Kár, hogy nem elég cuki a giliszta

Jordán Ferenc biológus, az MTA Ökológiai Kutatóközpont tihanyi központjának igazgatója arról beszélt a Klubrádió Utópia című műsorában, hogy az elmúlt évtizedekben olyan fejlődésen ment át a számítástechnika és molekuláris genetika, hogy soha nem látott mennyiségű információt tudnak szerezni a természetről. A DNS vagy a fehérjék szintjén tudnak leírni ökológiai rendszereket, akár a világtengerekről, akár az emberi bél ökoszisztémájáról van szó.

Jordán Ferenc, aki a fajok fontosságát is kutatja, elmondta: egy ökológus ezalatt azt érti, hogy egy faj mennyire meghatározó az ökoszisztéma zavartalan működése szempontjából. Ezt a kulcsszerepet kísérletekkel is igazolták, például Észak-Amerikában, ahol arra jöttek rá, hogy ha kivesznek egy fajt - például egy tengeri csillagot - a saját rendszeréből, akkor felbolydul az egész.

Kiemelte: ha a fajokhoz fontossági értékeket rendelnek, ezt alkalmazzák a természetvédelemben, a halászatban, és ezeket a fajokat sikerül megvédeni, akkor ők maguk már kvázi automatikus módon megmentik a rendszer többi tagját.

A vízibolhák, a nagyobb puhatestűek, a gerinctelenek – ők alkalmasak arra, hogy a tápláléklánc alja és teteje között megteremtsék a kapcsolatot. További példaként említette, hogy a giliszták vagy a tengerben élő krillek sok más faj jólétéért felelősek.

Jelezte azt is: a természetvédelem könnyebben kampányolhat a „szép” emlősökkel és madarakkal, míg például a giliszták megvédéséhez nehéz társadalmi támogatást szerezni.

Jordán Ferenc beszélt arról is, hogy az emberi tevékenységek, mint a természetes élőhelyek széttördelése, nagyon rossz hatással vannak a méhekre, amelyek ökológiai szempontból is fontos fajnak számítanak. Kínában már sok helyen emberek kézzel, ecsettel porozzák be a gyümölcsfák virágait a méhek hiánya miatt.

 

 

Az adást a cikk elején, a lejátszóra kattintva hallgathatja meg!

(Címlapkép: Flickr.com)