
Tagosítás - Szénási Sándor jegyzete
Ukrajna igazán egy szót sem szólhat, amiért az amerikaiak a háta mögött tárgyalják le az oroszokkal a tűzszünet, és majd a béke kérdését is, mert az Unió is kiskorú státusban van. Nincs köze a nagyok dolgához, akkor se, ha amúgy az az ő legsajátabb dolga lenne: a végén megmondják neki, hogy merre hány óra, és alászolgája.

Maffiaállam mozgalmas hétköznapjai - Kárpáti Iván jegyzete
Most, hogy Matolcsy ment és a belpolitikai helyzet is kiélezett, nem kizárt, hogy példát statuálnak velük, megmutatják, hogy üldözi a korrupciót a jó cár, akit átvertek a bojárok. A rendőrség mindenesetre nyomoz. Azt persze nem tudhatjuk, hogy ez nem egy tárgyalási stratégia része-e. Nyomásgyakorlás az állami szerveket felhasználva, hogy esetleg ebből az űrből is látható vagyonból, mennyi kerüljön át az uralkodó családhoz.

A zebra, a legerősebb állat - Dési János jegyzete
Nem véletlen, hogy a zebra annyira népszerű mostanában. Például a zebratartásra igencsak alkalmas klímájú Hatvanpuszta zsebdiktátora, esetleg magyar hangja és brieftaschnija – Mészáros – zebrákat tart. Mert a zebra menő. Annyit érsz, amennyi zebrád van.

Nőválasztás – Józsa Márta jegyzete
Az utált adófizetésnek volna egy nem gyakran hangsúlyozott eszmei tartalma is. A kincstárba befizetett összeg arra is jogosít, hogy beleszóljon az adófizető a közügyekbe. Na de aki nem fizet, az ne is kérdezzen – mondhatja később egy férj, főnök vagy épp az a Holdról is látszó alak, aki lassan egyszemélyben lesz megmondója annak is, hogyan főzzük a paprikás krumplit.

Fantázia-torna Matolcsyval – Dési János jegyzete
Matolcsy, a fia és barátai, rokonai, üzletfelei talán csak pár száz vagy pár ezer milliárdot tüntettek el a közösből. De Matolcsy nem szerelte le a kapcsolókat, és valószínűleg a Pride-ra sem látogat ki, nincs is semmiféle botrány. Jó, az ÁSZ munkatársai próbálkoznak, de valószínűleg ők sem fogják idén a prémium-feltételeket teljesíteni, ha még egy hiányzó százmilliárdos tételt találnak.

Nagyon nagy a baj – Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Szó sincs arról, hogy mi újságírók valamiféle hősök lennénk, viszont egy jogállam, egy szabad társadalom elengedhetetlen részei. Normálisan megélni ebből a munkából már rég nem lehet – higgyék el, hogy az idősebb kollégáim a 2007-es fizetésükért dolgoznak – és újra meg újra felmerül bennünk, hogy ebben a rendszerben, meg a közösségi média korában egyáltalán meg tudunk-e felelni az újságírói minimumnak, tudunk-e kérdezni, tudjuk-e ellenőrizni még a hatalmat, tudunk-e igazat írni.

Állami vacak vs. túlélés - Rózsa Péter jegyzete
Magyar Villamos Művek 2023 elejétől 2024 októberéig nagyjából 8,5 milliárd forint értékben jelentetett meg hirdetéseket. Ami a lényeg, ennek az összegnek körülbelül a háromnegyede kifejezetten kormánypárti médiumokhoz ment. Ehhez képest a napi 150-200 ezres hallgatottságú Klubrádió félévente kénytelen gyűjteni.

Beszélgetés Vologyával - Szénási Sándor jegyzete
publiSok-sok jutifali jön még, amíg Putyin kegyesen beleegyezik abba, hogy csak nagyot nyerjen, de nem mindent, és Trump végre megengedi, hogy a Nobel-békedíj tiszteletét tegye a markában.
Politikus pólóban; egy előválasztás tök egyszerű tanulsága – Selmeci János jegyzete
16/04/2024 18:06
| Szerző: Selmeci János
Könnyebb a Facebookon egy szélsőjobboldali rendezvény rendőrök általi felszámolásának örvendezni, mint korrupciós ügyeket feltárni, vagy szennyező anyagot keresni romos épületek között.
Amikor láttam a Momentum vezető arcait kampányolni sajnáltam, hogy nem beszélhetnek őszintén, mert úgy aligha tudtak volna más érvet felhozni a saját jelöltjük mellett, mint hogy szeretnének eggyel több saját polgármestert, nagyon kell a saját fővárosi listához is, meg amúgy is a Gergő mindig pólóban van, mert ezen túl egyébként az ellenfelük öt éves munkáját ők is elismerték. Az önmagáért a politizálásért való politizálást viszont a választók idővel meg szokták büntetni.
A „nekem van a legnagyobb esélyem megverni a Fidesz jelöljét” érveléstől akkor is a falnak mennék, ha nem valamelyik „megbízható” közvéleménykutató mérné, önmagában azért nem nagyon érdemes politizálni, hogy ne a másik győzzön, az érintett kerület visszavonuló polgármestere ráadásul ellenzékiek szavazatainak is köszönhetően regnált 18 éven keresztül, és máig azt gondolnánk, hogy „tök oké” amit csinált, ha a pólós politikus nem kezd el dolgozni.
Dolgozni, ez a lényeg, ebből tanulhatnak a káderhiányban szenvedő pártok, szóval kábé az összes. Ha a választás előtt öt perccel is még kérdés, hogy egy adott kerületben vagy településen ki legyen a jelöltünk, akkor MÁR késő, akkor elrontottunk valamit, akkor a helyi elnököt, az önkormányzati képviselőinket mind ki kell rúgni, mert öt év alatt fel kellene tűnnie néhány olyan arcnak, akik érdeklődnek a munkájuk iránt.
Könnyebb persze a Facebookon egy szélsőjobboldali rendezvény rendőrök általi felszámolásának örvendezni, mint korrupciós ügyeket feltárni, vagy szennyező anyagot keresni romos épületek között, emlékezzünk, Baranyi Krisztina anno például ezzel nyert előválasztást (majd választást is) szintén teljes ellenzéki ellenszélben.
A 12. kerületi előválasztás óriási és roppant meglepő tanulsága, hogy videók, lájkok, Facebook-hirdetések, meg egy hét kampányolás nem helyettesíti több év munkáját.
De még egy szép öltöny sem.
A jegyzet az április 16-i Esti gyorsban hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva.