Ady Endre: Emlékezés egy nyár-éjszakára

Franz Kafkának a modern világ paradigmájaként számon tartott Az átváltozás című elbeszélését – amely tulajdonképpen az ókortól kezdve észlelt és ábrázolt jelenséget emelte középponti szintre – egy-két év elteltével követte Ady Endre hasonló tartalmú verse, az Emlékezés egy nyár-éjszakára, amely az élet és halál ambivalenciáival megbirkózni nem képes ember „összeomlását”, veszteségeit mutatja be a költőre jellemző hatásos szerkezettel. Ezt a verset a Klubrádióban Egger Géza színművész olvasta föl Tükörfordítás című kulturális tényfeltáró és ismeretterjesztő műsorunknak az antiszemitizmus, illetve annak megítélései körüli ambivalenciákkal foglalkozó adásunk végén, mintegy általános kereteként annak, amit pl. Lauri Pilter észt író írásában tapasztalhattunk – hisz az abban bemutatott jelenség is a valóság megélésének nehézségeivel függ össze.

Különös válaszát Ady remek versére, amelynek zárlatában pontosan fogalmazza meg, hogy a feszítő ambivalenciák kettős hatásaként mindössze az ellentmondás tapasztalatának nehezen kezelhető, pusztító hatása marad, fél évszázaddal később a neoavantgárd költő és tibetológus, Szerb János is megfogalmazta Emlékezés egy különös nyár-éjszakára című versében, amelyben már nem a világégés, hanem az annak világállapottá vált állandóságából való kiszabadulásnak legalább az illúziója jelentené az újdonságot. A fenti hivatkozásra kattintva Szerb versét is meghallgatják, a mától itt, a honlapunkon is elérhető Ady-verset pedig erre a linkre kattintva szövegesen is elolvashatják.

A verset a fenti hangsáv lejátszás gombjára kattintva lehet meghallgatni.