„Klubrádió“
Állatbarát

Kapkod-e a sas legyek után?

8/03/2020 15:03

| Szerző: Lay Viktória/Klubrádió

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a nemzetipark-igazgatóságokkal és más civil természetvédelmi szervezetekkel együttműködve idén januárban tizenhetedik alkalommal szervezte meg a hazánkban telelő sasok éves számlálását.

2020. március 06. Állatbarát (2020. március 06., péntek 14:00)
23:56
00:00
Műsorvezetők: Lay Viktória Szerkesztők: Lay Viktória
Az Európai Unió által támogatott PannonEagle LIFE projekt keretében, idén immáron harmadszor, a környező országok természetvédelmi szervezetei és szakemberei is csatlakoztak a kezdeményezéshez, így most ismét a Kárpát-medence közös téli „sastérképe” készülhetett el. Az egy időben történő megfigyelések miatt „sasszinkronnak” nevezett számláláson 396 felmérő vett részt. A hazai szakemberekhez idén is csatlakozott szlovák, cseh, osztrák, szerb és román kollégák segítségével a Kárpát-medence szinte valamennyi jelentős sastelelőhelyét felmérték a szakértők, így a lehető legpontosabb képet kaphattuk az itt tartózkodó sasfajokról és ezek egyedszámáról. A hazai megfigyelések 2689 db 2,5x2,5 km-es UTM négyzetet (az ország területét felosztó rácsháló "szemek") érintettek, amely összesen mintegy 16806 km2-t, azaz az ország területének 18%-át fedték le. A felmérések természetesen a legjobb sasélőhelyekre koncentráltak, így a sasfajok szempontjából az országos állomány jelentős részét számba vették a kutatók. A 2020. évi sasszinkron során Magyarországon összesen 805-859 rétisast és 390-403 parlagi sast sikerült megfigyelni.

Dr. Horváth Márton, a HELICON parlagi sas védelmi LIFE projekt koordinátora, az MME munkatársa elmondta, az utóbbi évben körülbelül 400 főt sikerült toborozni, akik kint vannak a sasok legfontosabb telelőhelyein, és standard módszer alapján felméréseket végeznek. A “legsasosabb” helyek minden évben az Alföld legtermészetközelibb élőhelyei. Heves megye, Jász-Nagykun-Szolnok, Békés megye és Csongrád megye területein, valamint Hajdú-Bihar megyében minden évben nagyszámú rétisas telel. A körülbelül 800 rétisas és 400 parlagi sas mellett 2 szirti- és 4 fekete sast láttak a megfigyelők, amelyek ritkaságnak számítanak. A szirtisasok ilyenkor általában bizonyos telelő területeken rendszeresen előfordulnak és minden évben ugyanazok a madarak járnak vissza, a fekete sasok felbukkanása viszont véletlenszerű, de szintén rendszeres. Megtalálásuk általában a szerencsének is betudható.

A réti- és parlagi sasok számában az elmúlt közel 20 évben folyamatos lassú emelkedés figyelhető meg. Az első állományfelmérések és védelmi intézkedések az 1980-as évek elejére mennek vissza, amikor is mindkét faj a kipusztulás szélén állt, nagyjából 10-20 pár lehetett az egész országban. Ehhez képest a mostani szám nagynak tűnik, de eszerint is nagyon nagy területeket kell bejárni ahhoz, hogy sassal találkozzunk. A sűrűség tehát nem nagy, biológiai szempontból viszont életképes populációnak tekinthető. Anno a kipusztulás hátterében az emberi terjeszkedés állt, ami egyébként azóta is folyamatos, amiben viszont változás van, az a követelen pusztításukban bekövetkezett csökkenés. A 20. század közepén a mérgezés, lelövés, a fészkek szétlövése nagyon nagy számban fordult elő, viszont a természetvédelmi szervezetek erősödésével, és a szemléletváltással sikerült elérni, hogy az alföldi élőhelyeken elkezdhették visszafoglalni a természetes élőhelyeket.

A mérgezés - bár nem annyira, mint 100, vagy akár 10 éve -, ma is probléma. A 2000-es évek végén figyeltek fel újra a mérgezéses esetekre, amikor főleg parlagi sasok kerültek elő. Az ennek megfékezésére indított intenzív kampány hatására sikerült visszaszorítani ezeket az eseteket, de maga a bűncselekménytípus nem tűnt el. 2019 nyarán két-fiókás parlagisas család pusztult el szándékos mérgezés következtében. Ebben az esetben kifejezetten a sasokra irányulhatott a mérgezés, de általában inkább az a jellemző, hogy ragadozók ellen teszik ki a csalétket, rókák, varjak ellen - amelyek egyébként legális módszerekkel is gyéríthetők lennének -, és ezek másodlagos áldozatává válnak a ragadozómadarak. A másik esetben mezőgazdasági használatból eredően mérgeződnek meg védett madarak, az illegálisan használt rágcsálóirtószerek tömeges ragadozómadár pusztulást okoznak.

A tényleges számok azonban jóval magasabbak lehetnek, mint amennyiről tudomást szereznek. Horváth Márton elmondta, Magyarországon létezik kutyás kereső egység, amely mérgek és tetemek keresésére specializálódott, emellett pedig a kollégák is folyamatosan járőröznek, de még mindig ez a legfontosabb veszélyeztető tényező a Kárpát-medencében. Tetemkereső kutyás egységre Spanyolországban és Olaszországban volt már 2010 környékén is példa, az ötlet tőlük származik. 2012-ben az Európai Unió támogatásával kezdték meg az együttműködést az ORFK-val, aminek keretében Falco, a németjuhász és felvezetője, Deák Gábor lett az első kiképzett egység. Kicsit később, a Pannon Eagle Life projekt keretében sikerült kiegészíteni az egységet a Carlo nevű belgajuhász kutyával, így ők ketten megosztva tudnak dolgozni az MME-vel, Samu, a németjuhász pedig a Kiskunsági Nemzeti Parkban állt szolgálatba. Ez, a környező országokban is egyre népszerűbb módszer nagyon hatékonynak bizonyul a mérgezett madarak megtalálásában, illetve a mérgezés hátterének felderítésében.

Maga a bűncselekmény általában elég nehezen felderíthető, de a hatóságokkal való együttműködés során néhány esetben sikerült kideríteni az elkövető kilétét, többször szabtak ki felfüggesztett börtönbüntetést, illetve komolyabb pénzbírságot az elmúlt években.

Mérgezés esetében, ha idejében megtalálják a madarat, meg lehetne menteni. Minden évben előkerül néhány példány, ami mérgezés miatt gyengül le. Az összes mérgezés miatt megtalált madárnak körülbelül az 5 százaléka kerül meg élve, ha viszont megtalálják, 50 százalék feletti esélye van a gyógyulásra.

A fiókák jelentős részét mindig megpróbálják ornitológia gyűrűkkel megjelölni, ez által ezres nagyságrendű adatbázis van a mozgásukról, műholdas nyomkövetéssel pedig évente 5-10 parlagi sast jelöltek meg, ezzel nagyságrendekkel több adathoz jutottak arra vonatkozóan, hol mozognak, merre mennek, ez pedig nagyban segíti a védelmi tevékenységet, illetve, hogy probléma esetén minél előbb meg tudják a madarakat találni.

Laikusként nem feltétlenül ismernénk fel, ha sassal találkoznánk, bár Horváth Márton szerint erre az esély is igen csekély. A sasok ugyanis félnek az embertől, ha látjuk is, akkor is csak nagy távolságból, ahhoz pedig, hogy megkülönböztessük például egy egerészölyvtől, nagy gyakorlat kell. Bár alapvetően távolságtartóak az emberrel, ha egy sérült madár gondozásba kerül, és olyan értelemben nem jól tartják, hogy a gyógykezelés során nem figyelnek oda arra, hogy az embert ne élelemadónak tekintse a madár, főleg hosszabb távon ez kialakíthat egy olyan kötődést, ami megnehezíti vagy egyenesen ellehetetleníti a visszailleszkedést a természetbe. Figyelni kell tehát arra, hogy a gondozónak minimális kapcsolata legyen a kezelt madárral. Horváth Márton elmondta, ezeket a madarakat nyomkövetővel engedik el, a követés során pedig szerencsére azt találják, hogy a ragadozómadarak sikeresen tudnak visszailleszkedni és költeni.

A Földalatti Slam és Művészek a klímatudatosságért közös estet tart március 15-én, Föltámadott a tenger címmel. Molnár Péter, a Slam Akadémia alapítója elmondta, ez a sor jól kifejezi, hogy egyszere a 48-as forradalomra és a klímaválságra is szeretnének reflektálni. Az esten ökopoétikai bemutató és slam poetry verseny is lesz.

A Földalatti Slam és a Művészek a klímatudatosságért közös estjéről a fentebbi linken találnak részleteket.  

Állatbarát
2020. március 6. péntek 14:00
Szerkesztő-műsorvezető: Lay Viktória