Kedvenc szakpolitikusod – Selmeci János jegyzete
Szóval a Tisza Párt most kap tőlem egy pontot az orvosáért, és a kitűnően felismert lehetőségért, és annak különösen drukkolok, hogy ők megmutassák magukat, végül is nem ártana megtudnunk, hogy végül is kikre szavazott a választók harminc százaléka.
Bohócok Posványoson – Hardy Mihály jegyzete
Talán a hely szelleme, Bálványos okozza Németh Zsolt fejében ezt a nagy Trump-bálványozást. Még szerencse, hogy pár órával korábban ugyancsak ő, ünnepélyesen átadott egy szippantós kocsit is Posványoson. Úgy látom, szükség lesz rá…
Jönnek a hírek! – Szénási Sándor jegyzete
Mármost a nemtürk, nemorosz, és egyéb, ezektől elhatárolódó média felhívja arra a figyelmet, hogy Azerbajdzsánban a kormánykritikus aktivistákat 1. börtönben tartják, 2. meg is kínozzák őket, arról meg szó sem lehet, hogy az azeri nyilvánoságban bárki összevissza fecsegjen, ha mégis megteszi, lásd az első, és a második pontot.
1500 milliárd már a zsebben
Ez abból jött össze, hogy kurva vastagon fog a ceruza, amikor öntik a tengernyi betont, vagy éppen drágán adnak szolgáltatásokat olyan cégeken keresztül, amiket még állami megrendelésekkel is megtámogatnak. Nem akarok senkit elkeseríteni, de a helyzet az, hogy történjen bármi is, ezt a vagyont jogállami kereteket között már soha nem tudjuk visszaszerezni.
Nemzeti Múzeum 2222 – Dési János jegyzete
Demeter Szilárd azon aggódik, hogy lesz-e 2222-ben (miért pont akkor?) még magyar kultúra. Ezt kell megvédeni a libsibolsi brüsszelista, migráns csürhétől vagy mi. Fogalmam sincs, mi lesz 2222-ben, és csak remélni tudom, ha lesz magyar nyelv és kultúra, amely talán olyan erős, hogy még D. Sz-t is túlélheti, akkor elhelyezik ezt a kiperelt pályázatot egy múzeumban, ahol bemutatják az orbáni rendszerben tenyésző szolgalelkűséget, pitiánerséget, politizáló nagyképűséget, a mindent a politikai haszonszerzés szolgálatába állító világot.
Kommandósok – Józsa Márta jegyzete
Milyen reggele lesz majd az asszonynak? Nincs otthon a gyerek, cserébe az egész lakást feldúlták.
Az erősebb felrúgja a gyengébbet
Nem mondom, hogy azért rúgja fel egy karateedző a rábízott gyermeket, mert a belügyminiszter vezeti az oktatás ügyét – de valamiféle összefüggés – metaforikus változat – mégiscsak felsejlik. Hiszen a rendszer arra épül, hogy az erősebb felrúgja a gyengébbet, szakszerűen, kíméletlenül.
Klímamisszió – Selmeci János jegyzete
Néhány hét múlva azonban eltűntek a címlapokról az elromlott klímákról szóló hírek. Az utasok újra használni tudták a vasutat, és el sem párolognak közben, a kórházakban újra műtöttek, és a meleg miatti halálozások száma is csökkent. A gazdasági minisztériumban egy lakossági klíma pályázaton dolgoztak, ügyelve arra, hogy a legszegényebbeket kizárják belőle, klímát pedig csak bizonyos cégektől vásárolhassanak a családok.
Vetemedés – Dési János jegyzete
11/05/2024 15:05
| Szerző: Dési János/Klubrádió
Egy minisztériumi dolgozót kirúgtak, mert megosztott egy mémet, egy fotómontázst, amely Nagy Márton minisztert (ár)sapkában ábrázolja. A mi kis házi használatú III. Richárdocskánk, a Nagy Vidnyánszky szintén nem vetemedne, arra, hogy elhallgattasson bárkit, éppen csak kicsúszott a száján, amikor az ország egyik vezető művészét penderítette ki a homokozójából, hogy tíz évig tűrte, hallgatta, Udvaros Dorottya miket mond.
Kiskanállal vizet hordani az óceánba legalább olyan felesleges, mint felemlegetni, hogy tegnap mit mondott a magyarok kis vezetője a mához képest. Az, hogy pár éve elhangzott, hogy „mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk” az itt a frekvenciájától megfosztott Klubrádióban különösen mókásnak hangzik. Ahogy a Népszabadság megszüntetése, az Origo, az Index elrablása is csak újabb csepp a hazugság nagy óceánjában. Ha egy állami alkalmazott fellép egy tüntetésen, másnap már ki is van rúgva, mert mégiscsak. A minap pert nyert egy minisztériumi dolgozó – igaz, eső fokon – aki megosztott egy mémet. Most kapaszkodjanak meg, egy fotómontázst, amely Nagy Márton minisztert egy sapkában ábrázolja valami olyasmi szöveggel, hogy „Mi sapkán keresztül védjük az embereket.” Igaz, azzal védekezett az elkövető, hogy csak zárt körben terjesztette a felségsértő alkotást, de ez nem ok arra, hogy továbbra is a diktatúra működését szolgálja, mint miniszteriális alkalmazott. Ki is lett penderítve. Pedig a sapka csinos, Nagy Márton snájdig, még mosolyog is a képen, amely különösen vonzóvá teszi férfias arcélét. A minisztériumi elhárításnak viszont nincs humorérzéke és valószínűleg a Svejkből sem tudná felidézni azt a részt, amely Palivec kocsmáros vesztét okozta, amikor azt merte megjegyezni, hogy:
„– Azelőtt a császár őfelségének a képe lógott azon a falon (...) éppen ott, ahol most a tükör lóg.
– Az, jól tetszik emlékezni – felelte Palivec úr –, ott lógott, és leszarták a legyek, hát felraktam a padlásra. Hiszen tudja kérem, esetleg valaki valamilyen megjegyzést engedhet meg magának és kész a baj vele. Hát kell ez nekem?”
Node beszélgetőtársa, Bretschneider úr az államrendőrség ügynöke sosem ígérte azt, hogy ő nem vetemedne. És fel is jelentette Palivecet. Úgy kell neki, miért beszélt összevissza – mémek, internet akkor még nem lévén. Tíz évet kapott a leszart képes megjegyzéséért, igaz, a birodalom négy év múlva, úgy ahogy volt, összedőlt.
Innen üzenem azoknak a miniszteriális fogdmegeknek, akik az én adóforintjaimon kollégáik vicces vagy annak szánt FB posztjai után vadásznak, hogy nagyon vigyázzanak, nehogy a végén úgy járjanak, mint neves irodalmi elődjük, Bretschneider titkosrendőr. (És, hogy ő miként járt? Tisztelt miniszteriális csendőrlegények és fogdmeg urak, lehet nyomozni.)
És most, amikor ide érek, már több hűséges hallgatóm türelmetlenkedik, de hol marad a mi kis házi használatú III. Richárdocskánk, a Nagy Vidnyánszky. („Nem is tudok egyébbel szórakozni,/Mint hogy a napon nézem árnyamat/És csúfságomat magam magyarázom:/Én, mivel nem játszhatom a szerelmest,/Hogy eltöltsem e csevegő időt/Úgy döntöttem, hogy gazember leszek.”)
Ő sem vetemedne, arra, hogy elhallgattasson bárkit. Éppen csak kicsúszott a száján, amikor az ország egyik vezető művészét penderítette ki a homokozójából, hogy tíz évig tűrte, hallgatta, Udvaros Dorottya miket mond. Tíz évig, tényleg szobrot érdemelne angyali türelemért. Más kérdés, miért nem kollégája színházi sikereivel foglalkozott és miért szabadidős megjegyzéseivel. (Az SZFE melletti kiállás, vagy, hogy mégsem helyes, ha színészeket súlyos baleset ér munka közben, annak felelősének kellene lennie.)
Most legutóbb arra vetemedett III. Vidnyánszky Richárd, hogy egy negyedszázados hagyományt megtörve, nem hívta fel és nem gratulált a nemzet színészének, Kulka Jánosnak. Kulkát ő nem szereti, vagy szereti ugyan, de gazdáinak jelezni akarja, hogy tudja, hiba történt, amikor egy liberális hírben álló színész kapta a kitüntetést. Ezért tahó mód viselkedik. Merthogy a tahóság belépő az állampártba.
A nemzet színészei maguk választják meg mindig az új tagokat, így csúszhatnak be nem kormányölebek is. Persze a vetemedésnek is van határa, már készen is áll a javaslat, hogy ezentúl a megbízható pártkádereket tömörítő MMA dönthet majd erről is –és akkor szegény III. Vidnyánszky gratulálhat a jövendő, megbízható elvtárs-művészeknek.
Hacsak le nem szarják addig a legyek őket.
Dési János jegyzete a Hetes Stúdió 2024. május 11-i adásában hangzott el. Kiemelt kép: Flickr.com