Mit tehet az EU, ha Orbán marad?

Nawrocki elnöknek rá kell jönnie: nem csak arról van szó, hogy Magyarország orosz olajat vásárol, a valódi gond ennél sokkal súlyosabb – ezt emeli ki a lengyel Wyborcza magazinmellékletének riportere abból az interjúból, amelyet Zgut-Przybylska Edittel készített. A Lengyelországban élő magyar politológusnak nemrég jelent meg a könyve, Informális hatalom Magyarországon és Lengyelországban címmel.

A valódi problémát abban látja, hogy Magyarország Orbán Viktor uralma alatt egyre inkább a Kreml trójai falovaként szerepel az EU-ban, és ennek mélyreható következményei vannak az európai demokratikus döntéshozatali folyamat biztonságára és integritására nézve. Az orosz pénz és befolyás – mondja – nem csak az üzletkötést szolgálja, hanem az intézmények aláásását és a rendszerszintű korrupciót is. A magyar kormány nem engedményeket tesz Moszkvának, hanem tevékeny támogatást nyújt neki az unión belülről. Zgut-Przybylska – utalva azokra az értesülésekre, miszerint Szijjártó Péter rendszeresen konzultál Szergej Lavrovval az uniós külügyi tanácsülésen történtekről, az orosz hírszerzés pedig Orbán elleni álmerénylet ötletét vetette fel – megállapítja, hogy az a benyomás alakult ki, hogy a magyar állam kudarcot vallott a külső befolyás elhárítását illetően, és elmosódtak a határok a nemzeti érdek és a külső befolyásolás között.

Az elemző stratégiai döntésnek nevezi, hogy Orbán a félelemkeltésre épít, mert arra korántsem csak a Fidesz-szavazók fogékonyak. Szerinte a kutatások azt támasztják alá, hogy az ellenzéki szavazók egyharmada szintén osztja a háborúba sodródástól való aggodalmat, tehát a kormánypropaganda jól működik. 

A Tisza szavazótáboráról azt mondja Zgut-Przybylska Edit, hogy abban ott vannak a liberálisok, a baloldaliak és a konzervatívok egyaránt. A spektrum olyan széles, hogy a Tisza hozzájárul a politikai rendszer depolarizálódásához. A mostani kampány abszolút újdonságának tartja a Wyborcza által meginterjúvolt elemző, hogy az úgynevezett Tisza-szigetek aktivistái példát mutatnak a magyaroknak az alulról jövő, öntevékeny politikai fellépésből. Ez hasonlít ahhoz, ami Lengyelországban történt a választások előtt, amikor újraéledt a társadalomban a politika iránti érdeklődés.

Zgut-Przybylska attól tart, hogy a Tisza választási győzelme esetén is nehezebb – lassabb és fájdalmasabb – lesz Magyarországon a demokrácia helyreállítása, mint Lengyelországban – nem csupán azért, mert Orbán kétszer annyi ideig volt hatalmon, mint a PiS, a Jog és Igazságosság párt, hanem azért is, mert Magyarországon sokkal erősebb az informális hatalmi rendszer, mint amilyen Lengyelországban volt. A korrupció és a gazdaság politikai kötődése sokkal mélyebb, és a Fidesznek sikerült elfoglalnia az igazságszolgáltatást, a médiát, valamint az állami felügyeleti intézményeket. Éveket vesz majd igénybe a folyamat visszafordítása, de ez az előfeltétele annak, hogy olajozottan működjék a gazdaság, és egészséges legyen a demokrácia.

Ami a magyar és a lengyel helyzet különbségeit illeti, az elemző felhívja a figyelmet arra, hogy Magyarországon annak idején elmaradt az átvilágítás, Orbán rendszere pedig teljesen romba döntötte az önkormányzatiságot.

A lengyel riporter rákérdezett a Berlinnel szembeni orbáni politikára is – érthető módon, hiszen Varsó számára szintén kiemelt jelentőségű kérdés a Németországhoz való viszony. Zgut-Przybylska Edit felidézi, hogy első hivatali ciklusában Orbán sokkal pragmatikusabban viszonyult Németországhoz, Magyarország legfontosabb gazdasági partneréhez, most azonban mindent a belpolitikának rendel alá. A magyar miniszterelnök németellenessége annak tudható be, hogy Friedrich Merz kancellár támogatja Ukrajnát, a Tisza pedig ugyanahhoz az európai pártcsaládhoz tartozik, mint a CDU és a CSU.

Miként próbálhat az EU megbírkózni azzal, ha Orbán megnyeri a választást? Ezt a jóval több mint egymillió forintos kérdést teszi fel a Politico egyik írása. A portál öt lehetséges választ fogalmaz meg, azzal, hogy elvben mindegyik mellett szólhatnak érvek, de a megvalósíthatóságot illetően kételyek is megfogalmazhatók.

Az első, hogy kiterjesztik az olyan kérdések körét, ahol az egyhangúság követelményét mellőzve, minősített többséggel is érvényes döntést lehet hozni. A második a többsebességes Európa kialakítása, ami országok olyan kisebb csoportjainak az informális koalícióit jelentheti, ahol a csoporttagok hajlandóak mélyebb, erősebb együttműködésre. A harmadik lehetőség a szabályok betartatásának szigorítása, a pénzügyi nyomás fokozása. A negyedik opció a szavazati jog felfüggesztése az uniós szerződés 7. cikke szerinti eljárással. Az ötödik, legvégső eshetőség az EU-ból történő kizárás lehetne, de ezt a drámai lépést a Politico is irreálisnak tartja, már csak azért is, mert – mint egy uniós diplomata megjegyezte – ebben az esetben Magyarország Moszkva körüli pályára állna.

A lapszemlét meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a lapszemle meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)