A szellem napvilága ragyogjon minden ház ablakán! – Hardy Mihály jegyzete
19/09/2020 15:08
| Szerző: Hardy Mihály/Klubrádió
Fáradt, elhasznált arcokat látok a buszon és az utcákon, törtető, másodperces előnyökért másokat legázoló autósokat az utakon, unott és fafejű csinovnyikokat a hivatalokban. Tudom, mindez általánosítás és mint ilyen félrevezető is lehet, de megkockáztatom, hogy nagyon sok hallgató egyetérthet velem abban, hogy vannak ilyen tapasztalatai.
Attól tartok, hogy velem együtt, ebben a kérdésben nagyon sokan lehetnek elégedetlenek és itt most kérem, hogy vonatkoztassanak el a napi politikától, ugyanis nem arról van szó. Hanem nagyon egyszerű dolgokról. Olyanokról, amik alapjaiban határozzák meg a mindennapjainkat, olyan egyszerű dolgokról, hogy ránk mosolyognak-e a közértben, segít-e az ügyes-bajos dolgunkat elintézni, akit egyébként ezért fizetnek, emberként és felnőttként kezel-e bennünket a körzeti orvos, ha elvetődünk hozzá, és vajon estére tele lesz-e a hócipőnk mindazzal, ami napközben történt velünk. Mert persze a nagy rendszerek, az ország vezetőinek a viselkedése határozza meg hosszú távon, hogy milyenek a magatartási minták, de a hétköznapi közérzetünket mégiscsak a kis, látszólag csip-csup ügyek határozzák meg.
És ezekben a dolgokban cseppet sem állunk jól, az az érzésem. Fáradt, elhasznált arcokat látok a buszon és az utcákon, törtető, másodperces előnyökért másokat legázoló autósokat az utakon, unott és fafejű csinovnyikokat a hivatalokban. Tudom, mindez általánosítás és mint ilyen félrevezető is lehet, de megkockáztatom, hogy nagyon sok hallgató egyetérthet velem abban, hogy vannak ilyen tapasztalatai. És azt sem mondom, hogy egy országgal arrébb, ott a Lajtán túl tejjel és mézzel folynak az alpesi patakok, de akinek már volt szerencséje ott huzamosabb időt eltöltenie, rájöhetett, hogy nemcsak arról van szó, hogy az osztrák szomszéd fűje zöldebb, hanem az élete is valahogy simább és egyszerűbb. Hogy nem akadályfutásból és űzött rohanásból állnak csak a hétköznapok. Nem akarok a nemzet-karakterológia ingoványos talajára tévedni, de szerencsésnek érezem magam, hogy volt alkalmam jó pár európai ország hétköznapjaiba is beletekintenem. Évek óta foglalkoztat a gondolat, hogy legalább statisztikailag vajon mitől jobb és nyugodtabb annak az élete, akit tőlünk kicsit nyugatabbra tett le az a bizonyos gólya.
És arra jöttem rá, hogy mindez – mármint, hogy miként érezzük magunkat a bőrünkben – nemcsak gazdagság és gazdasági fejlettség függvénye, hanem egyfajta belső tartás és elhatározás kérdése is. Nagyon sok külföldi barátom figyelte meg és tette szóvá, hogy mi magyarok borúlátóak és alapból negatív beállítottságúak vagyunk. Mindenben meg tudjuk látni a rosszat. Hogy ez vajon az évszázados török átok vagy a történelmünk vérzivatarának az oka – nem tudom. Azt viszont igen, hogy soha sem késő újrakezdeni, soha sem késő kitalálni azt, hogy milyen Magyarországon lenne élni jó, milyennek szeretnénk látni ezt a 97.000 négyzetkilométert tíz, húsz vagy harminc év múlva. Hogy mit hagyunk a gyerekeinkre és az unokáinkra? Egy végletesen megosztott, egymásra acsargó, rosszkedvű és frusztrált Magyarországot, amelyet a fortélyos félelem igazgat vagy egyszer még eljöhet az az idő, amikor a szellem napvilága ragyog minden ház ablakán.
Hardy Mihály jegyzete a 2020. szeptember 19-i Hetes Stúdióban hangzott el.
