Kováts Eszter: A kormány nem találja a varázsszert és helyzetükön már J.D Vance látogatása sem segít
3/04/2026 20:48
| Szerző: Klubrádió
A választási kampány hajrájában már kevés az esélye annak, a jövő keddi J.D. Vance-látogatás érdemben befolyásolja a szavazói döntéseket – mondta Kováts Eszter politológus a Klubrádió Reggeli gyors című műsorában. Szerinte hiába J. D. Vance–Orbán Viktor találkozó jövő kedden, ez legfeljebb a kormánypárt elkötelezett szavazóinak szól.
A politológus szerint ezt jól mutatja az is, hogy az elmúlt hetek nagy nemzetközi jobboldali eseményei – például a CPAC és a Patrióták rendezvénye – egy napot nem éltek a sajtóban. Miközben korábban az látszott, hogy az olyan belpolitikai ügyek, mint például a gyermekvédelem vagy a gödi akkumulátorgyár ügye tematizálhatják a kampányt a választások napjáig végül egyik sem tudott tartósan megmaradni és most az utóbbi időszakot a titkosszolgálati és külpolitikai botrányok uralják a médiát, amelyek „elvisznek mindent”, és folyamatosan új fejleményekkel tartják bizonytalanságban a közbeszédet. „Minden nap jön valami új, nagyon nehéz tartani az iramot” – mondta, hozzátéve, hogy a napvilágra kerülő információk sokszor kifejezetten nyomasztó képet festenek az állam működéséről.
A politológus szerint mindez összefügg azzal, hogy Orbán Viktor az elmúlt években tudatosan nemzetközi szintre emelte saját politikai szerepét. Úgy fogalmazott: a miniszterelnök „léptéket váltott”, és a magyar belpolitika helyett egyre inkább geopolitikai szereplőként pozicionálja magát, amivel bizonyos értelemben sikeres is volt. Ugyanakkor ennek ára van: miközben a nemzetközi térben aktívabb lett, a „hátország” – a társadalom, az állam működése és a politikai közösség – részben dezintegrálódott.
Ebben a helyzetben a Tisza Párt és Magyar Péter egyik fő politikai teljesítménye az volt az elmúlt két évben, hogy ezt a feszültséget láthatóvá tették. Kováts szerint sikerült „lerántaniuk a leplet arról, hogy a nagyon szép patyomkin birodalom, mögött meztelen a király”. Egyre több választó számára válik kérdéssé, hogy a geopolitikai mozgások miként kapcsolódnak a mindennapi tapasztalataikhoz, például az inflációhoz, a reálbérekhez vagy a közszolgáltatások állapotához.
A kampány dinamikáját az is jelentősen átalakította, hogy a kormánypárt már nem uralja egyedül a közbeszédet. A politológus szerint korábban a Fidesz képes volt meghatározni a napirendet, most azonban megjelent egy „potens kihívó”, a Tisza, amely folyamatosan reagál és ellenkeretezi a kormányzati üzeneteket. Ennek következtében a korábbi kommunikációs fölény meggyengült, és a kormányoldal „nem találja a varázsszert”, amellyel visszaszerezhetné a teljes kontrollt a diskurzus felett.
Visszalépések
A kampány utolsó szakaszában a visszalépések kérdése erősen leegyszerűsítette a politikai versenyt: lényegében arra a dilemmára szűkült, hogy valaki akarja-e Orbán Viktor távozását, vagy sem. Kováts Eszter szerint ez a logika korábban is megjelent már a magyar politikában, ám most kevésbé érződik erősnek a kisebb pártokra nehezedő nyomás. Ennek egyik oka, hogy ezek a formációk – például a Kutyapárt vagy a DK – jelenleg minimális támogatottsággal bírnak, így a visszalépésük tétje is kisebb. Ugyanakkor a jelöltek a terepen mégis erősen érzékelhetik a választói nyomást: nehéz volt aláírásokat gyűjteni, és sok esetben kifejezetten ellenséges reakciókkal találkoznak, ami végül visszalépésekhez vezet.
Az elmúlt napokban több ilyen döntés is született: a Kutyapárt több jelöltje visszalépett, míg a DK részéről vegyes, olykor ellentmondásos lépések történtek. Kováts szerint különösen furcsa, amikor egy alacsony támogatottságú párt próbál politikai gesztusokat kikényszeríteni egy jóval erősebb szereplőtől, például a Tisza Párttól. A még versenyben maradó független jelöltek esetében pedig inkább az látszik, hogy igyekeznek megőrizni politikai arcukat: feltételekhez kötik a visszalépést, vitákat kezdeményeznek, miközben a realitás az, hogy mozgásterük egyre szűkebb.
A politológus szerint azok jártak a legjobban, akik időben felismerték a helyzetet és korán visszaléptek. Példaként említi Fekete-Győr András és Jámbor András lépését, akik ezzel nemcsak politikai, hanem kommunikációs előnyre is szert tettek: döntésük a közösségi médiában is pozitív visszhangot kapott, és sikerült politikai tőkét kovácsolniuk belőle. Ezzel szemben azok, akik késlekedtek, vagy feltételekhez kötötték a visszalépést, kevésbé tudták ezt a helyzetet előnyükre fordítani.
Arra a kérdésre, hogy jó taktika-e a miniszterelnök részéről, hogy nem ül le vitázni Magyar Péterrel a politológus úgy vélekedett, a politikai logika alapján általában a gyengébb félnek kell többet kockáztatnia, Orbán Viktor pedig már tett ilyen irányú lépéseket azzal, hogy a hagyományos, kontrollált rendezvények helyett utcai DPK-kampányba kezdett. Ez azonban nem minden szempontból vált be, hiszen az ellentüntetők jelenléte azt is jelzi, hogy a támogatottsága nem feltétlenül egységes. Bár a kampány végéhez közeledve még bármi megtörténhet, a jelenlegi helyzet inkább azt mutatja, hogy a kockázatvállalás kérdése továbbra is az egyik legfontosabb stratégiai dilemmája a Fidesznek.
A választás utáni forgatókönyvekkel kapcsolatban Kováts Eszter hangsúlyozta: bár a hivatalos eredmények egy része csak később válik véglegessé a külhoni és átjelentkező szavazatok miatt, kulcsfontosságú lenne, hogy már a választás estéjén kirajzolódjon a győztes. Mint fogalmazott, „nagyon-nagyon kívánom ennek az országnak, hogy 12-én este 11-kor tudjuk, hogy ki a győztes”, mert még ha szoros is az eredmény, az irány akkor is láthatóvá válhat. Ugyanakkor szerinte szinte biztos, hogy a vesztes fél élni fog a jogorvoslat lehetőségével, hiszen szoros verseny esetén „hülye lenne nem megtámadni az eredményt”.
Az elmúlt hónapokban sok szó esett arról, hogy a hatalom esetleg nem fogadná el a választás kimenetelét, vagy akár manipulálná is azt. Kováts ezeket részben túlzónak tartja, ugyanakkor nem teljesen alaptalannak, hiszen – mint utalt rá – az utóbbi időszak botrányai, például a titkosszolgálatok esetleges politikai felhasználásáról szóló állítások, felvetik a kérdést: „hol van az a határ, amit már nem lépnek át”. Ennek ellenére úgy látja, hogy a rendszer eddig több helyzetben sem élt a nyílt erőszak eszközével, és ennek intézményi, politikai és identitásbeli okai is lehetnek szerinte.
A politológus szerint a Fidesz érdeke is az lehet, hogy vereség esetén végül átadja a hatalmat, még ha ez nem is lesz méltóságteljes. Elképzelhetőnek tartja, hogy a vereség magyarázata külső tényezőkre – például Ukrajnára vagy Brüsszelre – hárul majd, és az sem kizárt, hogy a kormány a ciklus végén még gyors döntéseket hoz vagy törvényeket visz át. Ugyanakkor emlékeztetett arra is, hogy 2002-ben is hasonló politikai narratívák mellett történt meg a hatalomátadás.
Kováts úgy véli, stratégiai szempontból a Fidesz számára akár előnyös is lehet egy ellenzéki szerep: a meglévő intézményi és médiapozíciók megtartásával képes lehet nyomás alatt tartani egy esetleges új kormányt, és akár gyors politikai visszatérésre is készülhet. Egy ilyen forgatókönyvben a cél az lehet, hogy bizonyítsák: az új kormányzás káoszhoz vezet, míg ők a stabilitást képviselik – ezzel utólag igazolva saját rendszerük működését.
A kampány utolsó napjairól szólva a politológus már kevesebb mozgásteret lát: „a választói frontok alapvetően bemerevedtek, hogy már nem tudok olyan hírt, ami alapján a nagyon határozott szavazókat ki lehetne billenteni abból, amiben ők hisznek. Úgyhogy minden, ami itt történik, annak a pár százezer embernek, aki még billeg esetleg a meggyőzéséről szól, itt még azért lehetnek indulatok”.
A teljes beszélgetést meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
2026.04.03., 9.00
Riporter: Pálinkás Szüts Róbert
