Külön útlevél a Putyin elől menekülő "jó oroszoknak"?

Ukrajna megtámadása után azonnal megkezdődött főként az értelmiségiek menekülése Oroszországból, amit eddig az orosz hatalom sem akadályozott. Sőt, Vlagyimir Putyin elnök emlékezetes gyűlöletbeszédében kifejezetten kívánatosnak minősítette az aktív ellenzékiek eltűnését.

„Minden nép és különösen az orosz nép mindig meg tudta különböztetni az igazi hazafiakat a gazemberektől és árulóktól. És pont úgy kiköpi őket, mint a véletlenül a szájba repült legyet. Ez természetes és elengedhetetlen öntisztulása a társadalomnak és csak erősíti országunkat” – így Putyin.

De azért az ösztönzött emigráció sem könnyű: nyugat felé nincs légi- vagy vasúti összeköttetés, több ország már egyáltalán nem ad ki vízumot oroszoknak. Ezért általában először Törökországba, Örményországba, Üzbegisztánba, Dubajba repülnek az emigránsok, aztán onnan próbálnak valahogy továbbmenni. Illetve Törökországban sokan ott ragadnak, mint Nigina Berojeva újságírónő is, aki a hamis hírek terjesztését büntető drasztikus törvény kihirdetésének másnapján menekült el Moszkvából.

„Teljesen hirtelen utaztam el, méghozzá mint akkoriban sokan, az első országba, ahova repülni lehetett. Tehát Üzbegisztánba. Onnan Isztambulba, itt kapunk valami segítséget, vannak jótékonysági alapok, vannak már hosszabb ideje itt élő barátaink, kollégáink, akik segítenek lakáshoz jutni, papírokat intézni. De hogy később hova menjek, nem tudom, egy orosz menekültnek nincsenek tervei. Mindig csak az aznapi probléma megoldásával foglalkozunk. És persze nem tudjuk, hogy mikor térhetünk haza, pedig nagyon szeretnénk” – mondja Berojeva. A húszas éveiben járó Mari Govori bloger szintén a fake news-törvény miatt utazott el, szintén Törökországba:

„A legeslegeslegeslegutolsó pénzemen vettem a jegyet, ami nagyon drága volt és nehéz volt megszerezni. De itt vannak barátaim, akik befogadnak. Fedél van a fejem fölött és szabad vagyok” – mondja a fiatal blogger. A háború utáni első napokban főként érzelmileg motivált gyors döntések születtek, van aki a katonai behívót és az esetleges ukrajnai bevetést akarta elkerülni, van akit háborúellenes aktivitása miatt börtön fenyegetett. Ám az első hullám csillapodtával most már komoly viták folynak a neten arról, hogy kinek érdemes és kinek nem érdemes elutazni. Igor Ribakov, aki üzleti tanácsokat ad Youtube-csatornáján, nem tanácsolja senkinek, hogy végleg elhagyja Oroszországot, amennyiben nem a legkeresettebb szakmák képviselőihez tartozik.

„Informatikusok, rájuk most mindenütt szükség van, magasan képzett orvosok, és hegesztők. És persze megfelelő nyelvtudás is kell” – sorolja a tanácsadó a külföldi boldogulás feltételeit. A mostani menekülthullám jó része valóban fiatal és jól képzett. Mintegy 100 ezer informatikus lehet közöttük, ami legalább olyan komoly érvágás az orosz gazdaság számára, mint néhány szankció. És egyúttal komoly ajándék azoknak az országoknak, amelyek majd alkalmazzák őket – a többi között a mesterséges intelligencia terén folyó kutatásokban is. De egyelőre nincs igazán átgondolt koncepció Európában arról, hogy mi legyen ezzel az új orosz emigrációval. Nincsenek általános szabályok, az ukrán menekültek esetében oly hatékonyan reagáló bürokrácia az orosz menekültekről valahogy megfeledkezett. Németországban akkor sem kap valaki automatikusan menekültstátuszt, ha például nem tett eleget Oroszországban a katonai behívójának és ezzel katonaszökevénynek számít. Lengyelország és Litvánia ilyen esetekben legalább úgynevezett humanitárius vízumot ad. A Putyin-ellenes orosz emigráció most igyekszik megoldást találni. Vilniusban működik egy orosz háborúellenes bizottság, amely azzal a javaslattal állt elő – sőt már az Unió vezetőihez is fordult –, hogy vezessék be a „jó oroszok” európai útlevelét, hogy a Putyin elől menekülőket meg lehessen különböztetni az egyéb okokból külföldön élő oroszoktól. Jevgenyij Csicsvarkin, az egyik legismertebb Londonban élő orosz vállalkozó, aki már évekkel korábban elmenekült hazájából, mert nem volt hajlandó osztozkodni a titkosszolgálat korrupt embereivel, támogatja ezt az ötletet:

„Ma akik a putyini rezsim fullasztó körülményei elől menekülnek, azzal szembesülnek, hogy nem kapnak vízumot, munkaengedélyt, nem nyithatnak bankszámlát, olyan vállalkozások, mint például az airbnb, bojkottálják őket. Ez lényegében nemzeti hovatartozáson alapuló diszkrimináció. De hát ez az európai törvény. Most az az elképzelés, hogy ha valaki nem támogatja a háborút, Putyin rezsimjének leváltására törekszik, és persze elismeri Ukrajna eredeti határait, az kapjon valamilyen igazolást. Ha egy uniós ország magára vállalja ezt a feladatot, akkor ez az igazolás az összes többiben is érvényes lesz. Egy ilyen ellenőrzést éppúgy meg lehetne oldani, mint ahogy például nagyobb vásárlásoknál megnézik a kuncsaft pénzének törvényességét. Ha ez megtörténik, akkor már az illetőt semmilyen jogában nem kell korlátozni.

Az országukból kimenekült ukránoknak, akiknek nem volt más választásuk, mindkét kezünkkel segíteni kell. Az orosz menekülteknek lehet, hogy egy kezet sem kell nyújtani, de legalább nem kell ráütni a kezükre” – mondja Csicsvarkin, aki szerint előbb-vagy utóbb ismét vasfüggöny ereszkedik le Oroszország és a nyugat közé.

„Aki el akar utazni, akkor tegye ezt most azonnal” – tanácsolta otthon lévő és magukat ott rosszul érző honfitársainak Csicsvarkin. 

Az összeállítást a cikk elején, a lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg. Kiemelt kép: MTI/EPA/Anatolij Malcev