Karikó Katalin: Nem vagyok hős, én csak szórakoztam a laboratóriumban
8/05/2021 13:02
| Szerző: Klubrádió
Karikó Katalin, a világ jelenleg leghíresebb magyar tudósa néhány hétig Magyarországon tartózkodik, és ezalatt a Klubrádióba is eljött, ahol Zoránnal közös különleges párosinterjút adott. A két nagyon eltérő pályán mozgó, egymással most először találkozó ember története összeér, olyannyira, hogy az énekes, zenész munkássága kifejezetten nagy hatással volt a vakcinaszabadalmaival világhírűvé vált biokémikus életére. A két híresség, egymásra is reagálva, elsősorban élete személyes vonatkozásairól beszélt – Karikó néha könnyeivel küszködve.
Az interjúról videófelvétel is készült, amit a cikk alján talál!
Zoránnak és Karikónak közös múltja van, derült ki a Klubrádió Világtalálkozó című műsorában. Karikó Katalin elmondta, még általános iskolás volt, amikor megkapta az 1967-es, Ezek a fiatalok című albumot, amelyről a Zorán énekelte Gyémánt és arany című számot annyira megszerette, hogy ha el volt keseredve, vagy "stimulánsra" volt szüksége, mindig azt hallgatta. "Mert te is fényre vágysz, mint minden, ami él / De mikor célhoz érsz, és boldog lehetnél / Máris új terve gondolsz, máris új útra indulsz / És az életben épp ez a szép." Számára ezek a sorok voltak a legfontosabbak a dalból, amelynek szövegét Zorán öccse, Dusán írta, a zenéjét pedig Schöck Ottó szerezte.
Még az egyetemen is erőt merített belőle, és Amerikában is ott van vele a lemez, ahová 1985-ben költözött ki a családjával, hogy itthoni elbocsátása után külföldön folytassa biokémikusi karrierjét. Az albumot lánya, Francia Zsuzsanna is ismeri, aki egyébként kétszeres amerikai olimpiai bajnok evezésben. A Zorán-dal életükben beöltött szerepére példaként elmondta, hogy amikor Zsuzsa az olimpiára készült, és azt mondta, nem bírja tovább a hajtást, ő erre a Gyémánt és arany egy részletével válaszolt. Ezt már Zorán is megénekelte, mondta: "Vagy tán épp a cél előtt tűnik úgy, most fogytán van erőd, és te mégis tovább mész".
Karikó Katalin könnyeivel küszködve arról is beszélt, hogy még ma is, ha csak eszébe jut a dal, annak mondanivalója, majdnem elsírja magát, ahogy az a stúdióban is történt vele. Ez a dal sokszor segített neki, amikor nem jól mentek a dolgai. Nem a kísérletek közben, hanem például amikor megszűnt az állása, vagy amikor az amerikai főnöke megtudta, hogy egy másik egyetemről kapott ajánlatot, és ezért kitoloncolással fenyegette, ami nagyon rosszul esett neki, mert ő tisztelte a kollégáját, nem számított tőle ilyen reakcióra. Bántotta, hogy így viselkedtek vele, és akkor is az kellett, hogy valaki, valami segítsen neki feldolgozni a negatív élményt. Az egyik ilyen támasza ezekben a helyzetekben a Gyémánt és arany volt.
Zorán azt mondta, nagyon megtisztelőnek érezte, amikor erről hallott. Először csak azt tudta, hogy Karikónak van egy aláírt lemeze tőle 2013-ból, de azt még nem, hogy a zenéjét ilyen régóta, több mint ötven éve szereti, erről csak az interjú előtt nem sokkal értesült.
Kettejük személyes találkozója Horvát János újságírónak köszönhetően jött létre. Horvát ráakadt egy cikkre a Lifestyles magazinban, amiben Karikó Katalin Zoránról is beszél, ezért elküldte az énekesnek, aki meglepve látta, hogy "egy komoly külföldi újságban" emlegetik. Az jutott az eszébe, hogy voltak évek, amikor a dédelgetett álmai közé tartozott, hogy egyszer kitör, és híres lesz Magyarországon kívül is. De abból nem lett semmi, és sosem gondolta volna, hogy egyszer teljesen más irányból éri az a szerencse, hogy egy rangos nyugati lapban jelenik meg a neve. "Ez volt az első, ami meglepett, és mellbe vágott" – mondta. Nagyon hálás ezért "Katinak", mert mint fogalmazott, nehéz volt nem elismerésként, nagyon komoly pozitív dologként kezelnie, hogy a híres tudós megemlítette a nevét. A riporter kérdésére azonban azt is mondta, ma sem gondolja magától értetődőnek a sikert, úgy érzi, hatvan év előadói múlt után is mindig, újra meg újra meg kell harcolnia érte, ahogy az az emlegetett dalban is van. Ma is mindig úgy megy ki a színpadra, hogy az adott közönséget meg kell nyernie. "Nincs lejátszott meccs."
Karikó a Lifestyles-cikk kapcsán elmondta még, hogy kezdetben senkinek sem akart interjút adni, ezért az amerikai magazin Polgár Zsuzsa sakkozót kérte meg arra, hogy készítsen vele anyagot, bízva abban, hogy neki, akit feltételezhetően nagyra tart, biztosan nem mond nemet. Miután Polgár elkészítette az interjút a tudóssal, hamarosan visszahívta, hogy az újság tulajdonosa is magyar, és szeretne ő is beszélni vele. Amikor ezt megejtették, kiderült, sok közös pont van az életükben, például hogy a JATE-ra jártak, de amit a legfontosabbnak tartottak, hogy a Zorán-dalt mindkettőjük nagyon szereti.
Zorán a Gyémánt és aranyról szóló történeteket hallgatva meglepőnek nevezte, hogy a dalnak ekkora hatása volt rájuk, mert neki mégiscsak egy szerzemény volt a sok közül, ráadásul mivel nagyzenekaros előadásban lehetett csak jól előadni, ritkán játszották.
A dal kapcsán jött elő az is, hogy Karikó Amerikában a magyar identitását, ha nem is tudatosan, de védte, például azzal is, hogy mivel sosem érezte szükségét, nem hallgatott külföldi előadókat, többek közt az érkezésekor különösen népszerű Michael Jacksonnal is így volt. Csak magyar zenéket tett a lejátszóba, Zorán mellett például Máthé Pétert, vagy Zalatnay Saroltát. Zorán meg is állapította, hogy a majd negyvenévnyi amerikai élet után sincs akcentusa, amire Karikó elmondta, a férje is magyar, vele magyarul beszélnek otthon, igaz, néha be-becsúszik egy-két angol szó, amire Zorán meg arról mesélt, hogy ő a testvérével, Dusánnal a zenéről csak magyarul tud beszélni, de amint ennek a témának vége, észrevétlenül elkezdik a szerb nyelvet használni.
A személye iránti mostani nagy érdeklődés kapcsán Karikó Katalin meglepőnek nevezte, hogy mennyien kérnek tőle interjút. Ma már nem zárkózik el ezektől, de nem tud minden felkérésnek eleget tenni, amikor azonban igent mond, akkor a beszélgetéseket megpróbálja arra is felhasználni, hogy felhívja a figyelmet, a gyógyításban és vakcinafejlesztésben új távlatokat nyitó szabadalmai tulajdonképpen nem az ő egyedüli sikerei, az újításokhoz nagyon sok szakember előzetes munkájára is szükség volt, amire a kutatásai során építhetett. Hangsúlyozta, az ő felfedezései alapján készülő új, koronavírus elleni vakcinák kifejlesztését is sok-sok szakember végezte, akik ott voltak éjjel-nappal a laborokban, volt, akit a mellrákos anyukája küldött vissza dolgozni – jegyezte meg.
Saját jellemző tulajdonságaként is azt említette, hogy rendkívül céltudatos, pályája során folyamatosan olvasta a tudományos cikkeket, kísérleti beszámolókat, nála mindig a mások megsegítését célzó kutatómunka volt a legfontosabb, az olyan találkozókat pedig, ahol csak csevegni lehetett,egy idő után inkább lemondta, mert az effajta összejövetelek az idegeire mentek. Sőt, még a boltban, sorban állás közben is gyakran érezte azt, hogy rabolják az idejét, ezért, hogy minél hasznosabban töltse a várakozás perceit, elmélkedésbe merült. Nagyon vigyázott az idejére.
Arra a kérdésre, hogyan alakult ki benne ez a hozzáállás, azt mondta, erre igazából nem tudja a választ, mindenesetre soha nem tartotta magát különleges embernek, egyszerűen csak azt látta, hogy a szülei dolgoztak, végezték a feladatukat, segítenek másoknak, és ő is ezt akarta tenni. Tanult, mert az volt a dolga, ráadásul iskolai évei alatt gyakran érezte úgy, lemaradásban van diáktársaival szemben, ami csak plusz ösztönzést adott a kitartó tanulásra. Általános első osztályban sokan kitűnőek voltak, ő négyes. Az egyetemen már angolul tudókkal és olyanokkal került össze, akik eleve kémia szakos osztályból jöttek, neki pedig 18 évesen kellett mindent behoznia, nem tudott hátra dőlni. Egy egész nyarat egy angol könyvvel bezárkózva töltött otthon, így tanulta meg a nyelvet. Utolérni a többieket, ez volt benne, ami végül úgy tűnik, összejött, mert ösztöndíjas lett, ami nagy szó volt a JATE-n.
A kitartása meghozta a gyümölcsét, és ennek köszönhetően Amerikában is a pályán tudott maradni. Ha valaki mást mondott neki egy általa fontosnak tartott kutatási irányról, mint amit ő gondolt róla, vagy esetleg lehülyézte, ő akkor sem hagyta befolyásolni magát, mert tudta, hogy amit csinál, az fontos. Mindig kitartott amellett, amiben mélyen hitt, nem tudták megingatni. De igaz ez a mai helyzetben is, amikor pedig úgy érzi, túlzottan is elismerik bizonyos tekintetben. Hiába mondják, hogy hős, ő nem tartja magát annak, szemben azokkal az orvosokkal, ápolókkal, takarítókkal, akik oltás nélkül gondoskodtak a fertőző koronavírusos betegekről, az életüket kockáztatva ezzel. Szerinte ők a hősök. "Én csak szórakoztam a laboratóriumban"– tette hozzá.
A mostanában neki ítélt díjakkal kapcsolatban Karikó Katalin azt mondta, néha olyan, mintha valaki mással történne ez az egész, ő meg külső szemlélő lenne. "Ma is kaptam egy díjat, hopp, ma is ..." Meglepve nézi, ami történik, és bár nagyon hálás az elismerésekért, de negyven évig jól megvolt nélkülük. Nem fog megváltozni attól, hogy most már "valaki" lett, inkább új irányokon, terveken gondolkodik. Arra a műsorvezetői megjegyzésre is hasonló választ adott, hogy tudományos körökben Nobel-díj-esélyesként emlegetik. Az édesanyja is többször mondogatta neki, hogy szerinte annyit dolgozik, hogy egyszer hátha még Nobel-díjat kap, de ő erre akkor is csak azt válaszolta, hogy mindenki sokat dolgozik, annyi kutató van, aki ugyanolyan, mint ő, lelkesen, megszállottként teszi a dolgát.
Hasonlóan beszélt szabadalmai birtoklásáról is, szerinte a kutatásainak eredményeit mindenkinek a rendelkezésére kellene bocsátani vészhelyzet idején. "Mi mindig, eredetileg is azt akartuk, hogy mindenki használja" – mondta Karikó Katalin.
A Világtalálkozó 60. adása visszanézhető a Klubrádió YouTube csatornáján is - illetve itt lentebb. Iratkozzon fel, hogy ne maradjon le videós anyagainkról!
2021. május 8., szombat 12:00
Műsorvezető: Kadarkai Endre
