Vetemedés – Dési János jegyzete

Kiskanállal vizet hordani az óceánba legalább olyan felesleges, mint felemlegetni, hogy tegnap mit mondott a magyarok kis vezetője a mához képest. Az, hogy pár éve elhangzott, hogy „mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk” az itt a frekvenciájától megfosztott Klubrádióban különösen mókásnak hangzik. Ahogy a Népszabadság megszüntetése, az Origo, az Index elrablása is csak újabb csepp a hazugság nagy óceánjában. Ha egy állami alkalmazott fellép egy tüntetésen, másnap már ki is van rúgva, mert mégiscsak. A minap pert nyert egy minisztériumi dolgozó – igaz, eső fokon – aki megosztott egy mémet. Most kapaszkodjanak meg, egy fotómontázst, amely Nagy Márton minisztert egy sapkában ábrázolja valami olyasmi szöveggel, hogy „Mi sapkán keresztül védjük az embereket.” Igaz, azzal védekezett az elkövető, hogy csak zárt körben terjesztette a felségsértő alkotást, de ez nem ok arra, hogy továbbra is a diktatúra működését szolgálja, mint miniszteriális alkalmazott. Ki is lett penderítve. Pedig a sapka csinos, Nagy Márton snájdig, még mosolyog is a képen, amely különösen vonzóvá teszi férfias arcélét. A minisztériumi elhárításnak viszont nincs humorérzéke és valószínűleg a Svejkből sem tudná felidézni azt a részt, amely Palivec kocsmáros vesztét okozta, amikor azt merte megjegyezni, hogy:

„– Azelőtt a császár őfelségének a képe lógott azon a falon (...) éppen ott, ahol most a tükör lóg.

– Az, jól tetszik emlékezni – felelte Palivec úr –, ott lógott, és leszarták a legyek, hát felraktam a padlásra. Hiszen tudja kérem, esetleg valaki valamilyen megjegyzést engedhet meg magának és kész a baj vele. Hát kell ez nekem?”

Node beszélgetőtársa, Bretschneider úr az államrendőrség ügynöke sosem ígérte azt, hogy ő nem vetemedne. És fel is jelentette Palivecet. Úgy kell neki, miért beszélt összevissza – mémek, internet akkor még nem lévén. Tíz évet kapott a leszart képes megjegyzéséért, igaz, a birodalom négy év múlva, úgy ahogy volt, összedőlt.

Innen üzenem azoknak a miniszteriális fogdmegeknek, akik az én adóforintjaimon kollégáik vicces vagy annak szánt FB posztjai után vadásznak, hogy nagyon vigyázzanak, nehogy a végén úgy járjanak, mint neves irodalmi elődjük, Bretschneider titkosrendőr. (És, hogy ő miként járt? Tisztelt miniszteriális csendőrlegények és fogdmeg urak, lehet nyomozni.)

És most, amikor ide érek, már több hűséges hallgatóm türelmetlenkedik, de hol marad a mi kis házi használatú III. Richárdocskánk, a Nagy Vidnyánszky. („Nem is tudok egyébbel szórakozni,/Mint hogy a napon nézem árnyamat/És csúfságomat magam magyarázom:/Én, mivel nem játszhatom a szerelmest,/Hogy eltöltsem e csevegő időt/Úgy döntöttem, hogy gazember leszek.”)

Ő sem vetemedne, arra, hogy elhallgattasson bárkit. Éppen csak kicsúszott a száján, amikor az ország egyik vezető művészét penderítette ki a homokozójából, hogy tíz évig tűrte, hallgatta, Udvaros Dorottya miket mond. Tíz évig, tényleg szobrot érdemelne angyali türelemért. Más kérdés, miért nem kollégája színházi sikereivel foglalkozott és miért szabadidős megjegyzéseivel. (Az SZFE melletti kiállás, vagy, hogy mégsem helyes, ha színészeket súlyos baleset ér munka közben, annak felelősének kellene lennie.)

Most legutóbb arra vetemedett III. Vidnyánszky Richárd, hogy egy negyedszázados hagyományt megtörve, nem hívta fel és nem gratulált a nemzet színészének, Kulka Jánosnak. Kulkát ő nem szereti, vagy szereti ugyan, de gazdáinak jelezni akarja, hogy tudja, hiba történt, amikor egy liberális hírben álló színész kapta a kitüntetést. Ezért tahó mód viselkedik. Merthogy a tahóság belépő az állampártba.

A nemzet színészei maguk választják meg mindig az új tagokat, így csúszhatnak be nem kormányölebek is. Persze a vetemedésnek is van határa, már készen is áll a javaslat, hogy ezentúl a megbízható pártkádereket tömörítő MMA dönthet majd erről is –és akkor szegény III. Vidnyánszky gratulálhat a jövendő, megbízható elvtárs-művészeknek.

Hacsak le nem szarják addig a legyek őket.

Dési János jegyzete a Hetes Stúdió 2024. május 11-i adásában hangzott el. Kiemelt kép: Flickr.com