„Köszönjük,
Belső közlés

Jónás Tamás: Önkéntes vak

28/04/2024 15:01

| Szerző: Pályi Márk / Klubrádió

 | Szerkesztő: Szikora Gábor

A Klubrádió honlapján minden hétvégén közzéteszünk egy verses vagy prózai felolvasást Belső közlés című irodalmi műsorunk felvételei közül. Ma Jónás Tamás Lassuló zuhanás, Önkéntes vak és Együgyű alanyi vers című verseit hallgathatják meg a szerző előadásában.

2024. április 28. Belső közlés (2024. február 11.) Jónás Tamás: Lassuló zuhanás
02:00
00:00

Jónás Tamás azon kevés ember közé tartozik, akik cigány származásúként a magyar irodalom élvonalába kerültek, bár ő mindezekkel az élettényeivel is egészségesen polemikus viszonyban áll, amint arról a róla szóló szócikkben fellelhető idézetek és a tavaly vele készült hosszú interjú is tanúsítja.

2024. április 28. Belső közlés (2024. február 11.) Jónás Tamás: Önkéntes vak
01:50
00:00

Belső közlés című zenés irodalmi műsorunkban pontosan hat évvel ezelőtt láttuk vendégül, ahol a stúdióban Marton Éva beszélgetett vele és a költő az adásban felolvasta több új versét is. Ezek közé tartozott az a három is, amelyet mától itt, a honlapunkon is meghallgathatnak, lejjebb görgetve pedig szövegesen is elolvashatják.

2024. április 28. Belső közlés (2024. február 11.) Jónás Tamás: Együgyű alanyi vers
01:36
00:00

Jónás Tamás legutóbb azóta prózaíróként jelentette meg regényét, a Kívülállót, a Klubrádió műsorába pedig annak idején Pátkai Rozina versét is elhozta, amelyen az énekesnő az ő szövegét énekli, és alább ezt is megtekinthetik.


A versek eredeti, írott változata:


Lassuló zuhanás


cipelem ezt a kisfiút és ő cipelget engem 
nagyon féltett kis vacka van eszemben szívemben 
öt éves forma meztelen hideg van mégse fázik 
szalad az erdőből soha nem érkezik meg a házig 
szalad a havas fák közül szaladna a melegbe 
de létezik ház és van meleg ami soha nem ereszt be 

cipelem ezt a kisfiút kosarat visz így asszony 
nem akar mást csak annyit hogy reggelig alhasson 
nem akar mást csak jó cipőt ne vérezzen a lába 
rettegve gondol rá mi lesz ha eljár iskolába 
ül a padok közt földre ül vagy ültetik a földre 
nevetnek rajta mert piszkos a nyaka meg a körme 

cipelem ezt a kisfiút a lovagot aki a Marcsit 
ne tudja még megmenteni mert túl sokáig alszik 
konyhai boszorkány sikít krumplit pucol a kislány 
fehér szívével érkezik de a lánynak arca nincs már
milyen világba bújhat el ez a hazug a vesztes 
ki összevissza ígérget s csak béke időben kedves 

miféle kisfiú cipel miféle vallomásig 
harminckét éve kínoz egy férfit aki csak ásít 
miféle kisfiú lehet ilyen felnőtt fiúból 
miféle költő lehet aki hasznot se facsar a szóból 
miféle verseket szerel miféle fájdalommal 
miféle fa áll a szívében ágakkal sose lombbal


Önkéntes vak


nincsenek gonosz népek, 
megírt jövő vagy rontás, 
lélek van, néha téved, 
mesét koldul, ha nincs más, 
gyíkot nagyít az elme, 
sárkány minek is lenne, 
sorsot karmol az agyba, 
mért ne, ha karmolhatja.

nincsenek manók, egy se, 
bűbáj sincs, csak rögeszme, 
nincsen gonoszság, jóság, 
csak véletlen, s hajlandóság, 
persze, csodák még vannak, 
de titokban maradnak, 
s nincsen működő rendszer, 
mire hatnának egyszer.

bűn sincs régen, csak bűnös, 
senki senkit nem üldöz. 
csak megbízottak vannak. 
és zsoldok. seggek, talpak. 
de van valami érdek, 
féltik vagy tőle félnek. 
és szellemi nomádok 
zaklatják ezt a stábot.

de vannak tündérek. vannak. 
szagosak, mint a hajlakk. 
közöttünk élnek. itt-ott. 
isten előtt is titkok. 
minek élnek, ki tudja. 
hasznuk kereken nulla. 
érzékenyek és félnek. 
figyelnek. vannak. végleg.

ajánlás

hercegem, tudnod muszáj: 
hazudtam. a semmi fáj.
tündérből sincsen egy se, 
se dongót, és legyet se, 
se kolibrit, se lepkét
ne fogj meg és ne szedj szét.
költőd e verssel elhagy:
jó hercegem, te sem vagy.


Együgyű alanyi vers


„Szolgává tesz, királynak felken.”
Parancs, parancsnok: egy az egyben.
Csaltam felnőttben, csalódtam gyerekben.

Születtem ’73 ózdi márciusán.
Anyám helyett nővérem volt anyám.
Fordítva. Vagy mégse. Vagy talán.

Apám cigány. Szobákat festett fütyörészve.
Szeretett inni. Engem nem szeretett mégse.
Vagy csak ő talán. Vagy nem vettem észre.

Titán voltam hat-hét-nyolc éves koromig.
Kit kínzás, Zeusz, éhség el nem komorít.
Nehéz vagy áldott, majd te kitalálod, a sorom így.

Sikert sikerre arattam, s megvetettem.
Feleségem lett, s két gyereket szültünk ketten.
Rendetlen voltam a szokott régi rendszerekben.

Szabálytalan apa. Komor, különc szerető.
Pofákat vágtam Istennek. Ördögnek. S rajtam eret ő.
Játszóterem lett, s otthona Mutteremnek a temető.

Nem vagyok árva, de nincsen rokonom.
Azt mondják, költőként magamat zokogom.
Nem gondolkodom következményeken, s okokon.

Erőm, az nincs. De van elég minden másnak.
Különösen sok minden őszinte vallomásnak.
Hívnak ide-oda gyakran. És Jónás Tamásnak.

(A verseket meghallgathatják az egyes hangsávokra kattintva. Kiemelt kép: Litera.hu)