„Klubrádió“
Reggeli gyors

Addig várakoztatták, míg le kellett vágni a lábát

1/07/2019 14:06

| Szerző: Klubrádió

Dr Tóth Gyula érsebész halála is újra felhívta a figyelmet arra, milyen kiszolgáltatott helyzetben vannak a magyar érbetegek. Tragikusan alakul a magyarországi lábamputációk száma, amin sokat javíthatna a kormány, ha az új gyógyítóközpontokról elfogadott terveket elkezdené megvalósítani.

2019. július 01. Reggeli gyors-részlet/Interjú Dénes Tamással (2019-07.01.)
07:35
00:00
Ez így kevés, amit a kormány tesz az érbetegek ellátásáért, miközben Magyarországon, jórészt vaszkuláris betegségek miatt, kétszer-háromszor annyi lábat kénytelenek levágni az orvosok, mint a környező országokban. Tehát ha nem a gazdagabb nyugat-európai államokhoz viszonyítjuk a hazai helyzet, akkor is tragikus a helyzet – erről beszélt a Reggeli gyorsban Dénes Tamás, a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezetének elnöke.

Az orvos annak kapcsán nyilatkozott, hogy múlt héten elhunyt Dr. Tóth Gyula, a Péterfy Kórház-Rendelőintézet és Manninger Jenő Országos Traumatológiai Intézet érsebésze, halálával pedig összeomlott a betegellátás. Március eleje óta egyedül gondozta a Péterfy ellátási területéhez tartozó krónikus érbetegeket, és a hónap minden napján telefonos készenléttel segítette a baleseti központ ügyeleti munkáját, vagyis a hét minden napján 24 órás ügyeletben volt, bármikor csöröghetett a telefonja, hogy mennie kell műteni.

 
Forás: Pixabay
 

Pont fordítva, mint máshol

Dénes Tamás szerint ez az eset is mutatja, milyen helyzetben van a magyarországi érellátás, aminek javítását az orvostársadalom régóta kéri. A szakma már több javaslatot is letett az asztalra arról, hogyan kellene racionalizálni az érsebészeti ellátást, és nem csak azért, mert kevés az érsebész, és gyakorlatilag nincs utánpótlás, hanem azért is, mert a XXI. században nem egyszemélyes Don Quijote-i harcokat kell vívni, hanem központokban kell ellátni a betegeket – mondta a szakszervezeti vezető.

Az érbetegek ellátása a világban alapvetően átalakult az elmúlt évtizedekben, a nyitott műtétek mellett mind nagyobb szerepe van a pácienst jobban kímélő, rövidebb gyógyulási idővel járó katéteres operációknak. A modern eljárásokhoz azonban komoly orvoscsapat kell – radiológus, angiológus, érsebész –, amelynek tagjai szakosodott gyógyászati központokban végezhetik hatékonyan a közös munkát. Ráadásul ezek a helyek a képzést, és így a jelenleg elapadt utánpótlás újraindítását is segíthetnék, mert gyakran nem csak a modern eljárások alkalmazásának hiánya a probléma, hanem az alacsony kapacitás is, mint ahogy Tóth Gyula túldolgoztatása is mutatja.

Dénes Tamás megjegyezte, Angliában tízből hét-nyolc érműtétet endovaszkuláris módszerrel végeznek el, és csak a maradéknál végeztek nyitott műtétet. Magyarországon az arány fordított.

Elfogadták, aztán nem történt semmi

Az tehát, ha egy nagy ellátási területű kiemelt intézményben egyetlen érsebész dolgozik, az mindenkinek felveti a felelősségét, aki erről tudott, és nem intézkedett időben, hogy megoldódjon az ellátás. A probléma azonban nem csak a Péterffyben létezik, hanem sok más intézményben is. Jellemző, hogy pár hónapja az egyik budapesti kórházból az összes érsebész nyugdíjba ment. A döntéshozók pedig úgy kezelték a helyzetet, hogy papíron egy olyan érsebészeti osztályhoz rendelték az érintett több százezer körzetes személyt, amely valójában képtelen ellátni ennyi ember közül kikerülő érbeteget.

Dénes Tamás szerint az, ahogy Tóth Gyulát dolgoztatták minden szempontból szabálytalan volt, az alkalmazója törvénysértést követett el. Vannak azonban hivatalok is, amelyeknek látniuk kellett volna, hogy az érsebészeti ellátásban anomáliák vannak, aminek kiküszöbölése nem csak pénz, hanem szervezés kérdése is.

A szakma tehát megtette javaslatait, amelyeket a kormány is elfogadott, és megszületett a vaszkuláris centrumok szóló határozat, mégsem látni semmilyen konkrét intézkedést, és pénzforrást, amelyből ezek a központokat fejleszteni lehetne.

Túl későn jött, le kell vágni . . .

Dénes Tamás szerint a rengeteg lábamputáció oka, hogy a betegek gyakran későn jutnak el a műtétig, amikor már nincs más módszer a megmentésére, mint a végtag eltávolítása. Abban pedig, hogy miért nem időben kerül a szakorvos elé a beteg, az ellátási feltételek elégtelenségének, illetve a kapacitás- és létszámhiánynak komoly szerepe van. Azon túl ugyanis, hogy már nincs utánpótlás, a meglévő orvosok közül többen magánpraxisba vagy külföldre mennek dolgozni a megfelelő munkafeltételek hiánya, a túlterheltség és az alacsony bérek miatt.

Jobb szervezés, magasabb bérek és új gyógyító központok kellenek. Szeretnék végre látni a régóta tervezett szuperkórházak alapköveinek elhelyezését is, mert az, hogy egy érsebészet és egy traumatológia külön dolgozik, életveszélyes – tette hozzá.

A problémáról többek közt a weborvos.hu is többször írt. Egyik tavalyi cikkükben egy fiatal férfi tragikus esetét ismertették. Mint írták, az alsóvégtagi érbetegek hazai ellátásának egyenetlenségét, hiányosságai pontosan mutatja a fiatal, 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő fpáciens története. Az egyik lábát meg tudták menteni, mert időben orvoshoz került, a másikat nem, mert elakadt valahol az ellátórendszerben.

Reggeli gyors/Interjú Dénes Tamással
2019. július 01., hétfő 07.35
riporter: Szénási Sándor