Házi kedvenc – Arató András a Hangosfilmben

Arató András mesélt többek között arról, hogyan nézte meg véletlenül a moziban A názáreti Jézust, valamint arról, hogy bár kedveli a Rockhajó című vígjátékot, és látja benne az analógiát a Klubrádió történetével, nincs szüksége ilyen erős kapcsolatra egy filmmel ahhoz, hogy élvezze.

A beszélgetésben a számára kedves filmek mellett olyan alkotásokról is beszélt Arató András, amelyek – bár ma már nem tekinti őket feltétlenül jól sikerülteknek – személyesen a gyerekkorához, fiatalkorához kötődnek.

1975-ben jutott ki először a vasfüggönyön túlra, mondta el, és Madridban meg tudta nézni a Jézus Krisztus Szupersztárt, amelyet itthon még egy ideig nem mutattak be. Az információk alapján némi szkepticizmussal kezdte nézni, de nyert a film.

A Hair egy hasonlóan kiemelkedő zenés mű, a kultúrtörténet egy része, emelte ki Arató András. Ráadásul a Kelet-Európából érkező Milos Forman az újvilágban egy tipikusan amerikai történetet mesél el a saját hangján. Merthogy két Formanunk van, tette hozzá; egy csehszlovák, akinek például a Tűz van, babám!-at köszönhetjük, és egy amerikai, aki sikerrel építette újra a filmes karrierjét egy másik országban.

A filmek puszta szórakoztató mivoltát sem tekinti mellékesnek, ezért is sorolta fel a szívesen nézett filmek között a Top Secretet vagy éppen a Nagy durranást.

Hasonló okokból kedveli a Monte Cristo grófja vagy a Robin Hood típusú kosztümös filmeket is, amelyekhez gyerekkori emlékei is kötődnek, így minden feldolgozást megnéz belőlük. Elvárja, hogy az alkotó ne komolykodja el ezeket a népi hősökről szóló meséket, de legyen annyira igényes az alkotás, hogy nagyjából 70%-ban szórakoztasson, és 30%-ban dolgoztassa meg a néző agytekervényeit. Nem mellesleg azt is fontosnak tartja a Klubrádió elnöke, hogy ezek a klasszikus művek rendelkezzenek némi tanulsággal is.

Még egy akciófilmben is azt szereti, tette hozzá, hogy azokban legalább néha a jó nyeri el méltó jutalmát, és nem a gonosz, mert szerinte időnként szükségünk van olyan történetekre, ahol az igazság győz, még ha reménytelennek tűnik is a helyzet.

A beszélgetés zárásául néhány drámai alkotásról is beszélgettünk, illetve azok paródiáiról. Arató András régen nem díjazta feltétlenül azokat a filmeket, amelyek megtörtént tragikus eseményekből űznek viccet, ma már úgy gondolja, hogy szerencsés lehet más műfajban is szólni a múltban történtekről, hogy azokhoz is eljusson, akik különben nem néznek történelmi, dokumentum vagy ismeretterjesztő alkotásokat. Arató András hozzátette, tudja, hogy sokaknak fenntartása van például Az élet szép című filmmel kapcsolatban, de ő kifejezetten szereti Roberto Benigni filmjét.

A sorozat hamarosan folytatódik, és egy újabb kolléga gyűjti össze meghatározó mozi élményeit és kedvenc filmjeit.