A racionalitás a politikában nem zárja ki az érzelmeket

Ezen a másfél napos konferencián is felmerültek - a populizmus terjedésének az okait boncolgatva – azok a visszatérő megállapítások, hogy az uniós intézményrendszer nem tudott időben elég hatékony válaszokat adni olyan súlyos kérdésekre, mint a 2008-ban a hitelválsággal indult gazdasági válság, illetve a 2015-ben jelentkezett migrációs hullám, valamint a Brexit-folyamatot sem tudja normálisan kezelni, és hogy a populisták leegyszerűsített, könnyen fogyasztható válaszokat kínálnak, vonzó csomagolásban.

Václav Štětka, a prágai Károly Egyetem kutatója, aki jelenleg az angliai Loughborough egyetemén politikai kommunikációt oktat, felhívta ugyanakkor a figyelmet a kommunikációs módszerek drámai átalakulásának a jelenségére is, ami szintén a populisták kezére játszik. Szerinte nagy szerepet játszik ebben a közösségi médiaplatformok elterjedése.

A populisták szeretik a közösségi médiát, mert segít nekik abban, hogy megkerüljék a hírek hagyományos kapuőreit, és gyorsan eljuttassák üzeneteiket a szavazókhoz, a közönséghez - ahhoz, hogy a szorosabb személyes kapcsolat illúzióját teremtsék meg a közvéleménnyel, a szavazókkal, és ezzel segítsék a populisták elitelellenes arculatának, olyan képnek a kialakítását, hogy ők közelebb állnak a néphez.

Štětka megjegyezte, hogy Kelet-Közép-Európában a nyugati-európai átlagnál magasabb azoknak az aránya, akik a közösségi platformokon keresztül jutnak hírekhez, és alacsonyabb az úgymond közszolgálati média hiteles forrásként való elfogadottsága. Beszámolt olyan felmérésről, amely azt mutatta ki, hogy legalábbis a Cseh Köztársaságban a közösségi média mellett – a digitális korral kevésbé lépést tartók, főként az idősebbek számára - eléggé elterjedt a lánclevelezés módszere. Meghatározott társadalmi csoportoknak ezek a láncszerűen terjesztett emailek jelentik a közösségi platform mintegy pótlékát.

Jürgen Dieringer, a brüsszeli holland nyelvű Szabad Egyetem Vesalius kollégiumának professzora az EU-ellenes szavazatok területi eloszlását elemezte. Arra a következtetésre jutott, hogy az európai regionális politikának a hanyatló régiókban az eddiginél nagyobb arányban kellene eszközölnie beruházásokat oktatási és kulturális vonatkozásban, illetve abban a tekintetben, hogy oda kell vinni a munkát, ahol az emberek vannak, és nem az embereket kell oda vinni, ahol a munkalehetőség van. Ha ugyanis elvisszük az embereket onnan, ahol időtlen idők óta élnek, kiszakítjuk őket hagymányos környezetükből, akkor az frusztrációt okoz, idegenül fogják érezni magukat, és ez Európa-ellenes politikai választásukban is megnyilvánulhat.

Smaranda Enache volt román nagykövet, a marosvásárhelyi Pro Europa Liga elnevezésű civil szervezet társelnöke arról a dilemmáról beszélt, ami a mai romániai civil társadalmat foglalkoztatja és megosztja. 

Egyfelől hasznos idiótáknak nevezik azokat, akik minden feltétel nélkül készek támogatni azokat a pártokat, amelyek Európa-pártinak mondják magukat, de a mindennapi politikában vannak nem demokratikus megnyilvánulásaik is. Vagy pedig azt a veszélyt kell-e kiküszöbölnünk, hogy fennmaradjon ez az Európa-ellenes kormány.

Karolina Wigura, a Varsói Egyetem szociológiai intézetének a tanársegédje arra építette mondandóját, hogy miután elpárolgott a világháborútól, illetve a kommunizmustól, vagyis a múlt visszatérésétől való félelem, feltűnt a jövőtől – így például az automatizációnak a munkapiacra gyakorolt hatásaitól, vagy éppen a megjelenő migránstól - való félelem, és a populisták nagyon ügyesen artikulálják ezt a félelmet. Wigura szerint ennek ellenszere lehet, ha a liberálisok szakítanak azzal a feltételezéssel, hogy a racionalitás a politikában kizárja az érzelmeket. Igenis, érzelmeket kellene vinniük a mondandójukba.

Krekó Péter, a Political Capital Intézet ügyvezető igazgatója azt a meglátását osztotta meg a konferencia résztvevőivel, hogy a brüsszeli fősodorbeli politizálás gyakran túlságosan rövid távú szempontoknak alávetettként jelenik meg, nem eléggé elvszerű. Márpedig a politikusnak tudnia kell, mit akar elérni, és ahhoz ragaszkodnia kell hosszabb távon is.

Címlapi kép: Paolo Veronese: Európa elrablása. Kárpáti János összefoglalója meghallgatható a fenti lejátszás gombra kattintva.