Ma is szükség lenne egy Woodstockra
15/08/2019 08:01
| Szerző: Csernyánszky Judit/Klubrádió
A Fidesszel szembeni frusztráció egyre erősebb. Középkelet-Európa, bár EU-ellenes, ragaszkodik az uniós tagsághoz. A rockzene az ellenállás jelképe lett. Nemzetközi lapszemle.
Dél-Korea legnagyobb hírügynöksége, a Yonhap News Agency fotóval illusztrálta azt a hírt, hogy Hajdu János, a TEK vezetője megköszönte a Hableány-tragédia áldozatainak megtalálásában segítő dél-koreai búvárok munkáját, és ez alkalomból emlékplakettet is küldött a hat mentőnek. A május végén, a Dunán történt tragédia 28 áldozatot követelt, ebből 25 dél-koreait megtaláltak a folyó mélyén, egy továbbra is hiányzik. A hajó magyar kapitányának és matrózának holttestét is megtalálták.
„A Fidesszel szembeni frusztráció egyre erősebb”
A baloldaliak szövetségre lépnek a nácikkal, csakhogy megállítsák az idegenek bevándorlását Magyarországra – címmel közöl elnagyolt elemzést a David Horowitz nevével fémjelzett FPM portál, azaz a Frontpagemag. S itt alapvetően a Jobbikhoz pártolás teóriáját adja elő a maga módján Daniel Greenfield, a cikk szerzője, aki szerint a rasszizmus a Jobbik DNS-be van kódolva. Mert nézzük csak Schneider Tamást, aki skinhead múltját és azt sem tagadja, hogy vasrúddal vert meg 1992-ben egy roma embert. Vagy itt van Gyöngyösi Márton, aki össze akarta írni a zsidókat, mivel nemzetbiztonsági fenyegetést jelentenek. De manapság nagyot fordult a világ. A Fidesszel szembeni frusztráció egyre erősebb – tekintve, hogy az acélmarokkal kapaszkodik a hatalomba. Mindennek következményeként egy hónapja összeállt az a szövetség, amelybe a Jobbik és azok a pártok tartoznak, amelyek egykor könyörtelen kritikusai voltak a pártnak. Kitalálták, hogy az októberi helyhatósági választás erejéig a mögé a jelölt mögé állnak, aki a legesélyesebb a Fidesz jelöltjét legyőzni, bárki legyen az, akár jobbikos. A Zsidó Világkongresszus elnöke, Ronald Lauder már februárban hangot adott súlyos aggodalmának. Annak ellenére, hogy a Fidesz továbbra is a legnépszerűbb párt, a baloldal hajlandó arra, hogy ily módon megossza a jobboldalt. S a cikk szerzője belátja, hogy ez akár be is jöhet. De ha bejön, a történelem maga alá temeti őket. Mint ahogy például a baloldal is együttműködött a nácikkal a háborúban. Vagy például miért hallottunk keveset arról is, hogy a baloldaliak miként nyomták el a náciellenes filmeket Hollywoodban?! (A cikk után sok kérdőjel marad bennünk, például az, hogy a címben megfogalmazott állításról végül egy szó sem esik).
Varga Mihály győzelmi jelentése
A kanadai Financial Post Varga Mihály pénzügyminisztert idézi, aki 2019-re is kiváló mutatókat prognosztizált, mint mondta: 4,3-4,4% GDP növekedést vár. Az első két negyedévben hazánk GDP-emelkedése 15 éves csúcsot döntött, s a tendencia az év hátralevő részében sem szakad meg.
Az EU a kisebbségekért
Az európai identitás-politika újraéledéséről ír a The American Conservative. Székelyföld példáján keresztül mutatja be, hogy milyen feszült a helyzet a románok és székelyek között, amiben külső erők is közrejátszanak (lásd magyar kormány). Példaként a román külügyminisztert idézte tavalyról, amikor azt mondta, aki székely zászlót lógat ki a házára, annak mellette kellene lógnia. A feszültségek ellenére és például az Orbán Viktor vezette Visegrádi Négyek unióellenességének dacára nemcsak a négyek, de a térség országai, így Románia is -és persze Székelyföld is- ragaszkodik uniós tagságához. Aminek vonzereje legfőképp azokban a hatalmas szubvenciókban mutatkozik meg, amelyek az ország gazdasági fejlődését épp úgy segítik, mint a nemzettudat megőrzését azzal, hogy a kisebbségek kifejezetten nagy összegű támogatásban részesülnek. Hasonlóan a székelyekhez, a Németországban vagy éppen Olaszországban élő nemzetiségek is élvezik az Unió bőkezűségét. Az EU roskadozó, elavult struktúrája minden hibájával együtt ezeket a forrásokat szétterítve maga is hozzájárul többek között a skótok, walesiek, katalánok és székelyek nemzeti identitásának megerősítéséhez, miközben az integritást tűzte a zászlajára.
Ma is szükség lenne Woodstockra
Simonyi András volt washingtoni nagykövetünk írt a The Hill amerikai lapban Woodstock 50. évfordulója kapcsán arról, mit jelentett számára a fesztivál. Azt a szabadságot, amit idealizált – noha látta, de nem vette tudomásul Amerika igazi arcát - a vietnami háborúval, a Kennedy-gyilkossággal, a feketék szegregációjával együtt. Woodstockban ugyan nem lehetett jelen, de lélekben ott volt, és adott erőt évtizedeken át ahhoz, hogy a maga Woodstockját, az igazi szabadságot megteremtse a saját hazájában is. Woodstock minden bizonnyal Amerikában azt jelentette, hogy a rockzene elvesztette végérvényesen ártatlanságát, ezzel szemben a világ más tájékán a rock forradalmát idézte elő. A rockzene Simonyi számára a kommunista diktatúrával szembeni ellenállás jelképe lett. Írását azzal zárja, ma is szükség lenne Woodstockra. Ma is szükségünk van a reményre, amely elnyomott milliók számára jelentene biztatást. Ami minduntalan arra emlékeztetne, hogy a szabadság törékeny és sebezhető.
A lapszemlét a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg. Kiemelt kép: Flickr.com.
2019.08.15. 06:00
Szerző: Csernyánszky Judit
