Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
Kamu a köbön: kampányolás Kijevben - Hardy Mihály jegyzete
A magyar fél nem sokat tett azért, hogy a Barátság kőolajvezeték és az ukrán-magyar barátság helyreálljon. Éppen az ellenkezőjét teszi. Emiatt aztán előre borítékolható, hogy a Digitális Polgári Körökben is aktívan kampányoló Czepek államtitkár üres kézzel, de számtalan, az ukránokkal szemben ellenséges video posztolása után tér majd vissza a magyar fővárosba.
Egy "rossz" magyarról - Szénási Sándor jegyzete
A „jó” magyar szeret ebben élni, maga mossa kényszerzubbonyát, és csodálattal tekint ápolóira.
Olaj, háború és kampány – Kárpáti Iván jegyzete
Van egy különös képessége a magyar miniszterelnöknek: képes egymástól teljesen független dolgokat egyetlen történetté gyúrni. Olyan ez, mint amikor a konyhában a hűtő teljes tartalmát beleöntjük egy lábosba, aztán reménykedünk, hogy valami ehető lesz belőle. Most éppen az olajjal történik ugyanez.
Ellenségkép - Dési János jegyzete
Nem új dolog ez, az emberiség egy tekintélyes hányada halt bele abba mindig is a történelem folyamán, hogy ellenséget képeztek neki, hogy ihajja. Néha a boszorkányok, máskor az ördög, maga Lucifer, a Kokorász, az illuminátusok, a szabadkőművesek, a pomogácsok, a zsidók, esetleg a biciklisták.
Járjatok - Szénási Sándor jegyzete
27/11/2024 18:05
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
A Tiszát támogatók jelentős része szerintem nem gondolja, hogy Magyar Péter feltétlenül jó ember, hogy nincs baj az indulataival, vagy némi pökhendiséggel. Azt sem hiszik feltétlenül, hogy ez a villámgyorsan felépült alternatíva nem omolhat be, vagy a hatalom nem verheti szét. De számukra a Tisza, és Magyar az egyetlen ráció, talán az utolsó valódi lehetőség, hogy megtörjön a rémálom.
Makacs monotonitással futnak be naponta a Magyar Péter nevű jelenség lerombolására szánt kompromatok. Ezeket persze magyarul leleplező videóknak is nevezhetjük, ami azonban, lássuk be, színtelen, kókatag megközelítése a dolognak, míg a kompromat szó súlyosan, drámaian dübörög, egyenesen a nagy orosz lélek mélyéről.
A makacsság igen tiszteletre méltó, tekintve a kompromatáradat hatását, ami ugyan nem egyenlő nullával, ám hogy afelé konvergál, gyanítható. A kormánypárti Világgazdaság nevű folyóirat mindenesetre, nem kicsit sértetten, leállította a Magyar Péterről indított szavazást, ami a remélt karaktergyilkosság helyett villámgyorsan fajult el az Magyar Péter iránti hűség és hála énekévé. A lap azt állította, hogy ez utóbbit gaz ismeretlenek úgynevezett like-farming révén állították elő, ami mesterségesen generált interakciók garmadáját jelenti, bár angol nyelvű források arra is utalnak, hogy a manipulátorok botok mellett alulfizetett bangladesi és indiai munkásokat is használnak erre a célra. Ez most és itt talán kizárt.
A like-farmingban is kételkedhetünk azért, ha a felméréseket nézzük, például a Népszava megrendelésére készült Publicus-mintát, ahol harminc százalék alatt van azok aránya, akik szerint a hanganyagok ártanak a Tiszának. Igaz lehet ez? A Medián november eleji felmérése még azt mutatta, hogy Magyarék a teljes lakosságban és a biztos pártválasztók között is átvették a vezetést. A Republikon szintén ezidőben közölt számai szerint is majdnem ez a helyzet, a Fidesz csak hibahatáron belül vezet. Az IDEA intézet is úgy látta, a Tisza előzi a Fideszt. Az adatfelvételek egyébként október végi – november eleji állapotokat mutattak.
Csak hát a volt barátnő által rögzített felvételek ezután indultak el, vagyis ezek hatására több, mint három hét alatt elvben megfordulhatott volna a borjú a választókban, hogy kissé népiesek legyünk, de ezt már a Varga Judit-féle leleplezés sem tudta beindítani, sőt. A 21 Kutatóközpont pedig, az a cég, amelyik az első, és most az utolsó felmérést közölte a Tiszáról, november 7 és 11 közötti mérések alapján azt állítja, hogy 63% szerint Magyarék képesek a kormányváltásra, bár azt nem hiszik, hogy egypárti kormány alakulhat. A fordulatnak tehát semmi jele. Abszurdisztánban persze minden lehetséges, főleg ami irracionális, de az előzményeket tekintve az, hogy a Világgazdaságnál a like-farming döntött volna, aligha valószínű.
Nincs más hátra, mint tudomásul venni, hogy a kormánypropaganda makacsságánál csak a választóké nagyobb, és ennek semmi köze a kompromatok nyomokban, vagy azoknál nagyobb mértékben valóban létező igazságtartalmához. És nem azért, mert a szebb napokat látott fideszfanatizmust másolnák, ellenkezőleg. A Tiszát támogatók jelentős része szerintem nem gondolja, hogy Magyar Péter feltétlenül jó ember, hogy nincs baj az indulataival, vagy némi pökhendiséggel. Azt sem hiszik feltétlenül, hogy ez a villámgyorsan felépült alternatíva nem omolhat be, vagy a hatalom nem verheti szét. De számukra a Tisza, és Magyar az egyetlen ráció, talán az utolsó valódi lehetőség, hogy megtörjön a rémálom. Királyfiak nincsenek, hófehér táltosparipák sem. Tudják, hogy senki sem jön el a magyarokért, hogy feléjük nyújtsa a kezét, és azt mondja, keljetek fel, és járjatok.
Az van nekik, ami van. És ami van, annak lennie kell. Olyannak, amilyen. Nem tudják nem akarni. Nincs más választásuk.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. november 27-ei adásában hangzott el.