„Köszönjük,

Eucharisztia. Mi is az?

5/09/2021 06:26

| Szerző: Kazinczi Károly

 | Szerkesztő: Pálinkás János

Az eucharisztia „életforrás”, a kongresszus feladata a katolikus hívek hitbeli, tudásbeli, hitvédelmi megerősítése. Az eucharisztia oltáriszentséget jelent.

Szeptember 5. és 12. között rendezik meg Budapesten az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust, amelynek küldetése, hogy tudatosítsa a katolikus hívekben: az egyház életének forrása és egyben csúcsa az eucharisztia, vagyis az oltáriszentség. A kongresszust ne a mai szóhasználat szerint értelmezzük, mint egy szakmai, tudományos tanácskozást, hanem a szó eredeti latin értelmében, vagyis összejövetelnek, nagygyűlésnek tekintsük.

Az oltáriszentség egyike a hét szentségnek, ebben az egyház szerint Jézus Krisztus valóságosan jelen van. (A Katolikus Egyház hét szentsége: keresztség, bérmálás, eucharisztia, bűnbocsánat (gyónás), betegek kenete, házasság és egyházi rend.) Ám az oltáriszentség tiszteletének több olyan formája is kialakult, ami nem kötődik a szentmiséhez, ilyennek tekinthető például az úrnapi körmenet.

Ha nem megy bentről, majd megy kintről

Az oltáriszentség előtérbe helyezése egy világi személyhez köthető. A XIX. század elején, a francia forradalom heve után vissza akarták szorítani az egyházakat. A Harmadik Köztársaság idején szerzetesrendeket tiltottak be, kiebrudalták az egyházakat az oktatásból, kimondottan egyházellenes hangulat alakult ki. Ekkor lépett a színre Emilie-Marie Tamisier, egy Dél-Franciaországban élő asszony, akinek szinte semmi köze nem volt a hivatalos egyházhoz, és zarándoklatokat szervezett olyan helyszínekre, amelyekhez az oltáriszentséggel kapcsolatos legendák fűződtek. A katolikus püspöki kar persze ellenezte mindezt, félve attól, hogy a hatalom visszaüt, de végül XIII. Leó pápa is a kezdeményezés mellé állt. 1881. júniusában megtartották az első kongresszust Lille városában.

Létrehozták a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Állandó Bizottságát, majd évente rendeztek kongresszusokat francia nyelvterületeken. 1905-ben már Rómáig jutottak, ahol X. Pius pápa is megjelent, aki nagyon fontosnak tartotta az oltáriszentség lelki táplálék jellegét. Azóta van tömeges áldozás a kongresszusokon. Igen ám, csak jött az I. világháború.

1922-ben sikerült újabb kongresszust –nevezzük inkább gyűlésnek- tartani. Itt már markánsabban látszott a mindig is elérendő cél: a vallástól egyre inkább elforduló emberek megnyerése. Rendeztek kongresszusokat Amerikában, Ausztráliában, Manilában, bár nem meghatározott forgatókönyv szerint, még az időben is ugrált a szervezés, nem csak térben.

 
Eucharisztikus kongresszus, középen Pacelli bíboros
Fortepan/Új Ember
 

Magyarország is bejelentkezett, Serédi Jusztinián hercegprímás elérte, hogy Budapest kapja meg az 1938-as kongresszus rendezési jogát, valószínűleg szerepet játszott ebben az is, hogy akkor volt Szent István halálának 900. évfordulója. De ne felejtsük el, 1938-at írunk. A nácizmus olyan erővel tör fel, mint egy gejzír, küszöbön a II. világháború.

Május 25-én szakadt az eső, de már napok óta olyan volt az idő, mégis elmentek a megnyitóra, a Hősök terére rengetegen, becslések szerint 200 ezer ember. A kongresszus ideje alatt körülbelül 300 ezer budapesti és 250 ezer vidéki vett részt a rendezvényeken. Adolf Hitler már ereje teljében volt, megtiltotta a németeknek és az osztrákoknak, hogy Budapestre jöjjenek, mégis vállalták a kockázatot, 25 ezren.

XI. Pius pápa személyesen nem jött el a kongresszusra, őt Eugenio Pacelli bíboros képviselte, akit később pápává választottak XII. Pius néven. Pacelli kiváló diplomata volt, Magyarországot a háború torkában a kereszténység védőbástyájának nevezte. Értett az emberek nyelvén, kijelentette, hogy „nem fél az esőtől, és maradjunk csak Isten szabad ege alatt”. El is állt az eső.  

Szemtanúk beszámolói szerint rendkívüli benyomást tett a hívőkre. Részlet a kongresszuson elmondott szentbeszédéből:

"Az eucharisztikus Krisztussal ma is úgy bánnak, ahogyan bántak Krisztussal földi életében. Krisztus szenvedése Betlehemtől és a Golgotától az idők végezetéig tart. Ez a keresztény szív számára megpróbáltatást és szenvedést okozhat, de nem lehet akadálya hitének. Hol van ma Heródes és Pilátus? Hol van Néró, Dioklécián és Juliánus aposztata? Hol vannak az első századok keresztényüldözői? Porrá és hamuvá lettek a kereszténység ellenségei. A győztes: az Oltáriszentség Krisztusa! (...) Ő lesz a győztes továbbra is! "

 
Eucharisztikus Kongresszus Hősök tere
Fortepan/Új Ember
 

A történethez hozzátartozik, hogy egy eucharisztikus világkongresszus megrendezésének ötlete már 1926-ban felvetődött Budapesten. ’28-ban próbaképpen rendeztek is egy kicsi, nemzeti kongresszust, ezután indult meg és teljesedett ki a folyamat.

Pacelli, azaz már XII. Pius pápa egészen élénk külpolitikai tevékenységet folytatott, elmondható, hogy meg akarta akadályozni a háborút. Persze Hitler és Mussolini nem akart tárgyalni a Szentatyával. Egy idézet még XII. Piustól: „A békével még nem veszett el semmi, de a háborúval minden elveszhet.” Nem fogadták meg bölcs tanácsát. Hitler kirobbantotta a második nagy világégést.

A cikksorozatot folytatjuk II. János Pál magyarországi látogatásával, hiszen ő volt az első hivatalban lévő pápa, aki itt járt. Fotó:MTI/Szigetváry Zsolt.

Szerző: Kazinczi Károly