Én vétkem

Új ablakban

2019. március 08. Café Péntek (2019. március 8., péntek 20:00)

53:01

00:00

Műsorvezetők: Váradi Júlia

Budapesti Építészeti Filmnapok 

Az esemény ajánlója:

RomArchive – kiállítás és konferencia a roma kultúráról a CEU-n – Bernáth Gábort és Daróczi Ágnest szólaltatta meg a Café Péntek

Ó, Te Ló! – kiállítás zenével. Révész László László az Indigó Csoport hajdani tagja beszélt a műsorban.

Waldheim keringő – Donáth Péterr filmgyártóval beszélgetünk az új osztrák dokumentumfilmről

Erdős Virág író, költő a pedagógusok nőnapján elszavalja Én vétkem című versét, és természetesen beszélget is a műsorban. 

én vétkem

hagytam hogy kapásból
hülyére vegyétek
hagytam hogy tettleg is
helyére tegyétek
hagytam hogy ne legyen
mázlija juszt se
hagytam hogy ne érje
el még a buszt se
hagytam hogy pokollá
tegyék az életét
hagytam hogy röhögve
kérjék a bérletét
hagytam hogy bagóért
szopja a rezet
hagytam hogy ne fogja-
tok vele kezet
hagytam hogy piti kis
vétkekért szívassák
hagytam hogy ne derül-
jön ki az igazság
hagytam hogy beszálljon
apuka cége
hagytam hogy ok nélkül
rakják a „c”-be
hagytam hogy vergődés
legyen a suli
hagytam hogy kibukni
legyen a buli
fejvesztve fusson a
Kultúra Házából
hagytam hogy kitessé-
keljék a plázából
hagytam hogy ráálljon
ne nagyon szarozzon
hagytam hogy félpénzért
feketén falazzon
hagytam hogy fogdossák
buzgón a fenekét
hagytam hogy sokallják
sokan a gyerekét
hagytam hogy Budáig
fusson egy kérvénnyel
hagytam hogy gazdagabb
legyen egy élménnyel
hagytam hogy kihulljon
végleg a rostán
amikor palávert
csinál a postán
hagytam hogy köpködve
szidják az urát is
hagytam hogy lemossa
csendben a csulát is
hagytam hogy szorongjon
nappal és éjjel
hagytam hogy emiatt
menjenek széjjel
hagytam hogy ne legyen
gyógyír a bajára
hagytam hogy ne jusson
gázra se kajára
hagytam hogy ne terem-
jen a föld eleget
hagytam hogy lopnia
kelljen a meleget
hagytam hogy hibát a
hibára halmozzon
hagytam hogy üljön a
seggén és malmozzon
hagytam hogy börleszkké
legyen a bánat
hagytam hogy bringával
hajtson a fának
hagytam hogy ne játsszon
érdemi szerepet
hagytam hogy ne legyen
bennetek szeretet
hagytam hogy krumpliban
mérjék a segélyét
hagytam hogy félvállról
vegyék a fekélyét
hagytam hogy ne legyen
alku a kaszásnál
hagytam hogy ne legyen
jobb hecc a baszásnál
hagytam hogy jöjjön az
utolsó ítélet
hagytam hogy röhejbe
fúljon a hitélet
hagytam hogy ne vágyjon
más hókusz-pókuszra
reggel egy felesre
este a Fókuszra
hagytam hogy ne legyen
dolga se tébéje
hagytam hogy romokban
álljon a tévéje
hagytam hogy horrorrá
legyen a valóság
hagytam hogy ne legyen
számára tanulság
hagytam hogy diadalt
üljön az enyészet
hagytam hogy hagyja a
francba az egészet
hagytam hogy ne tudja
ne lássa ne értse
hagytam hogy ne fogja
fel még a felét se
hagytam hogy ő legyen
most is a lúzerŰ
aki a legesleg-
elsők közt húz el
hagytam hogy nyűg legyen
kint is és idegen
s épp olyan hazátlan
jöttment mint idebenn
hagytam hogy hadd higgye
ami volt köddé lett
bárhogy is kezdődött
annó a történet

én viszont ott voltam
van róla papírom
fura de van ez a
heppem hogy megírom
ott álltam pénztárca
mobil a zsebbe’
bedugtam tövig az
ujjam a sebbe
láthattam láttam is
mindent és mégis:
hagytam hogy hagyjátok
hadd hagyjam én is
én vétkem én vétkem én igen nagy –
hagytam hogy így legyen
de te
ne hagyd