Eddig az idézet, és eddig tartott nagyjából a felhőtlen öröm is. Az a heuréka-élmény, hogy egy szekrény mélyén megtaláltuk Váradi Juli 2017-es beszélgetését Krasznahorkaival, hogy pillanatok alatt kitaláltuk, hogyan változtassuk meg a délutáni műsort, hogy kinek mi a dolga ilyenkor, ami nem egyszerű munka, és együttműködésen alapult. Annyi volt a teendő, hogy gondolni sem lehetett arra, hogy milyen lesz a másnap. Amikor már nem irodalomról és annak a társadalmi valósággal együtt lebegő laza szövésű szövetéről lesz szó. Pedig tudtuk. Majdnem az mondtam, hogy csak sejtettük, de sajnos van már tapasztalatunk. Az ünnepelt művész identitása érvényességének, művészi és emberi szabadságának megkérdőjelezése úgy robbant be a NER- és kampány-sújtotta országunk szennykommunikációjába, mintha nem is volna büszkeség és honderű. Egy áldott pillanatig sem. Mintha 24 óráig sem lehetne örülni annak, hogy az olvasót magával sodró, saját világot teremtő, magyar nyelven íródott szövegek most már minden bizonnyal olyan befogadókhoz is eljutnak, akinek eddig fogalmuk sem volt arról, hogy ki Krasznahorkai László. Elárulom: ő író. Nem valakié, nem valaki nevében ír, nem tartozik magyarázattal senkinek. Azaz persze az olvasóinak. A sok millió eredeti kritikusának. Szögezzük le: most egy friss Nobel-díjas szerző ünnepli, talán féli is a sikerét. Amelyet a dolgok rendje szerint könyvmolyoknak, vagy akár csak távoli rajongóknak is joguk van megsüvegelni, az általa teremtett univerzumot magukénak érezni. És még valami. Ezek művek magyar nyelven születtek, nem jöhettek volna létre e különös, csaknem árva nyelvünk sajátos logikája nélkül. Vagy akár igen, nem ez a lényeg. Hanem az, hogy Krasznahorkai László magyar íróé a 2025-ös irodalmi Nobel-díj, és ez nagyon, nagyon rendben van.
Józsa Márta jegyzetét a cikk elején található lejátszóra kattintva hallgathatják meg. Kiemelt kép: Arató András/Klubrádió
